Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A karácsonyi manó

A karácsonyi manó - Mesélek Neked

Egy hideg téli éjszakán a hópelyhek sűrűn hullottak az égből. Eközben a kis falu lakói a meleg otthonukban a karácsonyra készülődtek. Az ünnepi fények villogtak az ablakokban, a karácsony meghitt hangulata áthatotta az egész falut. Csak egy valaki volt, aki nem érezte igazán a karácsony szellemét. Egy öregember, aki már évek óta egyedül élt. Felesége elhunyt, gyermekei és unokái messze éltek, és ezen a karácsonyon kivételesen úgy tűnt, hogy nem tudnak hazalátogatni a nagy hó miatt. Az öregember kedvenc ünnepe a karácsony volt, de most valahogy mégsem érezte magát olyan boldognak, mint régen. Idén valami hiányzott. Nem tudta mi az, hiszem már megszokta az egyedüllétet. Egyik éjjel, amikor az öregember már aludni készülődött, arra lett figyelmes, hogy valaki az ajtaján kopog. Kinyitotta, de nem látott senkit. Azt hitte, hogy öreg korára már az érzékei is megviccelik. Azonban amint ismét az ágyába feküdt volna, újra hallotta a kopogást. Mi mást tehetett volna, ismét felkelt, és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta, de most sem látott senkit. Már kezdett volna mérgelődni, mikor véletlen lepillantott a földre, és észrevette, hogy egy kis manó áll az ajtóban. Az öregember megdörzsölte szemeit, hiszen már hosszú ideje nem hitt a manók létezésében. Miközben magában tépelődött, mi történik vele,

Tovább a mesére

Az öröm és a szeretet ünnepe -mese a szeretetről gyerekeknek

Az öröm és a szeretet ünnepe - Mesélek Neked

Karácsony este volt. Csillogó hó borította tájat. A kis falu összes háza gyönyörű díszekben pompázott. A falu közepén állt egy takaros kis ház. Itt élt egy család, akinek a kedvenc ünnepe a karácsony volt. A kandallóban ropogott a tűz, a karácsonyfa alatt pedig rengeteg ajándék várta, hogy gazdájuk kibontsa őket. A puha bársonnyal borított fotel mögül vidám kacaj csengett fel. Nem más hangja volt, mint Petié, a család legkisebb tagjáé. Peti édesanyja elővett egy régi mesekönyvet. Ez nem akármilyen könyv volt, még a nagymamája mesélt belőle anyukájának, amikor olyan pici volt, mint ő. Anyukája mesélni kezdett: „Egyszer volt, hol nem volt egy kis Jézuska, aki a pásztorok és a bárányok között született egy betlehemi jászolban. Ő volt Isten és Szűz Mária közös gyermeke. Karácsonykor az ő születésének napját ünnepeljük. Jézus hozta el számunkra a béke és a szeretet ünnepét.” Peti álmélkodva hallgatta a mesét, és elképzelte, ahogyan ott áll a kis Jézuska mellett. Közben odabújt édesanyjához és édesapjához, majd hirtelen megszólalt: – Én is szeretnék úgy örülni a karácsonynak, mint a kis Jézuska! Édesapja mosolyogva felelt: – Akkor mindig gondolj arra, hogy a karácsony az öröm és a szeretet ünnepe! Próbálj másokat boldoggá tenni az ünnep alatt! Ha így teszel,

Tovább a mesére

Az öregember karácsonyi álma

Az öregember karácsonyi álma - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, egy hegyek övezte kis falu, melynek minden lakosa boldogan élt. A falu közepén állt egy apró bolt, ahol – mérete ellenére – a lakók mindent megtalálták, amire csak szükségük volt. Mellette pedig egy kis templom állt, ahol egy pap minden vasárnap misét tartott. Ebben a faluban élt Feri bácsi, akit mindenki nagyon szeretett. Ő volt az, akire mindenki számíthatott. Nagy bölcsességének köszönhetően bárkivel jót tudott beszélgetni és mindig a legmegfelelőbb tanácsokat tudta adni, ha valakinek gondja akadt. Feri bácsinak állt a falu szélén a takaros kis háza. Volt egy karácsonyi álma is. Minden évben azt kívánta, hogy a falu összes lakójának ajándékot adhasson. Azonban sajnos Feri bácsinak nem volt sok pénze, így sosem tudta megvalósítani az álmát. Az egyik évben december 24-e estéjén úgy döntött, elmegy a templomba, hogy egy kicsit elmélkedhessen és átgondolhassa az élet dolgait. Amikor odaért, meglátta, hogy a templom ablakában egy különös fény csillan fel. Közelebb ment, és alig hitt a szemének: a Karácsony Angyala állt előtte. Feri bácsi azt hitte, hogy álmodik, de ekkor az angyal megszólalt: – Öregember, ne félj, csak én vagyok, a Karácsony Angyala. Tudom, hogy nagyon szeretnéd, ha mindenki karácsonyi ajándékot kapna tőled, de sajnos nincs

Tovább a mesére

A félig nyúzott bakkecske (magyar népmese)

A félig nyúzott bakkecske - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, s azoknak volt három gyermekük meg egy kecskéjük. Azt a kecskét el kellett vinni legeltetni. Az öregember elküldte a legnagyobb gyermeket – Feri volt a neve -, hogy legeltesse meg a kecskét. A gyermek meglegeltette, hazavitte. Az öregember kérdezte: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske azt mondta: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az ember elküldte a középső gyereket – Gyuri volt a neve -, hogy etesse meg, itassa meg a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az ember elküldte a harmadik gyereket, Pistát, hogy megetesse a kecskét. Megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor elküldte az öregasszonyt, hogy legeltesse meg azt a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdezte az öreg: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske megint azt felelte: – Se nem ettem, se nem ittam. Akkor az öreg megharagudott. – Megállj, kecske, én is elviszlek, megetetlek, megitatlak, lássuk, nekem is így

Tovább a mesére

A három kiskecske, a bak és a farkas (magyar népmese)

A három kiskecske, a bak és a farkas - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer egy kecskecsalád: egy bakkecske, három kiskecske meg egy anyakecske. Elindultak az erdőre friss rügyeket szedni. Mikor az első ment, meglátta egy farkas. – Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon) – Megyek az ágra. (vékony hangon) – Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon) – Jaj, félek! (vékony hangon) – Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon) – Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon) Akkor jött a közbelső. – Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon) – Megyek az ágra. (vékony hangon) – Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon) – Jaj, félek! (vékony hangon) – Hát mért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon) – Mert félek. Edd meg a másikat, mert az kövérebb. (vékony hangon) Akkor jött a legnagyobb. – Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon) – Megyek az ágra. (vékony hangon) – Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon) – Jaj, félek! (vékony hangon) – Hát miért beszélsz olyan vékony hangon? (vastag hangon) – Mert félek. Edd meg, amelyik utánam jön, mert az bak. (vékony hangon) Akkor jött a bakkecske. – Hova mész, te bakkecske? (vastag hangon) – Megyek az ágra. (vastag, erős hangon) – Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon)

Tovább a mesére

A varga, a szikra és a bab (magyar népmese)

A varga, a szikra és a bab - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt a világon egy varga (aki bőrből készít cipőket – a szerk.), egy szikra és egy bab, ezek mind a hárman elmentek utazni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd. Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab: – Eredj, te varga, próbáld meg, át lehet-e menni. – Én nem próbálhatom, mert nehéz ember vagyok, s beleesem; eredj átal te, bab! – Hiszen én sem mehetek, mert én is nehéz vagyok; menj átal te, szikra, te úgyis könnyű legény vagy! A szikrának nem kellett sok biztatás, felugrik a szalmahídra, de alig halad egypár lépést, meggyullad a szalmahíd, elég, s a szikra belepottyan a vízbe. Amint ezt a bab meglátta, akkorát kacagott, hogy menten kettérepedt. Nosza, a varga kapja a tűt s az árat, összevarrja, s egy nagy fekete foltot vet a babra. Aki nem hiszi, nézze meg, máig is ott van rajta a fekete folt! (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

Csalimese (magyar népmese)

Csalimese - magyar népmese - Mesélek Neked

(Megjegyzés: Mikor a gyerekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak éppen kedve van tréfálni velük, efféle mesékkel csalja meg a kezdettől kíváncsivá tett és sokat váró gyerekeket.) Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, a Szent-Gellért hegyén innen volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak lenni, volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy tojása. Ezt a tojást felvitte egy hegyre, meg legördítette… A hegyre felvitte meg legördítette… a hegyre felvitte meg legördítette… a hegyre felvitte meg legördítette… (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

Kutya-macska barátság (magyar népmese)

Kutya-macska-baratsag-magyar-nepmese-Meselek-Neked

Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba! De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott a főzést. Meglátja a macskát, küldi a tejfölért. Szalad a macska a boltba tejfölért. Mikor kimérték neki, vitte hazafelé. Éhes volt, hát nyalogatott belőle. Gondolta; úgyse tudják meg. Aztán ment tovább. Megint gondolt egyet; megint nyalogatott. Alig maradt az edényben. Már közel volt a kutyákhoz, szégyellte magát, hogy ilyen kevés tejfölt visz, hát a megmaradt tejfölt is megette. A kutyák futottak eléje, már nagyon várták. – Hozza a macska a tejfölt! A macska azt hazudta, hogy nem adott a boltos tejfölt. De az agár meglátta a macska tejfölös bajuszát. – Hazudik a macska, megette a tejfölünket! Nekimentek a macskának, a macska meg felszaladt a fára, onnan dörmicélt (mérgesen fúj – a szerk.) a kutyákra. Mikor látták, hogy a macska bizony nem nagyon kívánkozik le a fáról, bementek a házba, és tejfel nélkül ették meg a galuskát. Azóta nem nézhet a kutya a macskára. (Kovács Ágnes:

Tovább a mesére

A nyulacska harangocskája (magyar népmese)

A nyulacska harangocskája - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája a fán van. Kérte a fát, hogy adja vissza a harangocskáját, de a fa nem adta vissza. Ekkor a nyulacska elment a fejszéhez, és kérte, hogy a fát vágja ki, hogy a fa adja vissza a szépen szóló harangocskát. De a fejsze nem vágta ki a fát. Most a nyulacska elment a köszörűkőhöz, hogy fenje meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fát, hogy a fa adja vissza a harangocskát. De a köszörűkő nem fente meg a fejszét. Ekkor a nyulacska elment a vízhez, hogy hajtsa a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a fa adja vissza a harangocskát. De a víz nem hajtotta a köszörűt. Ekkor a nyulacska elment a bikához, hogy igya meg a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fát, a

Tovább a mesére

A sajtot osztó róka (magyar népmese)

A sajtot osztó róka - magyar népmese - Mesélek Neked

Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka: – Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! Azután a közepén kezdte kétfelé rágni. Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy. – Ez nagyobb! – mondta a róka, s lerágott belőle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt a nagyobb, abból rágott le egy darabot. Addig rágta, osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt. (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

Hol voltál, báránykám? (magyar népmese)

Hol voltál, báránykám? - magyar népmese - Mesélek Neked

A gazdasszony és a bárány felelget:– Hol voltál, báránykám?– Kertek alatt, asszonykám!– Mit ettél, báránykám?– Zöld füvecskét, asszonykám!– Mit ittál, báránykám?– Friss vizecskét, asszonykám!– Ki bántott, báránykám?– Szomszéd fia, asszonykám!– Ríttál-e, báránykám?– Ríttam bizony, asszonykám!– Hogy ríttál, báránykám?– Me-e, me-e, asszonykám! (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

You cannot copy content of this page