Volt egyszer egy kecskecsalád: egy bakkecske, három kiskecske meg egy anyakecske. Elindultak az erdőre friss rügyeket szedni. Mikor az első ment, meglátta egy farkas.
– Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)
– Megyek az ágra. (vékony hangon)
– Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)
– Jaj, félek! (vékony hangon)
– Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)
– Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon)
Akkor jött a közbelső.
– Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)
– Megyek az ágra. (vékony hangon)
– Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)
– Jaj, félek! (vékony hangon)
– Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)
– Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon)
Akkor jött a legnagyobb.
– Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon)
– Megyek az ágra. (vékony hangon)
– Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)
– Jaj, félek! (vékony hangon)
– Hát miért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon)
– Mert félek. Edd meg, amelyik utánam jön, mert az bak. (vékony hangon)
Akkor jött a bakkecske.
– Hova mész, te bakkecske? (vastag hangon)
– Megyek az ágra. (vastag, erős hangon)
– Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)
– Nem félek, mert két pár pisztoly fejem felett, poros zacskó lábam között. Elfuss, ha az életed kedves! (vastag, erős hangon, kiáltva)
Hó, có, megijedt a farkas, s elfutott! Még ma is fut, ha eddig meg nem állott. Itt a vége, fuss el véle!
(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)