A székely népmesék a magyar néphagyomány különleges és gazdag részét alkotják. A székelyek a magyar nép egyik történelmi közössége, akik elsősorban Erdélyben, a mai Románia területén élnek. Sajátos hagyományaik, nyelvi fordulataik és humoruk a mesékben is megjelenik, ezért a székely népmesék különleges hangulatot és egyedi stílust képviselnek a magyar mesekincsben.
Egyszer volt egy gazdaember, aki már negyven esztendeje élt a feleségével, s gyermekük még mindig nem volt. Egyszer a többi között beszélgetnek együtt, hogy milyen csudálatos dolog az, hogy nekik gyermekük nincsen. Azt mondja az ember: – Ne búsulj, feleség, még nekünk is lehet gyermekünk, legalább egy. – Azt már nem hiszem – azt mondja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból hazatérő szegény katona. Rongyosan és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is, kért a másik háznál is. Volt ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg
A székely népmesék történetei gyakran egyszerű emberekről szólnak: pásztorokról, szegény legényekről, furfangos parasztokról vagy éppen királyokról és királyfiakról. A történetekben fontos szerepet kap az ész, a ravaszság és a találékonyság. A hősök sokszor nem az erejükkel, hanem az eszükkel győzik le az akadályokat, és így jutnak sikerre.
A székely mesék egyik jellegzetessége a különleges humor. A történetekben gyakran jelennek meg tréfás helyzetek, váratlan fordulatok vagy olyan szereplők, akik furfangos válaszokkal lepik meg a többieket. Ez a humoros hangulat teszi a székely népmeséket különösen szórakoztatóvá a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt.