Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A mezei egér (magyar népmese)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!

A szegény mezei egér megunta a mezőn lakást.

“Hej – sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindig kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában.”

Addig-addig sóhajtozott, kesergett, hogy egyszer rászánta magát a nagy utazásra, s meg sem állott, míg a faluba nem ért; ottan betért egy házhoz, s nagy hirtelen beszaladt a padka alá. A házi egér éppen szundikált a jó melegségben.

– Adjon isten jó napot, házi egér!

– Adj’ isten, mezei egér! Hát te minek jöttél ide?

– Annak, hogy adj szállást. Keserves az élet a mezőn, sokat kell ázni-fázni, sanyarogni.

– Elhiszem neked, mezei egér, de ne hidd, hogy olyan jó dolgom van. Sokat éhezem én is.

– Mégiscsak úri dolgod van az enyémhez képest – mondta a mezei egér. – Ha istent ismersz, szoríts egy kis helyet nekem.

– Nem lehet, lelkem atyámfia, bizony nem lehet. Hanem eredj fel a padkára, ott lakik a herceg, talán az ad szállást.

Felmegy a mezei egér a padkára, s hát csakugyan ott volt a herceg, mármint – a macska. A hasával a tűznek volt fordulva, s úgy aludt, mint a bunda.

Leszól a mezei egér a házi egérhez:

– Nem merem megszólítani, alszik a herceg.

– Ne is szólítsd, hanem dugd a farkincádat az orrába, s mindjárt felébred.

No, a boldogtalan mezei egér megfogadta a házi egér tanácsát, a farkincáját bedugta a herceg orrába. De bezzeg felébredt a herceg, s ahogy meglátta az egeret, egyet mordult, s – hamm! – be kapta.

A házi egér nagyot kacagott a padka alatt.

– Úgy kell neked, te oktondi! Minek jöttél ide, ha nem tudsz bánni a herceggel?!

Híre ment ennek a szomorú esetnek a mezei egerek országában, s azóta egy mezei egér se jön be a házba, tovább sanyarognak a mezőn…

(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Szólj hozzá!