Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Mesék » Népmesék » Magyar népmesék » A három örökség (magyar népmese)

A három örökség (magyar népmese)

Volt egyszer egy szegény ember, volt neki három fia. Mikor eljött a halála órája, az ágyához hívatta mind a hármat.

– No, fiaim, ami vagyonom van, rátok hagyom.

Volt egy kaszája, egy kakasa meg egy macskája.

– Egyikteké lesz a kasza, a másiké a kakas, a harmadiké a macska.

Ahogy az öreg ezt elmondta, lehunyta a szemét, föl sem nyitotta többet. A legények meg vakarták a fejüket.

– Mit csináljunk ezzel a furcsa vagyonnal?

Akire a kaszát hagyta, elindult világnak. Úgy gondolta, addig megy, míg olyan országba ér, ahol nem ismerik a kaszát. No, sok talpalás után meg is találta azt az országot. Ott bizony ágyúval lövöldözték a gabonát.

De sehogy sem volt jó, mert ahol hajlatban volt a búza, ott a kalászát vitte le az ágyúgolyó; ahol meg dombon volt, ott a töve alatt ment el. A legény meg csak nézte, mit művelnek a drága gabonával.

– Mit csinálnak maguk?

– Aratunk.

– Nem így kell aratni!

– Hát hogy?

Elővette a kaszát, és szép rendben dőlt a kalász.

Hej, nagyon megörültek az emberek, mentek egyből a királyhoz, elújságolták, micsoda szerszámot hozott a legény. A király sok-sok pénzért megvette a kaszát a legénytől. Attól fogva a kovácsokkal ott is csináltatták kaszát, kaszával arattak.

A legény mikor hazajött, mutatta a testvéreinek a zsákot.

– Nézzétek, milyen temérdek pénzt kaptam a kaszáért!

Akkor a középső legény indult el országot-világot próbálni a kakasával.

– No, én addig megyek, míg olyan országba érek, ahol a kakast nem ismerik.

Ment, ment egyik országból a másikba, de mindenütt látott kakasokat, sok helyen még a torony tetején is azok begyeskedtek. Már elkoptatott hét pár csizmát, mikor végre olyan országba érkezett, ahol nem ismerték a kakast. Kérdezték tőle egyre-másra:

– Mi az a furcsa állat a hónod alatt, te legény?

– Ez bizony időjós.

– Hogy jósolja az időt?

– Ez mindig jelzi, ha hajnalodik.

Vitték a királynak a jó hírt, az meg drága pénzen megvette a kakast a fiútól.

A legény aztán szedte a lábát szaporán hazafelé, hogy eldicsekedjen a szerencséjével.

– Nézzétek, mennyi pénzt kaptam!

No, a harmadik fogta a macskát.

– Én is útnak indulok az örökségemmel. Addig meg sem állok, míg olyan országba érek, ahol a macskát nem ismerik.

Ahogy ment, mendegélt egyik országból a másikba, egy országban annyi egeret látott, hogy mindenfelé szaladgáltak, alig lehetett tőlük menni is. A legény megkérdezte:

– Miért van maguknál ennyi egér?

– Miért, miért? Nem tudjuk pusztítani, mit csináljunk vele? Hát az meg micsoda ott a nyakában?

– Ez az egerek királya.

– Az egerek királya? Aztán hogy királyoskodik az egereken?

– Ez úgy, hogy minden egérnek parancsol.

Akkor gyerünk a királyhoz!

Elmentek a királyi kastélyba. Bizony ott is annyi egér szaladgált, hogy mozdulni sem lehetett tőlük. Még az asztalon is futkároztak. A legény eleresztette a macskát.

Az hozzáfogott fogdosni az egereket. Míg éhes volt, megette, azután meg csak rakásra hányta. A királynak nagyon tetszett.

– No, ez kipusztítja egykettőre az egereket a palotából!

Megfizetett a legénynek nagyon jól, amiért a macskát otthagyta.

No, a macska teljesítette szépen a feladatát, fogdosta az egereket, de egyszer aztán megszomjazott. Elkezdett nyávogni, nézett a királyra is, a királynéra is.

– Mit akar ez?

Kiszaladtak a palotából, szóltak a katonáknak:

– Húzzatok ide nagyon gyorsan egy ágyút! Azt a szobát, ahol a macska tanyázik, szét kell lőni! Ki tudja, mit akar, miért nyávog, úgy néz ránk, hogy talán bennünket is meg akar enni!

Beledurrantottak a szobába, a macska ijedtben kiugrott az ablakon, elszaladt, a király meg örömében rikkantott egy nagyot:

– Nem baj, ha elszaladt is, csak hogy megmenekültünk tőle! Most már nem jön vissza!

A legény pedig hazaért, mutatta a bátyjainak, milyen jól járt ő is, milyen szép summát kapott a macskáért.

A három testvér azóta is boldogan él a pénzéből, ha meg nem halt.

Szólj hozzá!