A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
A Napsugár Óvodában minden évben nagy izgalommal várták a farsangi mulatságot. A gyerekek hetek óta tervezgették, milyen jelmezbe bújnak, és az óvó nénik is sürögtek-forogtak, hogy minden tökéletes legyen a nagy napra.
A havas mező közepén állt egy hóember, akit a falusi gyerekek építettek egy hideg téli délutánon. Pelyhes Palkónak nevezték el, mert a hópelyhek mindig kedvesen megültek a sapkáján.
Valahol egy napsütötte erdő mélyén, ahol a fák ágaiban a madarak dalolnak, és a patak vize vidáman csörgedezik, egy kis sün, egy nyuszi és egy rigó izgatottan várták a tavaszt.
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, egy barátságos kis barlangban éldegélt Medve Misi. Nagyon szerette a mézet, a málnaillatú nyári reggeleket, és a hatalmas levélkupacban való hancúrozást. De amikor beköszöntött a tél, bebújt a barlangjába, és hosszú téli álomba merült, ahogyan minden rendes medvéhez illik.
Egy messzi erdő mélyén, egy vastag hóval borított domb oldalában élt egy kis bocs, Borka. Nem volt még túl tapasztalt, hiszen ez volt az első igazi tél, amit átaludt. De február másodika reggelén valami furcsa érzés ébresztette fel.
Egy havas februári reggelen az erdő lakói izgatottan gyülekeztek a nagy tölgyfa körül. Mindenki egyetlen dologra volt kíváncsi: Vajon mit jósol Mackó Marci, az öreg medve?
Nem száz, hanem millióapró fehér pillangó,zene nélkül, zajtalan,táncát járja hangtalan. Fehér varázslattal az ég tele,földet érve mind megpihene,díszítik nemcsak a magaslatot,befednek minden alakzatot. Keringő, kánkán,maga a látvány – mily megkapó!A táncosok járják, könnyedén váltják,kifogyhatatlannak tűnő formáció. Úgy érzed, ez az előadásvéget sem érhet – oly csodás!
Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a sok madár,a kék égen tovaszáll. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a kék eget. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem, magasabbra!Oda, hol a napsugár,a kék égen táncot jár. Szállt a csillag egyre feljebb,míg elérte a Napot. Kérlek szépen szellő papa,repíts engem magasabbra!Oda, hol a felhő párnán,pihen a színes
– Vaúúú-vaúúúú, valami kippent- koppant a fejemen. Valaki jöjjön értem, vigyen haza! Segítsen rajtam, mert ázok-fázok! A kuka mellett egy dobozban, icike-picike zsemleszínű kiskutya nyüszített. Talán nyolchetes lehetett. Addig- addig izgett-mozgott jobbra-balra, mígnem megbillent a doboz és kigurult belőle az icike-picike szőrmók gombolyag. – Vaúúú-vaúúúú, hol vagyok? – nézett körül csodálkozva. – Jé, már nem
Mikor először léptem át e kapukatszememben a félelem könnye csillogott,körülöttem sírásra görbültek a szájak,hazavágyó szívem vigasztalan dobogott. Mikor először nyújtottad felém kezednem láttam még, hogy szíved nyitva áll,rémülten néztem a sok gyereket,hol lehet most az Édesanyám? Először csak játszottam, pityeregtem, ettem,telt az idő, sokat tanultam, terítettem,szemembe idővel mosoly költözött,az óvó néni a szívembe férkőzött. A
Tél vége volt. Cincin a félénk kisegér előmerészkedett a sarki kuckójából. Először kidugta az egyik fülecskéjét, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Másodszor kidugta a másik fülecskéjét, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Ekkor óvatosan kidugta az egyik iciri piciri lábacskáját, majd a másikat és így tovább. Nézelődött, hallgatózott, de semmi nesz, semmi zaj. Végül
Emlékeztek még arra, hogy mi történt tavaly ősszel, Süni Samuval? Igen? Vajon, azóta mi lehet vele? Ti tudjátok? Nem? Figyeljetek jól, elmesélem. Nos, Süni Samu és családja egy hatalmas, száraz falevelekből és gallyakból összerakott kupac belsejében aludta az igazak álmát, pont abban, amelybe az állatmentők ősszel átköltöztették. Édesen aludták a jó melegben téli álmukat. Samunak