A szamár megirigyelte a kiskutya jómódját, hogy neki szabad a legszebb szobába is bemenni, a legszebb vánkosra is ráfeküdni, egész nap csak sétál, nem dolgozik semmit, mégis mindennek a lángját, a javát kapja, neki meg csak a kóró meg a tüske jut. Meg is kérdezte a kutyától:
– Mért szeret téged úgy a gazdasszony?
– Mert tudok farkat csóválni és két lábon szolgálni – felelte a kutya.
– Na, ez nem nehéz dolog – felelte a szamár -, majd én is meg próbálom.
Mikor nyitva volt a konyha, besomfordált. Két lábra állt, a farkát billegette, a lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. A gazdasszony megijedt, s a porolópálcával kiverte. A szegény szamár máig is töri a fejét azon, hogy miért kapott ő verést azért, amiért a kutya dicséretet.
(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
