Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Mesék » Népmesék » Magyar népmesék » A szegény ember krumplija (magyar népmese)

A szegény ember krumplija (magyar népmese)

Krisztus urunk a földön jártában-keltében nagyon megéhezett, s amint egy falun ment keresztül, bement a leggazdagabb emberhez: valami ennivalót kért Isten nevében. A gazdag ember rámordult nagy mostohán, s kikergette a házból.

– Takarodj! Semmi sincs!

Továbbment Krisztus urunk, s betért a faluvégen egy kicsi házba. Egy nagyon szegény ember lakott ottan, s ez a szegény ember éppen az asztalnál ült, előtte volt egy tál krumpli: abból falatozgatott, nem volt egyéb vacsorája.

Köszönti Krisztus a szegény embert:

– Jó estét, szegény ember! Adj valamit Isten nevében, nagyon éhes vagyok.

Mondotta a szegény ember:

– Én jó szívvel abból, ami van, de nincs egyebem ennél a krumplinál. Ülj le s egyél!

Krisztus urunk leült az asztalhoz, a szegény emberrel ketten megették a tál krumplit, akkor aztán összekulcsolta a kezét, áldást mondott a szegény ember asztalára, s hát abban a szempillantásban a tál megtelt krumplival. Azzal elbúcsúzott a szegény embertől, folytatta vándorútját, de a krumpli azután sem fogyott ki a szegény ember táljából.

Nagy híre ment ennek, csudájára jártak mindenfelől. Odament a gazdag ember is, s mikor látta a nagy csudát, föltette magában, hogy csak kerüljön még egyszer a házához az a koldus – mert annak nézte Krisztus urunkat -, nem kergeti el, hanem leülteti, urasan megvendégeli, hátha majd megáldja az ő asztalát is.

Csakugyan úgy történt, ahogy a gazdag ember gondolta. Kevés idő múlva Krisztus urunk visszatért a faluba, s betért a gazdag emberhez. Bezzeg fogadta most nagy szívességgel. Leültette az asztalához, s először is egy tál krumplit hozatott be, s kínálta Krisztus urunkat:

– Egyél, szegény ember, egyél! Krisztus urunk evett a krumpliból, ki is ürült a tál, de nem termett helyébe más krumpli, mint a szegény embernél.

Mondja a gazdag ember:

– Ugyan bizony, te vagy-e az a koldus, aki megáldottad volt a szegény ember asztalát?

– Az én vagyok – mondá Krisztus.

– Áldd meg hát az én asztalomat is!

Krisztus urunk összekulcsolta a kezét, valamit mondott is magában csöndesen, de mit mondott, mit nem – az áldásnak nem lett foganatja, üresen maradott a tál.

Kérdi a gazdag ember:

– Vajon mi lehet az oka, hogy nálam üresen marad a tál?

Mondá Krisztus:

– Mert nem jó a te krumplid.

Azzal fölkelt az asztaltól, jó éjszakát mondott, s ott hagyta a gazdag embert. Lassankint aztán a gazdag embernek elfogyott nemcsak a krumplija, de egyebe is. Hiába igyekezett ezután, leszegényedett, semmiféle munkáján nem volt Isten áldása.

Ellenben a szegény embernek folyton-folyvást szaporodott a krumplija, úgy elszaporodott, hogy már nem is tudta, hová tegye a rengeteg sok krumplit. De lett is belőle olyan gazdag ember, amilyen nem volt több a faluban, nem még a szomszéd faluban sem, de még hét vármegyében sem!

(Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 3. kötet)

Szólj hozzá!