Kérte a farkas a madarak királyát:
– Taníts meg engem röpülni!
– Óh, csak fogódzkodjál a farkamba, mondja a sas.
Hát a farkas belefogódzott a farkába, aztán vitte felfelé. Mikor már jó magasan voltak, kérdi a sas a farkast:
– Farkas koma, látod-e még földet?
– Még látom.
Megint viszi felfelé, megint mondja a sas:
– Farkas koma, látod-e még a földet?
– Még látom.
Mennek följebb; megint mondja:
– Látod-e még?
– Nem látom.
Erre azt mondja neki a sas:
– No hát ereszd el a farkamat!
Eleresztette, aztán ment lefelé. Nagyon örült a farkas, hogy ilyen sebesen repül. Azt mondja egy tuskónak:
– Kelj előlem, te szenes tuskó, mert agyon ütlek! Kelj előlem, te szenes tuskó, mert agyon ütlek!
De biz a szenes tuskó nem ment el előle. Rávágódott a farkas, menten szörnyet halt.
(Radó Vilmos: Magyar gyermek- és népmesék, Első gyűjtemény – Singer és Wolfner Kiadása; Budapest, VI. Andrássy út 10.)
A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu
