Róka:Adjon isten, medve koma! Medve:Adjon isten, róka koma! Róka:Ej be begyes, ej be merész,Kelmed mindig csatára kész! Medve:Bizony nem is ajánlom,Hogy utamba találjonAkárki is akadni,Ha meg akar maradni,Bundájában, kedvében,Becses uri bőrében. Róka:No, no csinyján, medve koma! Medve:Brum, brum, rókát eszem, koma! Róka:Hiszen ilyen inci-finci,Ha kelmed csak meglegyinti,Rögtön kiadja a párát,De kend is megleli párját. Medve:Soha
Le is ut, fel is ut,Róka koma futva fut.Elől tűz, hátul víz,Reszket benne minden íz. Sűrű erdő, rengeteg,Még sem talál rejteket.Köröskörül kopó csahol,Lába nyomán vadász lohol. – Jaj, favágó apóka,Bajba vagyon a róka,Bujtasson el engem gyorsan,Meghálálom százszorosan. Jól van, jól van, te róka,A kunyhóm jó buvóka.Hanem aztán majd meglátom,Mit ér a szó, jó barátom. Dirr!
Volt egy farkas, szörnyü éhes,Szörnyü éhes, szörnyü mérges.Elindult vadászni,Bár alig birt mászni,Olyan éhes volt szegényBús legény. Megy, mendegél, meg-megáll,Lúdcsapatra rátalál. – Adjon isten, ludaim,Jól vezettek utaim.Jó egészséget tinektek,Tudjátok, hogy most megeszlek? – Adjon isten neked is,Farkas bácsi, vén hamis.Már ha muszáj, mi nem bánjuk,Csak azt az egyet kivánjuk:Hadd gágogjunk utoljára,Öreganyánk nótájára. – Giá-gá-gá! – igy
Tegnap, ahogy napáldozat felé odalent járkálok az udvaron, egyszerre valami keserves nyögést hallok a hátam mögött. Megfordulok, hát az öreg kőrisfánk nyög olyan nagyokat. – No, ezt már közelebbről is megnézzük – mondom -, nyögdécselő kőrisfát úgyse mindennap látni. Bizony nem is láttam én azt most se. Ahogy közelebb mentem, vettem észre, hogy nem a
Szép madár a vadgalamb, de nem ért a fészekrakáshoz. Elmondom nektek, hogy miért nem ért.Réges-régen, még az ántivilágban* volt, a vadgalamb is szerette volna megtanulni a fészekrakást. Látta, hogy a szarka vékony ágacskákból, gallyakból milyen pompás fészkeket rak. Elment hozzá, s kérte szépen: – Kedves szarka pajtás, taníts meg engem a fészekrakásra! – Én jó
Egyszer a magyar ember egy kerek vizesgödröt ásott az udvarában. Arra vetődött a német, s kérdezte: – Mit ás kend, atyafi? – Vízigödröt – mondotta a magyar ember. – Gut, gut – mondta a német. – Nem kút ez – mondta a magyar ember -, hanem vízigödör. – Gut, gut – mondotta ismét a német.
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet-kettőt fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú: – Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam! – Az ám,
Egyszer volt, hol nem volt, egy piciny falu kis házánál élt Kunkori, a kurta farkú kismalac. Bár kunkorinak volt 7 testvére is, ő nem igazán játszott velük. Gazdái egy csodás ólat és udvart építettek nekik hatalmas iszapfürdővel, ahol akár egész álló nap dagonyázhatott. Jól elvolt magában is, de azért nagyon vágyott az igaz barátokra. Az
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka. Róbert róka igazi ravaszdi szeretett volna lenni, azonban sosem figyelt oda, amikor az öreg rókák tanították, így szegénynek gyakran balul sültek el az ötletei. Ma egy ilyen esetet mesélek el neked. Egy szép napon Róbert róka sétálni indult az erdőbe. Nagyon megéhezett, és azon gondolkodott, hogy
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember, s annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el
Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá. De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy juhászlegény. Mit gondolt, mit nem, azt mondja az öreg juhásznak: – Bátyámuram, menjünk be a faluba, szeretnék megházasodni! Kérdi az öreg juhász: – Hát van-e már jegyesed? – Még nincs, de majd lesz, bátyámuram. Jól van, bemennek a faluba. Ott kérdik ettől is, attól