Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, s azoknak volt három gyermekük meg egy kecskéjük. Azt a kecskét el kellett vinni legeltetni. Az öregember elküldte a legnagyobb gyermeket – Feri volt a neve -, hogy legeltesse meg a kecskét. A gyermek meglegeltette, hazavitte. Az öregember kérdezte:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske azt mondta:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az ember elküldte a középső gyereket – Gyuri volt a neve -, hogy etesse meg, itassa meg a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte.
Megint kérdi az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az ember elküldte a harmadik gyereket, Pistát, hogy megetesse a kecskét.
Megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor elküldte az öregasszonyt, hogy legeltesse meg azt a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdezte az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az öreg megharagudott.
– Megállj, kecske, én is elviszlek, megetetlek, megitatlak, lássuk, nekem is így felelsz-e, hogy se nem ettem, se nem ittam!
Akkor az öreg megetette, megitatta és hazavitte. Kérdezte otthon:
– No, ettél-e, kecske, ittál-e?
De a kecske neki is azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Az öreg vett egy kötelet, s megkötötte egy fához a kecskét, és féligre megnyúzta. Akkor elengedte a kecskét, hogy menjen világgá. A kecske mendegélt, kiért egy erdőbe. Talált egy borzházat, és bement abba.
Mikor a borz hazament, kérdezte, ki van benn a házban. Akkor a kecske azt felelte:
– Én vagyok, a féligre nyúzott bakkecske.
A borz nem tudta, hogy mit csináljon, hogyan csalogassa ki a kecskét, hogy ő tudjon bemenni.
Akkor elment, s elhívta a farkas komáját, és így szólt neki:
– Gyere, komám, segíts, csalogassuk ki valahogy azt a kecskét a házamból.
A farkas elment, de az se bírta a házból kicsalogatni a kecskét. Akkor a borz elment a róka komához, s azt mondta:
– Gyere, komám, csalogassuk ki valahogy azt a kecskét a házamból.
Elment a róka, de az se bírta kicsalogatni. Akkor összetanakodtak, hogy még kit hívjanak oda segítségnek. A róka körülnézett, felnézett a fára, és meglátott egy szúnyogot a fa tetején. Így szólt neki:
– Gyere, szúnyog komám, hogy csalogassuk ki a féligre nyúzott bakkecskét a borz koma házából.
Akkor azt mondta a szúnyog:
– Csak csendbe legyetek, én mindjárt odaszállok.
A szúnyog beszállott a borz házába, és belecsípett a kecske hátába. Mindjárt kiment a házból a kecske. Úgy elszaladt, hogy még máig is szalad, ha meg nem állott.
Ha a kecske el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
