Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Az már nem igaz! (magyar népmese)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!
Hirdetés

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember; volt annak három fia.

Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyant tud mondani, amit ő el nem hisz.

Meghallja ezt a szegény ember legidősebb fia, akit Péternek hívtak, kapja-fogja, elmegy a királyhoz; megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal.

A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént. Pedig akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagyúr megfordult a király előtt, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, s mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni, de egy se tudott olyant mondani, amit a király el ne hitt volna.

Bemegy hát Péter a királyhoz, s köszön neki:

– Jónapot adjon isten, király uram!

– Adjon isten neked is, fiam! Hát mi járatban vagy?

– Én bizony házasodni akarok, uram király!

– Jól van, fiam, de hát aztán mire vinnéd az asszonyt?

– Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy… Az apámnak van egy háza meg egy kis földje is.

Hirdetés

– Elhiszem, fiam – mondja a király.

– Aztán meg van három darab marhánk is.

– Azt is elhiszem.

– Most nemrégiben a trágya annyira meggyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle.

– Elhiszem.

– Egyszer azt mondja az apánk: „Fiaim! Hordjátok ki ezt a trágyát arra a kis földre, majd talán használ neki valamit.”

– Elhiszem.

– Mi aztán kihordtuk a trágyát három hét alatt két kocsin.

– Elhiszem.

– Hanem tévedésből a szomszéd földjére hordtuk mind egy szálig.

Hirdetés

– Elhiszem.

– Mikor már ez is megvolt, hazamentem, és megmondtam az apámnak.

– Elhiszem.

– Akkor aztán én, az édesapám meg a két kisebb testvérem, úgy négyecskén kimentünk a földünkre.

– Elhiszem.

– Azután megfogtuk a szomszédunk földjének a négy sarkát, felemeltük, mint az abroszt szokás, és a trágyát róla a mi földünkre fordítottuk.

– Elhiszem.

– Aztán a földünket teleszórtuk fűmaggal.

– Elhiszem.

– A fűmagból olyan sűrű erdő nőtt, hogy ki látott olyant, ki nem!

Hirdetés

– Elhiszem.

– Az apám sajnálta kivágatni azokat a gyönyörű fákat: hát vett egy falka disznót.

– Elhiszem.

– Aztán a fölséged öregapját megfogadta kanásznak!…

– Hazudsz! Akaszt… – Hanem a királynak hirtelen eszébe jutott a fogadása, rögtön papot hívatott, a szegény ember fiával összeadatta a lányát, csaptak akkora lakodalmat, hogy hét országra szólt a híre, még az árva gyermeknek is akkora kalácsot adtak a kezébe, mint a karom! Volt lé meg lé, hát még a sok hús nélkül való lé!

Gallér híján köpönyeg,
hazudtam, mert volt kinek!

(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page