Bűntény történt, szörnyű dolog,
búzát lopott a kis pocok.
Látva, hogy az ajtó tárva,
belopódzott a magtárba.
Hegyekben állt ott a búza,
biztonsági őr a gólya.
Segít neki hosszú lába,
magasból néz a magtárra.
De a pocok fürge állat,
nem látta az őrszolgálat.
Gyorsan megtömte táskáját,
el is vitte a prédáját.
Ám másnap volt a számadás,
meg is számolták a búzát,
jelentést is tett a gólya,
hiányzik vagy tíz szem búza.
Hívták, hát jött gyorsan rigó,
az illetékes nyomozó,
azzal töltötte a napot,
hogy keres ujjlenyomatot.
Nem talált, hát tétovázott.
Talán minden nyom elázott?
Rá is szóltak gyorsan hárman,
nem esik eső magtárban.
Akkor lehet, nincs is ujja,
a nyomozó csak ezt fújja.
Lehet, hogy a hal a tolvaj,
ő is bűnözött már tavaly.
A nyomozót kinevették.
Pihent vagy te, énekelték.
Lába nőtt vajon a halnak?
nevettek rajta a varjak.
Így hát elsomfordált rigó,
neki nyomozás nem való,
hagyja is a jó fenébe,
elköltözött inkább délre.
Csinálta, mi neki akad,
vasalja a hullámokat.
Napon fekszik, nagyon laza,
sötét is lett tollazata.
Úgy döntöttek a madarak,
mivel búza elég marad,
nem nyomoznak immár tovább,
történt már ennél is cifrább.
Pocok koma megmenekült,
kamrájába búza került,
ezzel kihúzza a telet,
most végre eleget ehet.
