Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban élt egy öreg kovács, János bácsi, akinek munkája híres volt a környéken. Mindenki hozzá vitte a lovát, mert tudták, hogy János kezei közül csak a legjobb patkók kerülnek ki. Egy nap, miközben a kovácsműhelyében dolgozott, egy különleges darab született. Ez a patkó olyan simára és tökéletesre sikerült, hogy még János is elámult rajta.
– Ez nem egy egyszerű patkó – mondta magában. – Ez valamiért különleges.
Ahogy János letette a patkót az asztalra, hirtelen egy kis szél söpört végig a műhelyen, és a patkó a földre esett. Mire János lehajolt érte, a patkó már nem volt ott. Észrevette, hogy az ajtó résén keresztül valami fényes dolog gördült ki az utcára.
A patkó csodálatos utazásra indult. Először egy szegény legény, Palkó találta meg, aki éppen az erdőbe tartott fát gyűjteni. Ahogy a patkót a kezébe vette, különös érzés fogta el. Mintha a szíve bátorabb lett volna, és új reményt kapott volna. Palkó úgy döntött, hogy megpályázza a királyi udvarnál a kocsihajtói állást, amitől eddig mindig félt. A patkóval a kezében bátor volt, és a próbák során mindenkit lenyűgözött.
Egy idő után a patkó új gazdára talált. Egy özvegyasszony, Ilonka néni, aki a falusi piacra menet találta meg. A patkó, mintha csak beszélt volna hozzá, azt súgta:
– Ne add fel, minden nehézség elmúlik.
Ilonka néninek éppen aznap sikerült eladnia minden portékáját, és az árért végre megjavíttathatta a háza régi tetejét.
A patkó még sok más emberhez is eljutott. Egy gyermek, aki elvesztette a játékát, egy vándor, aki az otthonát kereste, és még egy gazda is, aki már fel akarta adni a földművelést. Mindenkinek, aki hozzáért, egy darab reményt és bátorságot adott.
Végül a patkó egy nagy ünnepségen talált gazdára, ahol a falubeliek összegyűltek, hogy megünnepeljék az újévet. János bácsi is ott volt, és meglepetten látta, hogy a patkó visszatért hozzá.
– Hát te újra itt vagy! – nevetett az öreg kovács.
A falubeliek elmesélték, hogyan változtatta meg a patkó az életüket, és végül úgy döntöttek, hogy a kovácsműhely ajtaja fölé helyezik, hogy tovább őrizze a szerencsét az egész falunak. Azóta is ott lóg, és mindenki hiszi, hogy aki alatta áthalad, annak az életébe is beköltözik a szerencse.
A szerencse nem mindig varázslatban rejlik, hanem abban, hogy hiszünk magunkban és a lehetőségeinkben.
