Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Hirdetés
Folytasd az olvasást

Csali mese (magyar népmese)

Csali mese - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet-kettőt fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú: – Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam! – Az ám, egy kulcs – mondja a szegény ember. – Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá! Na, ez annyiban maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú: – Nézze, apámuram, megtaláltam a ládát is. Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba. Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurta farkú egerecske. Ha az egérkének hosszú farka lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Hát jól van na, mondok mégis hozzá egy versecskét: Mese, mese, mátka,fekete madárka,úri bunda, kopasz egérugorjon a nyakadba.Mese, mese, fakakas,bújj a lyukba, ott hallgass,Kata, Kata, két garas,neked adom, csak hallgass. (Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 2. kötet)

Tovább a mesére

Kunkori malac barátokra lel

Kunkori malac barátokra lel - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, egy piciny falu kis házánál élt Kunkori, a kurta farkú kismalac. Bár kunkorinak volt 7 testvére is, ő nem igazán játszott velük. Gazdái egy csodás ólat és udvart építettek nekik hatalmas iszapfürdővel, ahol akár egész álló nap dagonyázhatott. Jól elvolt magában is, de azért nagyon vágyott az igaz barátokra. Az egyik napon Kunkori éppen kint szaladgált az ól udvarán, amikor furcsa hangra lett figyelmes. Azt hallotta, hogy: „Miau”. Körbenézett, de nem látott semmit. Gondolta, a testvérei akarják megviccelni. Meg is kérdezte tőlük: – Ti mondtátok azt, hogy „Miau”? – Ne viccelj már – válaszolták a testvérei. Mi nem nyávogunk. Az biztosan egy cica volt. Nagyot csodálkozott ezen a mondaton Kunkori, ugyanis eddig nem látott cicát a háznál. Nem tudta ugyanis, hogy az előző este új lakó érkezett Cirmi cica személyében. De ahogyan gondolkodott, máris újra hallotta: „Miau”. Gondolta, megkeresi, honnan jön a hang. Nem is kellett sokáig a környéket fürkésznie, mert meglátta, hogy ott ül az ól kerítésén egy cica. Odament hozzá, s megkérdezte: – Te nyávogtál? Igen, én voltam, miau – válaszolta Cirmi. Remélem, nem zavartalak! – Egyáltalán nem, csak nem tudta, ki nyávog. Mikor költöztél ide? Még sosem láttalak – érdeklődött Kunkori. –

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Hogyan lesz a rókából elefánt?

Hogyan lesz a rókából elefánt? - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy róka. Róbert róka igazi ravaszdi szeretett volna lenni, azonban sosem figyelt oda, amikor az öreg rókák tanították, így szegénynek gyakran balul sültek el az ötletei. Ma egy ilyen esetet mesélek el neked. Egy szép napon Róbert róka sétálni indult az erdőbe. Nagyon megéhezett, és azon gondolkodott, hogy ő bizony egy egész szarvast is meg tudna enni. Egy gond volt csak: sokkal kisebb volt, mint egy szarvas. Gondolkodott, mitévő legyen. Vagyon melyik állat nagyobb, mint egy szarvas? Egyszer csak eszébe jutott, hogy az elefánt olyan nehéz és hatalmas, hogy még kergetnie sem kellene a szarvast, elég ha ráugrik, és már el is fogta. Amint a gondolatok végére ért, már szaladt is haza. Egész álló nap azon dolgozott, hogy egy elefánt jelmezt varrjon. Mire lement a nap, el is készült. Gondolhatod, addigra már mennyire korgott a gyomra! Róbert róka felvette a jelmezét, és vadászni indult. Nem is kellett messze mennie, talán csak a tizenötödik fáig, és már össze is találkozott az erdő leghatalmasabb szarvasával. Több sem kellett Róbert rókának, már rá is ugrott. Csak egy dolgot nem vett számításba: attól, hogy ő elefántnak öltözik, nem lesz olyan hatalmas és nehéz, mint egy igazi elefánt.

Tovább a mesére

A nagyotmondó legény (magyar népmese)

A nagyotmondó legény - magyar népmese - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény ember, s annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja leányát s fele királyságát, bárki fia-borja legyen, aki valami olyat tud mondani, hogy azt ő el ne higgye. Meghallja ennek a hírét a szegény ember, s mondja a fiainak: – Na, fiaim, próbáljatok szerencsét, hátha megsegít az Isten. Az idősebb meg a középső fiú azt mondták, hogy ők már csak itthon maradnak, túrják a földet, hanem a legkisebb fiú kétszer sem mondatta magának, indult a király városába. Hát, amikor megérkezik a király udvarába, tele van az udvar királyúrfiakkal, hercegekkel, grófokkal, bárókkal, minden rendű és rangú legényekkel. Volt ott hosszú süveges tót is, de még cigánylegény is. Mondottak azok mindent, egyik nagyobbat a másiknál. De mondhattak akármit, a király mindent elhitt. Mikor aztán nagy szégyenkezve mind eltakarodtak, s kitisztult az udvar, fölment a szegény legény a királyhoz, köszöntötte illendőképpen. – Adjon isten, jó napot, felséges királyom! – Adjon isten, fiam, hát mi járatban vagy? – Én bizony, felséges királyom, szeretném feleségül venni a királykisasszonyt. – Elhiszem, fiam, de aztán miből tartanád el?

Tovább a mesére

A bujdosó macska (magyar népmese)

A bujdosó macska - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá. De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy vörös répát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba. Mennek, mendegélnek hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább. Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák: – Hová mégy, te macska? – Megyek vándorolni. – Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből. – Hát miért kergettek ki? – Azért, mert mindig csipkedtem őket az ollómmal. – No, hát gyere, ülj fel. Továbbmennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik tojás, s kérdi a macskától: – Hová mégy, te macska? – Megyek vándorolni. – Vígy el minket is! Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke keljen ki

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A bolondok (magyar népmese)

A bolondok - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy juhászlegény. Mit gondolt, mit nem, azt mondja az öreg juhásznak: – Bátyámuram, menjünk be a faluba, szeretnék megházasodni! Kérdi az öreg juhász: – Hát van-e már jegyesed? – Még nincs, de majd lesz, bátyámuram. Jól van, bemennek a faluba. Ott kérdik ettől is, attól is, hogy hol van leány a háznál, aztán egy helyre beigazítják. Bemennek a házba, otthon volt a gazda, a felesége, a leánya, s az öreg juhász mindjárt elmondja, hogy mi járatban vannak. A gazda is, a felesége is, egyszeriben azt mondták, hogy ők nem bánják: a leány eladó, a legény ügyibevaló, egy koldustarisznyából legyen kettő. Leültetik a vendégeket, s a gazda leküldi a leányt a pincébe, hogy hozzon fel bort. Lemegy a leány a pincébe, ottan talál egy kicsi baltát, azt a kezibe veszi, nézegeti. Aztán egyszerre elkezd sóhajtozni, keseregni magában. – Istenem, istenem, ha én férjhez megyek, lesz nekem egy kisfiam. Annak a kicsi fiúnak Kelemenke lesz a neve. Kelemenkének lesz egy kis ködmenkéje. Ha ez a kicsi Kelemenke egyszer lejön a pincébe, s fel találja venni ezt a baltát, véletlenségből megvágja magát, s meghal. Kire marad a kis ködmenke? Elkezdett erre sírni, de

Tovább a mesére