Egyszer volt a világon egy varga (aki bőrből készít cipőket – a szerk.), egy szikra és egy bab, ezek mind a hárman elmentek utazni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd.
Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab:
– Eredj, te varga, próbáld meg, át lehet-e menni.
– Én nem próbálhatom, mert nehéz ember vagyok, s beleesem; eredj átal te, bab!
– Hiszen én sem mehetek, mert én is nehéz vagyok; menj átal te, szikra, te úgyis könnyű legény vagy!
A szikrának nem kellett sok biztatás, felugrik a szalmahídra, de alig halad egypár lépést, meggyullad a szalmahíd, elég, s a szikra belepottyan a vízbe. Amint ezt a bab meglátta, akkorát kacagott, hogy menten kettérepedt.
Nosza, a varga kapja a tűt s az árat, összevarrja, s egy nagy fekete foltot vet a babra. Aki nem hiszi, nézze meg, máig is ott van rajta a fekete folt!
(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
