Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors
Hirdetés
Folytasd az olvasást

A hazug legény (székely népmese)

A hazug legény - Mesélek Neked

Egyszer volt egy gazdaember, aki már negyven esztendeje élt a feleségével, s gyermekük még mindig nem volt. Egyszer a többi között beszélgetnek együtt, hogy milyen csudálatos dolog az, hogy nekik gyermekük nincsen. Azt mondja az ember: – Ne búsulj, feleség, még nekünk is lehet gyermekünk, legalább egy. – Azt már nem hiszem – azt mondja az asszony -, mert amikor hozzád férjhez jöttem, akkor húsz esztendős voltam, negyven esztendeje, hogy együtt lakunk, így hát én ma hatvan esztendős vagyok, eltölt már az az idő éntőlem, hogy nekem még gyermekem szülessék. De ha születnék is, teszem azt, minek tudnánk kereszteltetni? Azt mondja az ember: – Kereszteltessük Hazugnak vagy akárminek, csak legyen. Hát egyszer azt mondja az asszony az embernek: – No, te öreg, addig beszélgetünk a gyermek felől, hogy én érzem már, hogy bizonyosan gyermekem lesz. – Jól van, feleség – kiáltott az ember -, lesz hát valaki, aki késő vénségünkben gondot viseljen reánk. Nem sokkal ezután megszületett egy szép fiú. Elnevezték Hazugnak. Mikor akkorára felnevelkedett, hogy elérte a huszadik esztendőt, mindjárt azon kezdte futtatni az eszét, hogy katona legyen belőle, s be is állott katonának. Szolgált is néhány esztendeig, s mikor a katonaesztendeit, ahogy lehetett, letöltötte, hazakerekedett szabadságra az apja

Tovább a mesére

A kőleves (székely népmese)

A kőleves - székely népmese - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy háborúból hazatérő szegény katona. Rongyosan és éhesen ment egyik faluból ki, a másikba be, de bizony nem kínálták meg sehol se egy falás kenyérrel vagy egy kis meleg levessel. Bekéredzkedett az egyik házhoz is, kért a másik háznál is. Volt ahol a kutyát is ráeresztették, máshol meg olyan szegénynek tettették magukat, mint akiknek semmijük sincs. Elhatározta magában a katona, hogy a következő faluban bemegy a legelső házba, és lakjon ott bárki is, levest főz magának. Ahogy beért a faluba, föl is vett az útról egy követ, s bement a legelső házba. Egy öregasszony lakott itt. – Jó napot, öreganyám! – Adjon Isten, vitéz uram! – Hát hogy s mint szolgál az egészsége? – Az enyém szolgál, ahogy szolgál, hát vitéz uramnak hogy szolgál? – Nekem is éppen úgy szolgál, ahogy szolgál. De nagyon éhes vagyok, és úgy ennék valamit, ha volna, aki szívesen adna. – Jaj, lelkem, vitéz uram, adnék én, ha volna. De én is olyan szegény vagyok, mint a templom egere. Semmim sincs, tiszta üres a kamrám, üres a padlásom, üres mindenem. Még egy falás sincs idehaza. – Jól van – mondja a katona -, én nem vagyok annyira szegény,

Tovább a mesére