Le is ut, fel is ut,Róka koma futva fut.Elől tűz, hátul víz,Reszket benne minden íz. Sűrű erdő, rengeteg,Még sem talál rejteket.Köröskörül kopó csahol,Lába nyomán vadász lohol. – Jaj, favágó apóka,Bajba vagyon a róka,Bujtasson el engem gyorsan,Meghálálom százszorosan. Jól van, jól van, te róka,A kunyhóm jó buvóka.Hanem aztán majd meglátom,Mit ér a szó, jó barátom. Dirr!
Volt egy farkas, szörnyü éhes,Szörnyü éhes, szörnyü mérges.Elindult vadászni,Bár alig birt mászni,Olyan éhes volt szegényBús legény. Megy, mendegél, meg-megáll,Lúdcsapatra rátalál. – Adjon isten, ludaim,Jól vezettek utaim.Jó egészséget tinektek,Tudjátok, hogy most megeszlek? – Adjon isten neked is,Farkas bácsi, vén hamis.Már ha muszáj, mi nem bánjuk,Csak azt az egyet kivánjuk:Hadd gágogjunk utoljára,Öreganyánk nótájára. – Giá-gá-gá! – igy
Domboldalon kicsi ház,ott lakik a kecske,felesége otthon várja,vele van a két gidája.Hanem közel a berek,hol a farkas tekereg!… – Jaj de kár – szól Kecske néni –,énnekem is el kell menni,vigyázzatok, jó fiaim,ha nem leszek itthon,erre jár a gonosz Farkas,be ne jöjjön titkon. A két gida megígéri,s így folytatja Kecske néni: – Az ajtót jól
Volt egy török, Mehemed,Sose látott tehenet.Nem is tudta Mehemed,Milyenek a tehenek. Egyszer aztán MehemedLát egy csomó tehenet.Csudálkozik Mehemed,Ilyenek a tehenek? Én vagyok a Mehemed!Mi vagyunk a tehenek!Számlálgatja Mehemed,Hány félék a tehenek. Meg is számol MehemedHárom féle tehenet:Fehéret, feketét, tarkát,Meg ne fogd a tehén farkát! Nem tudta ezt Mehemed,S felrúgták a tehenek!