Élt egyszer egy apró egér,
otthona pár nyárfalevél.
Házat épített belőle
nem sikerült túl erősre.
Baj történt hát, oly rettentő,
elfújta az őszi szellő.
Szél vitte el messze házát,
ágyat, széket, asztalt, párnát.
Nemsokára eljön a tél,
hol fog lakni a kisegér?
Nincs otthona, milyen szégyen,
nem találja földön, s égen.
Nos, ha nincsen, majd keresek,
nem töltöm én künn a telet.
Gyorsan szedte hát a lábát,
keresgélte az új házát.
Az erdő szélén sétálva,
egy doboz hevert, meglátta.
Csúnya, szemetelő ember,
kidobta oda ma reggel.
Nem szép dolog szemetelni,
Ilyet nem szabad ám tenni,
de most jól jött az egérnek,
itt még húszan is elférnek.
Kibélelte füvel, fával,
elégedett volt lakával.
Ha ilyet látsz kukkancs bele,
hátha kis állatnak helye.
Hogyha nincsen benne semmi,
táskába kell akkor tenni.
Elviheted a kukába,
tettél is jót akkor mára.
Boldog volt a kicsi egér,
ide sok kis egér befér.
Nem érzik a hideg szelet,
átvészelik majd a telet.
