Volt idő, gyermekek, mikor a szomorúfűzfának nem hajolt le az ága, mint ahogy most lehajlik. Éppen úgy fölfelé állottak az ágai, mint a többi fáé, melyen nincs gyümölcs. Hanem egyszer mi történt?
Hirdetés
Folytasd az olvasást
Az történt, hogy Krisztus urunk egy szomorúfűz alá ült le. Üldözték a rossz emberek, s mivelhogy erősen elfáradott, pihenni ez alá a fa alá tért, mert tudta, hogy ennek nem szúrós sem levele, sem ága.
Leült Krisztus urunk, s ím, a fűzfa ágai egyszeriben lehajlottak szépen, s szelíden legyintgették verejtékes homlokát. Pihenés után Krisztus továbbment, de a szomorúfűz ága nem hajolt többet vissza! Lehajolva maradt annak emlékére, hogy az Isten fia ült alatta.
(Benedek Elek: Magyar mese– és mondavilág 3. kötet)
