Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Az angyal-bárányok (magyar népmese)

Az angyal-bárányok - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt egy szegény özvegy asszony, annak volt három legény fia. De hogy szegények voltak, egynek mindig el kellett menni szolgálni. Legelőbb is elment a nagyobbik fiú, s amint megy, mendegél, előtalál egy öreg embert. Ez megszólítja: – Mi járatban vagy, édes fiam? Azt feleli a fiú: – Én, édesapám, szolgálatot keresek. – Én pedig éppen szolgát – mondja a jószívű öreg ember – csak maradj nálam! – Arra megfogadja a fiút a juhok mellé. Reggel megindul a nyájjal a fiú. Meghagyta neki az öreg, hogy a báránykákat ne hajtsa, ne terelgesse, csak járjon mindenütt a nyomukban, mert azok magukra is szép csendesen ellegelésznek. Megindítja a fiú a báránykákat. Ment a nyáj magától is szépen a legelőre. Legelőbb is elérnek egy gyönyörűséges szép rétre. A fiú csak ment, mendegélt utánuk, amint meghagyta volt neki az öreg ember. Azután egy sebes folyóvízhez érkeznek, keresztülmennek rajta a báránykák. De a fiú nem mer belemenni a vízbe, hanem ott kerülte a vizet egész estig. Estére a bárányok szép rendben maguktól visszajöttek által a vizen s hazafelé tartottak. A fiú is kapja magát, megindul a nyáj után. Kérdezi otthon az öreg ember: – No, édes fiam, beszéld el nekem, hol jártál a juhokkal? –

Tovább a mesére

A róka, a medve és a szegény ember (magyar népmese)

A medve, a róka és a szegény ember - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével kiindult szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést, makogást. Bemegy az erdőbe megnézni, vajjon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal. – No még ilyet sem láttam életemben – mondja a szegény ember és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkant. – Ejnye veszett hordta embere, hogy mersz te rajtam kacagni?! – rivallott reá a medve. – No azért meglakolsz, tehenestül együtt megeszlek. A szegény ember bezzeg most már nem kacagott. Nagyon kérte a medvét, hogy legalább estig ne egye meg. Addig felszántja a földjét, szegény háza-népe hogy ne maradjon kenyér nélkűl. – No hát estig nem bántalak, de akkor megeszlek! Avval a medve elment a dolgára, a szegény ember pedig búsan szántogatott. Délfelé odavetődött egy róka. Észrevette, hogy a szegény ember búsul. Kérdezte tőle, mi baja? A szegény ember elmondta, hogy járt a medvével. – Ha csak ennyi a baj, azon könnyen tudok én segíteni. Semmi bajod se lesz; magad is megmaradsz, a tehened is s még a medve bőre is a tied lesz. De mit fizetsz, ha megsegítlek? A szegény

Tovább a mesére

A farkas és a sas (magyar népmese)

A farkas és a sas - magyar népmese - Mesélek Neked

Kérte a farkas a madarak királyát: – Taníts meg engem röpülni! – Óh, csak fogódzkodjál a farkamba, mondja a sas. Hát a farkas belefogódzott a farkába, aztán vitte felfelé. Mikor már jó magasan voltak, kérdi a sas a farkast: – Farkas koma, látod-e még földet? – Még látom. Megint viszi felfelé, megint mondja a sas: – Farkas koma, látod-e még a földet? – Még látom. Mennek följebb; megint mondja: – Látod-e még? – Nem látom. Erre azt mondja neki a sas: – No hát ereszd el a farkamat! Eleresztette, aztán ment lefelé. Nagyon örült a farkas, hogy ilyen sebesen repül. Azt mondja egy tuskónak: – Kelj előlem, te szenes tuskó, mert agyon ütlek! Kelj előlem, te szenes tuskó, mert agyon ütlek! De biz a szenes tuskó nem ment el előle. Rávágódott a farkas, menten szörnyet halt. (Radó Vilmos: Magyar gyermek- és népmesék, Első gyűjtemény – Singer és Wolfner Kiadása; Budapest, VI. Andrássy út 10.) A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

Tovább a mesére

A kakas meg a jérce

A kakas meg a jérce - magyar népmese - Mesélek Neked

(Jérce: fiatal, még nem kotló növendék tyúk v. hasonló szárnyas állat – a szerk.) Volt egyszer egy asszonynak egy kakasa meg egy jércéje. Egyszer ezek elmentek eprészni és megfogadták, hogy amit találnak, megosztoznak rajta. Aztán elváltak egymástól és befelé mentek az erdőbe. A jérce aztán, amint keresgélt, talált egy szem epret és megette. Mikor összekerültek, kérdezi a kakas: No, mit találtál? – Egy szem epret. – Hol van? – Megettem. Megharagszik erre a kakas, kivágja a jérce begyit, kiveszi belőle az egy szem epret, aztán megeszi. Hanem mikor hazafelé ment, megijedt, hogy no most kikap az asszonytól azért, amit tett. Aztán meg is sajnálta a jércét. Elfutott tehát a vargához fonalért, amellyel a jérce begyét bevarrhassa. De a varga azt mondta, hogy hozzon neki elébb sörtét a disznótól. El is ment a kakas a disznóhoz. De az meg azt mondta, hogy hozzon neki a cséplőtől zabot. De a cséplő sem adott, hanem azt mondta, hogy hozzon neki a gazdasszonytól lepényt. Elment a kakas a gazdasszonyhoz lepényért. Ez meg azt mondta, hogy hozzon neki elébb tejet a tehéntől. Elment a tehénhez is. De ennek meg fű kellett a rétről. Szaladt a kakas a rétre, kért tőle füvet. A rét addig nem

Tovább a mesére

A medve és a farkas (magyar népmese)

A medve és a farkas - magyar népmese - Mesélek Neked

Medve:Jó reggelt, farkas koma! Farkas: Nekem ugyan nem jó, de azért fogadj Isten! Medve: De szomorú vagy; tán bizony megéheztél, hogy olyan csikasz a horpaszod? De nini, te véres vagy, mi bajod esett? Farkas:Jaj, komám, én pórul jártam. Nagyon megéheztem és kaptam magam, bementem a faluba egy kis eledelt szerezni. Amint egy bárányt el akartam csípni, a kutya elkezdett ugatni, csaholni. Kiugrik erre az ember és fényes farkával, amit ő baltának nevez, úgy elpáholt, hogy alig tudtam az irhámat tovább cipelni. Medve: Sokat hallom én azt az embert emlegetni. Csak találkozhatnám egyszer vele, úgy összetépném, mint ezt a galagonya-bokrot. Farkas: Telhetik kedved benne. Gyere el holnap reggel hozzám, mutatok én neked embert. El is ment másnap korán reggel a medve a farkashoz. Azután az országút mellett egy bokor mögött lesbe állottak. Csak várnak, csak várnak, egyszer csak arra jön egy gyermek. Medve: Hát ez az ember? Farkas: Nem, ez csak lesz. Csak várnak, csak várnak, egyszer csak arra jön egy vén koldus. Medve: Hát ez az ember? Farkas: Nem, ez csak volt. Csak várnak, csak várnak, egyszer csak arra jön egy huszár. Medve: Hát ez az ember? Farkas: Ez már talpig ember. Most a medve kiült az országút kellő közepére

Tovább a mesére

A kis kakas kitúrta a sövényt (magyar népmese)

A kis kakas kitúrta a sövényt - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer elment egy kis kakas a sövény alá kapargálni. Addig-addig kapargatott, míg a sövény ki nem dűlt. Rászáll egy szarka a kidűlt sövényre s azt kérdezi tőle: – Ugyan, sövény, mi lelt téged? Még tegnap milyen szépen állottál itt! – Jaj, szarka koma – feleli a sövény – kijött a kis kakas alattam kapargálni; én kidűltem bánatomban. – No, akkor én meg kitépem a szép farkam – feleli a szarka s csakugyan ki is tépte a szép farkát. Azután rászállott egy diófára. Csodálkozott a diófa, hogy olyan kusza a szarka, megkérdezi tőle: – Mi lelt téged, szarka koma? Még tegnap oly szép farkad volt, ma meg egészen kusza vagy! – Jaj, édes komám – feleli a szarka – kiment tegnap a kis kakas sövény alá kapargálni; sövény kidűlt bánatában, én meg szép farkam kitéptem. – Akkor én is lenyesem a szép galyamat – feleli a diófa. És csakugyan le is nyeste a szép galyát. Délfelé a nagy forróságban odamegy egy őz a diófa alá pihenni. Látja, hogy a diófa egészen kopasz. Megkérdezi tőle: – Mi lelt téged, szép diófa? Még tegnap oly szép galyad volt, ma meg egészen kopasz vagy. – Jaj, kedves kis őzem – felel a diófa –

Tovább a mesére

A kis gömböc (magyar népmese)

A kis gömböc - magyar - népmese - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra. Már kolbásza, hurkája, sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra: – Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg. Felment a legöregebbik leány érte; amint le akarta vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: – Hamm, bekaplak! – azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső leányát: – Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig. Felment a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta magát: – Hamm, téged is bekaplak! – azzal bekapta ezt is. Már odalent sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is: – Ugyan, leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára. Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a

Tovább a mesére

A legfinomabb falat (népmese)

A legfinomabb falat - népmese - Mesélek Neked

Az egyszeri király nagyon megunta már, hogy mindig paprikás csirkét, pástétomot, tortát, kalácsot, egyéb zsannamannát kell ennie. Megparancsolta hát, olyan ebédet tálaljanak fel neki, amilyent még nem evett. No, gondolta a szakács, most kitesz magáért! Egymás után hordta a jobbnál jobb ételeket, mézest tojást, cukorban forgatott sült malacot, tejben főtt dióbelet. Hiába! A király fanyalgósan tolt el magától mindent. Aztán mikor a megszeppent szakács a tizenharmadik tálat tette elébe, mérgesen felkiáltott: – Elég volt! Ezeket már mind meguntam! Ha nem hozol olyat, amilyet még nem ettem, leüttetem a fejed! A szakács bánatosan kullogott a konyhába. Törte a fejét, vajon mit főzzön, de semmi okosat nem tudott kitalálni. Már szinte a nyakán érzete a hóhér pallosát. No, ennek fele se tréfa! Hóna alá csapott egy kenyeret, elbúcsúzott a kapufélfától és világgá ment. Másnap, mikor elhúzzák a delet, leül a király az asztalfőre, az ebéd meg nincs sehol! Ilyen még sohasem fordult elő. Azonnal kiadta a parancsot, hogy a szakácsot vasra verve vezessék elébe. Vitték is volna nyomban, miért ne vitték volna, ha a király parancsolta! De hol volt már akkor a szakács! Előállt a főasztalnok: – Felséges királyom, jelentem alássan, a szakács megszökött. Elvörösödött mérgében a király. – Hát most már

Tovább a mesére

A hazug legény (székely népmese)

A hazug legény - Mesélek Neked

Egyszer volt egy gazdaember, aki már negyven esztendeje élt a feleségével, s gyermekük még mindig nem volt. Egyszer a többi között beszélgetnek együtt, hogy milyen csudálatos dolog az, hogy nekik gyermekük nincsen. Azt mondja az ember: – Ne búsulj, feleség, még nekünk is lehet gyermekünk, legalább egy. – Azt már nem hiszem – azt mondja az asszony -, mert amikor hozzád férjhez jöttem, akkor húsz esztendős voltam, negyven esztendeje, hogy együtt lakunk, így hát én ma hatvan esztendős vagyok, eltölt már az az idő éntőlem, hogy nekem még gyermekem szülessék. De ha születnék is, teszem azt, minek tudnánk kereszteltetni? Azt mondja az ember: – Kereszteltessük Hazugnak vagy akárminek, csak legyen. Hát egyszer azt mondja az asszony az embernek: – No, te öreg, addig beszélgetünk a gyermek felől, hogy én érzem már, hogy bizonyosan gyermekem lesz. – Jól van, feleség – kiáltott az ember -, lesz hát valaki, aki késő vénségünkben gondot viseljen reánk. Nem sokkal ezután megszületett egy szép fiú. Elnevezték Hazugnak. Mikor akkorára felnevelkedett, hogy elérte a huszadik esztendőt, mindjárt azon kezdte futtatni az eszét, hogy katona legyen belőle, s be is állott katonának. Szolgált is néhány esztendeig, s mikor a katonaesztendeit, ahogy lehetett, letöltötte, hazakerekedett szabadságra az apja

Tovább a mesére

Szerencsének szerencséje (magyar népmese)

Szerencsének szerencséje - magyar népmese - Benedek Elek - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innét, hetedhét országon túl, volt egyszer egy király, s annak egy növendék fia. A király éppen azon járatta az eszét, hogy a fiát megházasítja, mikor a szomszéd ország királya erősen megsértette, s mit volt mit tenni, abbahagyta a fia házasságát, s rettentő nagy sereggel elindult a háborúba. Hanem a fiát otthon hagyta házőrzőnek, s erősen a szívére kötötte, nehogy megházasodjék, míg ő a háborúból haza nem kerül. Elment a király, s a fia csakugyan honn maradt, s ahogy tudta, igazgatta az országot, de telt-múlt az idő, esztendő esztendő után, s az apja csak nem került haza, még mindig háborúskodott a szomszéd királlyal. Ő bizony – gondolta magában a királyfi – nem vár ítélet napjáig, talán öregember is lesz, mire hazakerül az apja, elindul lánynézőbe. Nagy sereget gyűjtött, s úgy indult világgá, hadd lássák idegen földön, hogy őt sem a gólya költötte. De még az országuk határáig sem érhettek, jő velük szembe a király, akarom mondani, szaladott, mert rútul megverték a seregét. Bezzeg megörült a király, amikor meglátta, hogy jő a fia elejébe. Azt hitte, hogy híre ment a vereséginek, s most jő a segítségére. De meg is mérgelődött szörnyen, mikor megtudta, hogy a

Tovább a mesére

Üssed, üssed botocskám! (magyar népmese)

Üssed, üssed botocskám - magyar népmese - Benedek Elek - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét volt, volt egyszer egy szegény favágó ember. De olyan szegény volt ez az ember, mint a templom egere, még annál is szegényebb. Hajnaltól estélig vágta a fát az erdőben, de az ebédje s a vacsorája száraz kenyér volt s a bele. Hát egyszer, amint falatoznék egy fa tövében, honnét, merről, nem látta: elég az, hogy csak elejébe állított egy ősz öregember, s egy falás kenyeret kért tőle Isten nevében. – Jó szívvel – mondá a szegény ember -, mert látom, hogy kigyelmed még nálamnál is szegényebb – azzal kettétörte a kenyerét, s felét az öregembernek adta. – No, te szegény ember – mondá az öreg -, tudd meg, hogy én a jók jutalmazója s a rosszak büntetője vagyok. Megosztottad velem a kenyeredet: jótételért jót várj! „Ugyan – gondolta magában a favágó -, mi jót várhatok én ettől az öregembertől?” Eközben az öreg kihúzott a tarisznyájából egy abroszt, s azt mondta: – Neked adom ezt az abroszt, te szegény ember. Ha megéhezel, csak szólj neki: terülj, terülj, abroszkám! – s egyszeriben terített asztalod lesz, s annyi étel-ital s mindenféle jó, amennyit csak a szemed-szájad kíván. Megköszönte a szegény ember az

Tovább a mesére

Feketeország (magyar népmese)

Feketeország - magyar népmese - Benedek Elek - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren egy sánta arasszal túl: volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt az égvilágán semmije, csak egy fia, s azt is Gyurkának hívták. No hiszen, volt a nevével baja szegény legénykének. A pajtásai mindig csúfolódtak vele: „Gyurka, kell-e neked hurka!” Bezzeg, hogy kellett volna árva fejének, de ha nem volt. „Megálljatok – gondolá Gyurka -, azért is eszem én hurkát, amennyi belém fér: beállok mészárosinasnak.” Mondja az apjának, hogy mi a szándéka. – Jól van, édes fiam, tégy a kedved szerint, de mit csinálsz, ha majd felszabadulsz? Egy szopós borjúd se lesz, aminek a húsát kivágjad. – Majd lesz, ami lesz – mondá Gyurka, s beállott mészárosinasnak. Kitanulta a mesterségét emberségesen, három esztendőre felszabadult, azzal vett egy páros kést meg egy bárdot, s elindult szerencsét próbálni. Azt mondta: megyen dél felé, s addig vissza sem néz, míg egy ökröt nem szerez. Ment, mendegélt Gyurka, hegyeken-völgyeken által, hetedhét ország ellen, s elért egy nagy mezőre. Amint menne, meglát egy döglött lovat, a mellett egy oroszlánt, egy sast s egy hangyát. A három oktalan állat erőst veszekedett, hogy melyiké legyen a ló. A hangya éppen

Tovább a mesére

A népmese olyan mese, amelyet csodás, akár varázslatos elemekkel szőttek át. Szájhagyomány útján terjed, szerzője ismeretlen. A népmese gyűjtők jegyzik le.

Egy népmesének többféle változata is terjed. Éppen ezért nem kell meglepődnöd, ha más másképpen meséli az adott népmesét. Ez teszi a népmesék világát még különlegesebbé.

Tudtad, hogy népmesében varázsszámok is szerepelnek? Ilyen a 3, a 7, a 9 vagy a 13 is.

A népmese jellegzetesen kezdődik és végződik. Elárulom, hogy a népmesében mindig a jó győzedelmeskedik, így ha picit izgalmas is a történet, akkor is tudod, hogy a történet vége jó lesz.

You cannot copy content of this page