Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A róka és a farkas csikót vesz (magyar népmese)

A róka és a farkas csikót vesz - magyar népmese - Mesélek Neked

Elindult a róka csikót venni a farkas komájával. Látják, hogy ott legel a ló a fiával a réten. Kérdi a róka a kancalótól: – Eladó ez a csikó? Azt mondja a ló: – Eladó, hanem a hátulsó jobb lábam patkójára van az ára írva. Azt mondja a róka: – Én nem tudok olvasni, de farkas komám tud, az majd elolvassa, hogy mi az ára. A ló felemelte a hátsó lábát, odament a farkas, el akarta olvasni, de a kancaló jól orron rúgta, hogy gombolyagba tekerődött. A róka meg elszaladt, csak messziről nevette. Mikor a farkas feljózanodott, odament a rókához. Kérdi tőle a róka: – Na, komám, ízlett-e a csikóhús? A farkas nem tudott semmit se szólni erre, csak elólálkodott.

Tovább a mesére

Az iregi kakasok (magyar népmese)

Az iregi kakasok - magyar népmese - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, Üregen innen, Dorogon túl, volt egyszer egy bíró Iregen. Az iregi bírónak volt egy kisfia meg egy kiskakasa. Hogy, hogy nem, ez a kiskakas talált egyszer a szemétdombon egy fületlen gombot. Felállott a domb tetejére, és elkezdett kukorékolni: – Kukuriku, kukuriku, itt a gomb, a fületlen! Meghallotta a bíró fia, hogy mit kukorékol a kiskakas. Kergetni kezdte, sarokba szorította, megfogta, és elvette tőle a fületlen gombot. Nagyon megharagudott ezért a kiskakas, megint felállt a domb tetejére, és kukorékolni kezdett: – Kukuriku, kukuriku, jöjjön ide a falu minden kakasa! Össze is gyűltek a falu kakasai, mire a bíró kiskakasa elpanaszolta nekik a nagy bánatát: – Kukuriku, kukuriku, a bíró fia elvette tőlem a fületlen gombomat! Megharagudtak a falu kakasai, s egyikük, amelyik a legokosabb volt, azt tanácsolta: – Ha ez így van, akkor mi többet hajnalban ne kukorékoljunk. Ha nem kukorékolunk, akkor nem kel föl a nap, s a falu mindig éjszakai sötétségben marad! A bíró kiskakasa örvendett, hogy a társai így összetartanak, s azt mondta: – Aki pedig megszegi határozatunkat, annak semmi keresnivalója a faluban. Úgy is történt. A kakasok aznap egyet sem kukorékoltak többé, s a falura ráborult az éjszaka. Még javában aludt mindenki,

Tovább a mesére

A három kismalac (magyar népmese)

A három kismalac - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt három malacka. Azok egy kicsi szénaboglyában éltek. Egy éjszaka rájuk talált a farkas, majd bekapta a legkisebb malacot, de mind a hárman elszaladtak. Mentek, mentek, egyszer csak találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi fát. Azt mondja a középső malacka: – Bácsi, adna nekünk egy kis fát, hogy csináljunk egy kis házacskát? – Én adok. Csináltak egy kis házat, és egyszer jön a farkas. – Eresszetek be, malackáim, mert nagyon fázom. – Nem engedünk be. – Eresszetek be, mert ha nem, felmegyek a ház tetejére, s berontom. Akkor sem engedték be. Felment a farkas a ház tetejére, és addig fészkelődött, amíg be nem rontott. Mikor berontott, a három malac mind elszaladt. Mentek, mentek, addig mentek, amíg megint nem találkoztak egy emberrel. Vitt egy kocsi téglát. Azt mondja a legnagyobb malacka: – Bácsi, nem adna nekem egy kicsi téglát, hogy csináljak egy kis házat? Azt mondja az ember: – Én adok. Adott is; és a legnagyobb malacka csinált egy kis házikót. Egyszer csak jön a farkas. Azt mondja: – Eresszetek be, kis malackák! Azt mondja a legnagyobb malac: – Nem eresztelek. – Eressz be, kis malacka, mert felmegyek a ház tetejére,

Tovább a mesére

Az ökörszem és a medve (magyar népmese)

Az ökörszem és a medve - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer egy nyáron a farkas és a medve sétálni ment az erdőbe. A medve valami nagyon szép éneket hallott, és megkérdezte a farkast: – Miféle madár az, amelyik olyan szépen énekel? – Az a madarak királya – mondta a farkas, pedig az ökörszem volt. – Na, jól van, de szeretném látni azt a királyi palotát, ahol az a király lakik. – Az nem olyan könnyű – mondta a farkas. – Meg kell várjuk, amíg a királyné hazajön. Nemsokára jött is a király és a királyné eledellel a csőrükben, hogy megetessék a fiókáikat. A medve szeretett volna rögtön odamenni, de a farkas visszatartotta. – Várd meg, amíg megint elmennek. Megjegyezték, hogy hol van a fészek, és továbbmentek. De a medvének nem volt nyugta, mindenképpen szerette volna látni a kastélyt, s nemsokára megint odacammogott. A király és a királyné éppen akkor repültek ki. A medve bekukucskált a fészekbe, és vagy hat fiókát látott benne. – Hát ez a királyi kastély? – kérdezte nagy mérgesen. – Hiszen ez egy nyomorúságos viskó! És ti királyi gyermekek vagytok? Közönséges kölykek! Meghallották ezt az ökörszemfiókák, és rettenetesen kiabálni kezdtek: – Mi nem vagyunk közönséges kölykek! Ezért meglakolsz, medve koma! A medve megszeppent, és visszament a barlangjába.

Tovább a mesére

A szárnyasok királyválasztása (magyar népmese)

A szárnyasok királyválasztása - magyar népmese - Mesélek Neked

A szárnyasok összegyűltek, hogy királyt válasszanak. A sas elgondolta, hogy majd ő lesz a király, de a többiek azt mondták, hogy az legyen a király, aki a legmagasabbra felszáll. Az ökörszem a sas szárnya alá bújt. Mikor aztán a nagy madarak felszálltak annyira, hogy már nem bírtak feljebb szállni, akkor az ökörszem kiszállt a sas szárnya alól, és fölszállt a legmagasabbra, ő lett a király. Mikor megtudták a madarak, hogyan nyert az ökörszem, elkezdték zavarni, hogy majd agyonütik a hamisságáért: szégyellték, hogy a legkisebb állat a király. Addig kergették, amíg az ökörszem talált egy rózsabokrot. Amilyen kicsi volt, be tudott bújni a tövisek közé. Oda a többiek nem bírták követni. Azt mondták: – Elég lesz, ha csak egy lesi. Ha meglátja, hogy kijön, fogja meg, vagy adjon hírt a többinek! Odaállították a legnagyobb szeműt, a baglyot. A bagoly őrködött is egy jó darabig, de azután nagyokat pislantott, s elmerészkedett onnan. Mikor az ökörszem kiszállt, nem látta meg. Most meg már a baglyot akarták megverni, mert elszalasztotta az ökörszemet. A bagoly elbújt, s azóta nem mer nappal járni, mert ha a többi madár meglátja, megveri. (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

A furulyavevés (magyar népmese)

A furulyavevés - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy gazdag, büszke, ágáló (támadó hangnemben beszél – a szerk.) ember. Egyszer elküldte a két kisfiát a szomszéd faluba a vásárba, hogy vásároljanak maguknak egy-egy furulyát. Az ember tudta, hogy egy-egy furulyának az ára négy-öt forint, de a gyerekeknek adott nyolc-nyolc forintot, hogy vegyenek maguknak valami nyalánkságot is. Ment a két fiú nagy büszkén, hogy nekik milyen sok pénzük van, s találkoztak másokkal, szegényebbekkel, akiknek csak egy vagy két forintjuk volt, vagy éppenséggel egy sem, csak mentek a vásárba nézelődni. Nagyon nagyra volt vele a két fiú, hogy őnekik milyen sok pénzük van. Mikor odaértek a vásárba, megtalálták a furulyaáruló embert. Azt kérdi a nagyobbik fiú: – Mit kér egy ilyen furulyáért? Hát az ember adta volna négyért is, de gondolta, hogy ötöt kér, s aztán egyet elenged. Öt forintot kért. A fiú nézegette egy kicsit a furulyát, s azt kérdezte az embertől: – Ideadja nyolcért? Az ember nagyot nézett, de gyorsan rámondta: – Add ide a pénzt! – Az öcsémnek is ad egyet nyolc forintért? – Add ide a pénzt! Odaadták, megkapták érte a furulyákat, s elkezdték fújni. Odamentek a többi gyerekhez, s dicsekedve mondták: – Lám, hogy becsaptam

Tovább a mesére

A kiskutya meg a szamár (magyar népmese)

A kiskutya meg a szamár - magyar népmese - Mesélek Neked

A szamár megirigyelte a kiskutya jómódját, hogy neki szabad a legszebb szobába is bemenni, a legszebb vánkosra is ráfeküdni, egész nap csak sétál, nem dolgozik semmit, mégis mindennek a lángját, a javát kapja, neki meg csak a kóró meg a tüske jut. Meg is kérdezte a kutyától: – Mért szeret téged úgy a gazdasszony? – Mert tudok farkat csóválni és két lábon szolgálni – felelte a kutya. – Na, ez nem nehéz dolog – felelte a szamár -, majd én is meg próbálom. Mikor nyitva volt a konyha, besomfordált. Két lábra állt, a farkát billegette, a lábát nyújtogatta, hogy tenyerest adjon. A gazdasszony megijedt, s a porolópálcával kiverte. A szegény szamár máig is töri a fejét azon, hogy miért kapott ő verést azért, amiért a kutya dicséretet. (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)

Tovább a mesére

A mezei nyúl és a sündisznó (magyar népmese)

A mezei nyúl és a sündisznó - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer egy szép nyári napon künn a mezőn találkozott egy mezei nyúl egy sündisznóval. A mezei nyúl bosszantani kezdte a sündisznót. Azt mondja neki: – Te sündisznó, ezekkel a horgas lábakkal hogy mersz te megindulni, hogy is tudsz te menni? A sündisznó nem hagyta magát, visszavágott szóval: – Én ezekkel a horgas lábaimmal jobban tudok futni, mint te azokkal az egyenesekkel! Azt mondja a nyúl: – Én azt nem hiszem. – Na, ha nem hiszed, akkor fogadjuk le. Hamar lefogadták. Csináltak egy nagy fogadást ketten. Mikor kész volt a fogadás, akkor azt kérdi a nyúl a sündisznótól: – Na, mikor futunk? Azt mondja a sündisznó: – Holnap reggel, mikor a nyolcórás vonat megy. Azt mondja a nyúl: – Miért nem most? – Azért, mert haza kell mennem, hogy egyek. Holnap reggel nyolc órakor ebbe a pontos helybe legyünk mind a ketten. Na, a sündisznó hazament. Otthon a felesége várta az étellel. Miután megvacsoráztak, hát elmesélte a feleségének, ami történt. – Ni te, én fogadtam a nyúllal, hogy én jobban tudok futni, mint ő. Azt mondja a felesége neki: – Ne szamárkodj, hát hogy tudnál te jobban futni, mint a nyúl? – Hagyd csak el te, majd kiokoskodjuk! Másnap reggel felkeltek,

Tovább a mesére

A kecskegidák (magyar népmese)

A kecskegidák - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kecske. Annak a kecskének volt hét kicsi gidája. Egyszer azt mondta az öreg kecske: – Vigyázzatok, s maradjatok itthon, mert én megyek ki a mezőre, hogy hozzak nektek friss füvecskét. – Jól van, szót fogadunk – mondták a kis kecskefiak. Az öreg kecske elment ki a mezőre, de még visszakiáltott: – Be ne engedjetek senkit, mert én nem jövök haza csak estére! Hát egy ordas farkas ott hallgatózott a ház mellett. „No – gondolta magában -, itt majd csak lesz valami!” Alig telt el egy-két óra, odament az ablakhoz, s beszólt a kis kecskékhez: – Kedves kis fiacskáim, nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét. Jót nevettek a kiskecskék. – Hiszen a mi anyánk csak estére jön haza, s a hangja sem ilyen vastag, mint a tied. Megbosszankodott a farkas, elfutott ki a rétre. Ott látott egy nagy tábla répát. Kihúzott egy jó nagyot, megette, hogy jó vékony legyen a hangja. Visszaszaladt az ablakhoz, s mondja a kiskecskéknek: – Nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét. Már éppen ki akarták nyitni az ajtót, mikor a legnagyobbik kinéz az ablakon, s látja, hogy milyen fekete

Tovább a mesére

A karácsony valódi jelentése

A karácsony valódi jelentése - Mesélek Neked

Volt egyszer egy kis falu, melynek minden lakója már nagyon várta a karácsonyt. Ez az ünnep mindenki számára mást jelentett, de nem lehetett találni olyan embert, aki ne lett volna boldog, ha végre elérkezett. Ebben a kis faluban élt Karcsi, aki évről évre egyre jobban megértette a karácsony jelentőségét. Imádta a fényeket, a rengeteg díszt, a sok ajándékot, az ételek finom ízét és illatát valamint azt is, hogy ilyenkor mindenki arcára kiül a mosoly. A faluban élt Ádám bácsi, aki számára a karácsony teljesen mást jelentett, mint a többi embernek. Ő nagyon szegény családban nőtt fel, sosem volt pénzük ajándékra. A karácsonyt mégis mindig meghitté varázsolták, hiszen együtt voltak, és számukra ez volt a legfontosabb. Azért nem maradtak ajándék nélkül sem, saját maguk által készített sok kis aprósággal kedveskedtek egymásnak. Például, amikor Ádám bácsi még csak 7 éves volt, lerajzolta a családtagjait, a papírból fenyőfát hajtogatott, majd elrejtette szülei és testvérei cipőiben. December 24-én Ádám bácsi sétálni indult. Karcsi éppen kint hógolyózott a testvéreivel. Ismerték egymást, Karcsi nagyon szerette Ádám bácsi meséit. Most is odaszaladt hozzá, hogy üdvözölje. – Ádám bácsi, mesélj nekem arról, mit jelent számodra a karácsony! Ádám bácsi nagyot nyelt, hogy elrejtse azt a könnycseppet, mely a

Tovább a mesére

A karácsonyi manó

A karácsonyi manó - Mesélek Neked

Egy hideg téli éjszakán a hópelyhek sűrűn hullottak az égből. Eközben a kis falu lakói a meleg otthonukban a karácsonyra készülődtek. Az ünnepi fények villogtak az ablakokban, a karácsony meghitt hangulata áthatotta az egész falut. Csak egy valaki volt, aki nem érezte igazán a karácsony szellemét. Egy öregember, aki már évek óta egyedül élt. Felesége elhunyt, gyermekei és unokái messze éltek, és ezen a karácsonyon kivételesen úgy tűnt, hogy nem tudnak hazalátogatni a nagy hó miatt. Az öregember kedvenc ünnepe a karácsony volt, de most valahogy mégsem érezte magát olyan boldognak, mint régen. Idén valami hiányzott. Nem tudta mi az, hiszem már megszokta az egyedüllétet. Egyik éjjel, amikor az öregember már aludni készülődött, arra lett figyelmes, hogy valaki az ajtaján kopog. Kinyitotta, de nem látott senkit. Azt hitte, hogy öreg korára már az érzékei is megviccelik. Azonban amint ismét az ágyába feküdt volna, újra hallotta a kopogást. Mi mást tehetett volna, ismét felkelt, és az ajtóhoz sietett. Kinyitotta, de most sem látott senkit. Már kezdett volna mérgelődni, mikor véletlen lepillantott a földre, és észrevette, hogy egy kis manó áll az ajtóban. Az öregember megdörzsölte szemeit, hiszen már hosszú ideje nem hitt a manók létezésében. Miközben magában tépelődött, mi történik vele,

Tovább a mesére

Az öröm és a szeretet ünnepe -mese a szeretetről gyerekeknek

Az öröm és a szeretet ünnepe - Mesélek Neked

Karácsony este volt. Csillogó hó borította tájat. A kis falu összes háza gyönyörű díszekben pompázott. A falu közepén állt egy takaros kis ház. Itt élt egy család, akinek a kedvenc ünnepe a karácsony volt. A kandallóban ropogott a tűz, a karácsonyfa alatt pedig rengeteg ajándék várta, hogy gazdájuk kibontsa őket. A puha bársonnyal borított fotel mögül vidám kacaj csengett fel. Nem más hangja volt, mint Petié, a család legkisebb tagjáé. Peti édesanyja elővett egy régi mesekönyvet. Ez nem akármilyen könyv volt, még a nagymamája mesélt belőle anyukájának, amikor olyan pici volt, mint ő. Anyukája mesélni kezdett: „Egyszer volt, hol nem volt egy kis Jézuska, aki a pásztorok és a bárányok között született egy betlehemi jászolban. Ő volt Isten és Szűz Mária közös gyermeke. Karácsonykor az ő születésének napját ünnepeljük. Jézus hozta el számunkra a béke és a szeretet ünnepét.” Peti álmélkodva hallgatta a mesét, és elképzelte, ahogyan ott áll a kis Jézuska mellett. Közben odabújt édesanyjához és édesapjához, majd hirtelen megszólalt: – Én is szeretnék úgy örülni a karácsonynak, mint a kis Jézuska! Édesapja mosolyogva felelt: – Akkor mindig gondolj arra, hogy a karácsony az öröm és a szeretet ünnepe! Próbálj másokat boldoggá tenni az ünnep alatt! Ha így teszel,

Tovább a mesére

You cannot copy content of this page