A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Az erdő szélén, ahol a fák lombjai úgy hajoltak össze, mintha titkokat suttognának egymásnak, élt egy apró, szürke bundájú nyuszi. Nyirkának hívták, mert mindig egy kicsit csapzott volt a bundája, mintha a széllel birkózott volna össze. Nyirka szerette az erdőt, szerette a reggeli harmatcseppeket és a friss fű illatát, de volt valami, amit még ezeknél
A dombok ölelésében, ahol a tavaszi szél mindig lágyabban simogatta a füvet, mint bárhol máshol, elterült egy különös rét. Tavasszal aranysárga pitypangok gyúltak rajta, lila ibolyák bújtak meg a fűszálak között, és a levegőben friss föld és virágillat keveredett. A faluban azt suttogták, hogy ez a rét nem olyan, mint a többi. Húsvét reggelén három
Az öreg tölgyfa gyökerei között, ahol a moha puhább volt, mint a legfinomabb párna, apró ajtó rejtőzött. Nappal senki sem vette észre, csak a hangyák és a csigák tudták, hogy ott bizony élet lakik. Amint azonban leszállt az este, és a hold ezüstfénnyel öntötte el a tisztást, az ajtó mögött mocorgás támadt. Odabent a tojásfestő
A falu szélén, ahol a kertek végében már a mező kezdődött, állt egy öreg, fehérre meszelt tanya. A tanya udvarán tavasszal mindig hamarabb ébredt az élet, mint bárhol máshol. A barackfák rózsaszínbe öltöztek, a tyúkok kapirgálva keresték a friss magokat, s a harmat ezüstösen csillogott a fűszálakon. Az udvar legbüszkébb lakója egy tűzpiros tarajú kakas
A falu szélén, ahol a kertek összeértek a rétekkel, és tavasszal a szél virágillatot sodort a házak közé, élt egy kisfiú, akit Marcinak hívtak. Marci még sosem mondott locsolóverset egyedül. Mindig az édesapja mögött lépkedett húsvét reggelén, kezében egy apró, kék műanyag vödörrel, és csak halkan ismételte azokat a sorokat, amelyeket az apukája magabiztosan elszavalt.
A tavasz első igazán langyos reggelén a harmat még gyöngyökként csillogott a fűszálakon, és a kert végében álló öreg diófa árnyéka lustán nyújtózott a veteményes felé. A virágágyásokban tulipánok és nárciszok ringatóztak a szélben, mintha suttogva beszélgetnének egymással. Senki sem sejtette, hogy azon az éjjelen különös vendég járt a kertben. A húsvéti nyúl, aki puha
A falu fölött azon a húsvéti estén különös csend terült el. A templom tornyából már elhalkult a harangszó, a házak ablakaiban gyertyák pislákoltak, és a frissen festett tojások színei még ott ragyogtak az asztalokon. Az ég tiszta volt, mintha valaki gondosan lesöpörte volna róla a felhőket, hogy helyet adjon a csillagoknak. A domb tetején, ahol
A falu szélén, ahol a földek lassan beleolvadtak a ligetes erdőbe, állt egy sudár, öreg fa. Törzse vastag volt és repedezett, ágain tavasszal friss, üdezöld levelek bomlottak ki, ősszel pedig aranyszínű köntösbe öltözött. Mégis, minden szépsége ellenére, a fa szívében volt egy apró, kimondatlan vágy. Valahányszor közeledett a tavasz, és a gyerekek vidám kacagása betöltötte
A tavasz első igazán meleg reggele volt, amikor a harmatcseppek még gyöngyként ültek a fűszálak hegyén, és a nap aranyszínű sugaraival óvatosan simogatta a kertet. A falu szélén, egy fehérre meszelt, zöld spalettás házikó udvarán egy kislány térdelt a fűben. Lilinek hívták, haja olyan szőke volt, mint az érett búza, és a szeme úgy csillogott,
A tavaszi nap első sugarai aranylóan csillantak meg a cukrászda kirakatában sorakozó csokitojások fényes mázán. Kicsik és nagyok, tarkák és egyszínűek, mind büszkén sorakoztak a fonott kosarakban, várva, hogy egy gondos kéz kiválassza őket húsvét reggelén. Az egyik kosárban, a középső sorban lapult egy különösen szép, mogyorókrémmel töltött csokitojás. Selymes csokoládéburka finoman csillogott, rajta apró
A dombok között, ahol a fű olyan zölden hullámzott, mintha a tavasz maga simogatta volna végig a földet, csörgedezett egy keskeny, kristálytiszta patak. A falubeliek Húsvéti-pataknak nevezték, mert minden évben, amikor az első barka kibomlott és a levegőben friss földillat keveredett a virágok édes párájával, valami különös történt a partján. Egy napsütéses reggelen három testvér
A tavaszi rét fölött lágyan ringatózott a reggeli köd, mintha puha takarót terített volna a fűszálakra. A föld alatti, kanyargós járatok egyikében élt egy apró, fehér bundájú nyuszi, akit Bodzának hívtak. Bodza gyors volt, mint a szél, és ügyes, mint a harmatcsepp, amikor a fűszál végén egyensúlyoz. Csakhogy volt valami, amitől még a tappancsa is