A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Egyszer volt a világon egy varga (aki bőrből készít cipőket – a szerk.), egy szikra és egy bab, ezek mind a hárman elmentek utazni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd. Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab: – Eredj, te varga, próbáld meg,
(Megjegyzés: Mikor a gyerekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak éppen kedve van tréfálni velük, efféle mesékkel csalja meg a kezdettől kíváncsivá tett és sokat váró gyerekeket.) Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, a Szent-Gellért hegyén innen volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak lenni, volt a
Elszökött a kemence,teli pogácsával,utána ment a bíró,üres tarisznyával. Befutott a kemence,feneketlen tóba,utána ment a bíró,ott is van azóta. (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba! De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája
Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka: – Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! Azután a közepén kezdte kétfelé rágni. Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy
A gazdasszony és a bárány felelget:– Hol voltál, báránykám?– Kertek alatt, asszonykám!– Mit ettél, báránykám?– Zöld füvecskét, asszonykám!– Mit ittál, báránykám?– Friss vizecskét, asszonykám!– Ki bántott, báránykám?– Szomszéd fia, asszonykám!– Ríttál-e, báránykám?– Ríttam bizony, asszonykám!– Hogy ríttál, báránykám?– Me-e, me-e, asszonykám! (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
Volt a világon egy icinke-picinke kis asszony, annak az icinke-picinke kis asszonynak volt egy icinke-picinke kis tehene; azt az icinke-picinke kis tehenet megfejte egy icinke-picinke kis sajtárba; abból az icinke-picinke kis sajtárból azt az icinke-picinke kis tejet beleszűrte egy icinke-picinke kis szűrőn egy icinke-picinke kis fazékba; azt az icinke-picinke kis fazekat rátette egy icinke-picinke kis
Egyszer egy szegény asszony elment a Garamra mosni. Meglát ott egy akkora nagy pohos (kövér – a szerk.) békát, mint a világ. Meg nem állta szó nélkül: – Hej, béka, béka! Én elmennék neked komának, ha engemet hínál. Harmadnapra csak jön egy vízbefúlt a szegény asszonyhoz, mondja neki, hogy a békának leánya született, jöjjön most
Egy királyfinak szándéka volt egy igen szép leányt elvenni. Neki nem kellett gazdag családból, csak hogy szép és okos legyen. Elment tehát megnézni az országokat, hogy egy szép leányra találjon. Amint hallották, hogy az ifjú király utazik, mindenütt kivonultak tiszteletére. Egy faluban talált is egy szép leányra, aki legszegényebb volt a faluban. Éppen a gulyás
Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember s annak egy csinos felesége. Mind a ketten szerették egymást. Csak az volt a bajuk, hogy szegények voltak; egyiknek sem volt semmije sem. Ezért aztán megtörtént, hogy néha egy kicsit összepöröltek és szemére hányták egymásnak, hogy egyiknek sem volt semmije. De azért
Ezelőtt sok évvel, a napját éppen nem tudom megmondani, az Igazság jól feltarisznyálva útnak indult, be akarta járni a világot. Ment, ment hegyen-völgyön, falun, városon keresztül. Addig ment, míg egyszer előtalálta a Hamisságot. – Jó napot, földi! – köszön az Igazság – hova, meddig szándékozol? – Megyek, bejárom a világot – felelt a Hamisság. –
You cannot copy content of this page