Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A bujdosó macska (magyar népmese)

A bujdosó macska - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, nem tudom, hogy merre volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy macska. Ezzel a macskával nagyon mostohán bánt az asszonya, elkeseredett erősen, s nagy bújában, bánatában fogta magát, otthagyta a gazdasszonyát, s elment világgá. De hogy szavamat össze ne keverjem, mielőtt útnak indult volna, az udvaron talált egy nagy vörös répát, szekeret csinált belőle, nagy hirtelen fogott két egeret, azokat a szekér elé fogta, s úgy indult bujdosóba. Mennek, mendegélnek hegyeken-völgyeken által, de bizony az egerek elfáradtak, egyre lassabban lépegettek. Gondolja magában a macska: így nem messzire haladunk. Fogott az úton még két egeret, a másik kettőnek elejébe fogta, s úgy hajtott tovább. Amint mennek, mendegélnek, találkoznak egy rákkal. Kérdi a rák: – Hová mégy, te macska? – Megyek vándorolni. – Vígy el engem is, mert a halak kikergettek a vízből. – Hát miért kergettek ki? – Azért, mert mindig csipkedtem őket az ollómmal. – No, hát gyere, ülj fel. Továbbmennek, mendegélnek, s hát az út közepén két tojás van. Megszólal az egyik tojás, s kérdi a macskától: – Hová mégy, te macska? – Megyek vándorolni. – Vígy el minket is! Nem volt maradásunk az asszonyunknál, mert azt kívánta, hogy három csirke keljen ki

Tovább a mesére

A bolondok (magyar népmese)

A bolondok - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy juhászlegény. Mit gondolt, mit nem, azt mondja az öreg juhásznak: – Bátyámuram, menjünk be a faluba, szeretnék megházasodni! Kérdi az öreg juhász: – Hát van-e már jegyesed? – Még nincs, de majd lesz, bátyámuram. Jól van, bemennek a faluba. Ott kérdik ettől is, attól is, hogy hol van leány a háznál, aztán egy helyre beigazítják. Bemennek a házba, otthon volt a gazda, a felesége, a leánya, s az öreg juhász mindjárt elmondja, hogy mi járatban vannak. A gazda is, a felesége is, egyszeriben azt mondták, hogy ők nem bánják: a leány eladó, a legény ügyibevaló, egy koldustarisznyából legyen kettő. Leültetik a vendégeket, s a gazda leküldi a leányt a pincébe, hogy hozzon fel bort. Lemegy a leány a pincébe, ottan talál egy kicsi baltát, azt a kezibe veszi, nézegeti. Aztán egyszerre elkezd sóhajtozni, keseregni magában. – Istenem, istenem, ha én férjhez megyek, lesz nekem egy kisfiam. Annak a kicsi fiúnak Kelemenke lesz a neve. Kelemenkének lesz egy kis ködmenkéje. Ha ez a kicsi Kelemenke egyszer lejön a pincébe, s fel találja venni ezt a baltát, véletlenségből megvágja magát, s meghal. Kire marad a kis ködmenke? Elkezdett erre sírni, de

Tovább a mesére

A banya (magyar népmese)

A banya - magyar népmese - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, még a világon is túl volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak három fia. Nagy legény volt mind a három, szerettek volna megházasodni. Mondják az apjuknak, hogy mit akarnak. – Jól van – mondja a szegény ember -, hanem elég, ha egyszerre egy fiam házasodik. Menjetek el, s amelyik a legszebb virágot hozza közületek, az házasodjék meg! A két nagyobbik legény a faluból ki sem ment. Mind a kettőnek volt kedvese, hoztak azoktól szép virágbokrétákat. Hanem a legkisebbiknek nem volt senkije, semmije, az elment a faluból, s ment nagy búsan hegyeken-völgyeken át. Egyszerre csak egy rengeteg erdőbe ér, s rengeteg erdő közepében meglát egy régi palotát, palota körül egy virágoskertet. – Hej, istenem, istenem – sóhajtott a legény -, bezzeg ebből a kertből vihetnék szép virágokat! Amint így sóhajtozik magában, kijön a kertből egy csúnya vén banya, s kérdi: – Mért búsulsz, te szegény legény? Mondja a legény, hogy mi kellene. – No, ha csak virág kell, gyere velem, adok én neked. Bevitte a kertbe, szedett szebbnél szebb virágokat, s azt mondta, ha valami még kell, csak jöjjön ide, majd segít ő rajta. Hazamegy a legény a szép nagy bokrétával, de az olyan szép

Tovább a mesére

A csillagszemű juhász (magyar népmese)

A csillagszemű juhász - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettek tőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vitték hírét az egész országban, s aki nem mondta: „Adj’ Isten egészségére!”, halál fia volt. Nem is akadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy „Adj’ Isten egészségére!”. Ez a csillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték a király színe elé, s jelentették: – Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy „Adj’ Isten egészségére!”. Hej, szörnyű haragra lobbant a király! – Mit, te nem mondod, hogy adj’ Isten egészségemre?! – Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj’ isten egészségemre. – Nem az egészségemre, hanem az egészségére. – Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre. Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki: – Te szamár, mondjad, hogy „Adj’ Isten egészségére!”. – De már azt nem mondom – mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nem adja. Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jó szívvel a felesége is

Tovább a mesére

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack (magyar népmese)

Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack - magyar népmese- Mesélek Neked

Volt egyszer egy király s annak három szép lánya. Ez a király egyszer, mikor a vásárra ment, kérdezte a lányaitól: – No, lányok, mit hozzak nektek a vásárról? Azt mondta a legidősebb: – Hozz nekem, édesapám, aranyruhát. Azt mondta a középső: – Nekem pedig ezüstruhát. – Hát neked mit hozzak? – kérdezte a legkisebbiket. – Nekem, édesapám – mondta a legkisebb királykisasszony -, szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot. – Hm – csóválgatta fejét a király -, még ezt sem hallottam, de ha van ilyen a világon, majd hozok én neked, lányom. Elment a király a vásárra, s vett is mindjárt aranyruhát a legidősebb lányának, ezüstöt a középsőnek, de szóló szőlőt, mosolygó almát s csengő barackot nem talált, pedig végigjárt minden boltot. Búsult a király, hogy éppen a legkedvesebb lányának nem teljesítheti a kívánságát. “No – gondolta magában -, csak érjek haza, kihirdettetem az országban, hogy akinek van szóló szőlője, mosolygó almája, csengő barackja, csak hozza az udvaromba, annyi aranyat adok érte, hogy holtig úr lesz abból.” Ahogy ezt éppen így elgondolná, nagyot zökken a hintaja, s úgy megragad a sárban (mert nagy sár volt ám), hogy a paripák meg sem tudtak mozdulni. Eleget rittyegtetett, pattogtatott, káromkodott a kocsis,

Tovább a mesére

A három örökség (magyar népmese)

A három örökség - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer egy szegény ember, volt neki három fia. Mikor eljött a halála órája, az ágyához hívatta mind a hármat. – No, fiaim, ami vagyonom van, rátok hagyom. Volt egy kaszája, egy kakasa meg egy macskája. – Egyikteké lesz a kasza, a másiké a kakas, a harmadiké a macska. Ahogy az öreg ezt elmondta, lehunyta a szemét, föl sem nyitotta többet. A legények meg vakarták a fejüket. – Mit csináljunk ezzel a furcsa vagyonnal? Akire a kaszát hagyta, elindult világnak. Úgy gondolta, addig megy, míg olyan országba ér, ahol nem ismerik a kaszát. No, sok talpalás után meg is találta azt az országot. Ott bizony ágyúval lövöldözték a gabonát. De sehogy sem volt jó, mert ahol hajlatban volt a búza, ott a kalászát vitte le az ágyúgolyó; ahol meg dombon volt, ott a töve alatt ment el. A legény meg csak nézte, mit művelnek a drága gabonával. – Mit csinálnak maguk? – Aratunk. – Nem így kell aratni! – Hát hogy? Elővette a kaszát, és szép rendben dőlt a kalász. Hej, nagyon megörültek az emberek, mentek egyből a királyhoz, elújságolták, micsoda szerszámot hozott a legény. A király sok-sok pénzért megvette a kaszát a legénytől. Attól fogva a kovácsokkal ott is

Tovább a mesére

A kis kakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese)

A kis kakas gyémánt félkrajcárja - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy kis kakasa. Csak ott keresgél, csak ott kapargál a kis kakas a szeméten, egyszer talál egy gyémánt félkrajcárt. Arra megy a török császár, meglátja a kis kakasnál a gyémánt félkrajcárt, azt mondja neki: – Kis kakas, add nekem a gyémánt félkrajcárodat. – Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak. De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte, betette a kincseskamrájába. A kis kakas megharagudott, felszállott a kerítés tetejére, elkezdett kiabálni: – Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta: – Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megharagudott erre a török császár. – Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé a kútba! A szolgáló megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi a kútban: – Szídd fel begyem a sok vizet, szídd fel begyem a sok vizet! Arra a begye mind felszítta a vizet a kútból. A kis kakas megint felszállott a török császár ablakába. – Kukurikú, török császár, add vissza a gyémánt félkrajcárom! Megint azt mondja erre a török

Tovább a mesére

A magyar népmesék jellemzői

A magyar népmesék sajátosságai közé tartozik a személyes tapasztalatok közvetítése, a természettel való szoros kapcsolat és a magyar nyelv sajátosságainak kihasználása.

A magyar népmese kifejezést használjuk azokra a mesékre, amelyek magyar népi hagyományokra épülnek és szájról szájra terjednek. Ezek a mesék a történelem folyamán sokszor átalakultak és újabb elemekkel bővültek, de az alapjuk mindig a magyar kultúra volt.

A magyar népmesékben fontos szerepet kapnak az emberek életében szerzett tapasztalatok. Gyakran olyan helyzeteket mutatnak be, amelyekkel a népesség nap mint nap szembesül.

Az élet nehézségei és az emberek közötti kapcsolatok problémái rendszeresen előfordulnak a mesékben, és a mesék segítenek abban, hogy az emberek jobban megértsék és megoldják ezeket a problémákat.

A magyar népmesék másik jellemzője a természettel való szoros kapcsolat. Az állatok, a növények és az időjárás fontos szerepet kapnak a mesékben, és a mesék gyakran tanítják az embereket arra, hogy hogyan éljenek harmóniában a természettel.

A magyar népmesékben a nyelv sajátosságai is megjelennek. Gyakran használnak szóvicceket, rímeket és kétértelműségeket, amelyek segítenek megőrizni a mesék szórakoztató jellegét és segítenek az embereknek jobban megérteni a történeteket.

A magyar népmese fontos része a magyar kultúrának és azon belül a magyar nyelvnek. A mesék segítenek az embereknek megérteni az élet kihívásait és megtanulni az emberek közötti kapcsolatokat, valamint közelebb hozzák az embereket a természethez.

A magyar népmesék fontos részét képezik a magyar kulturális örökségnek és évszázadok óta szórakoztatják és tanítják az embereket.

A magyar népmesék ismétlődő motívumai

A magyar népmesékben számos ismétlődő motívumot találunk, amelyek szerves részét képezik a magyar kultúrának és a magyar népmesék hagyományainak. Ezek a motívumok egyediek és gyakran magyarázhatatlanok, de mégis vonzóak és megnyugtatóak.

Nézzük meg néhányat a legismertebb visszatérő motívumok közül!

Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren túl a magyar népmesék egyik legismertebb motívuma, és szinte minden mesében előfordul. Jelentése vitatott.

Lényegében egy nagyon messzi, a hétköznapi világ határain túli területre utal.

Az Óperenciás tenger a magyarok számára a határt jelenthette a világukkal, és a tenger túloldalán az ismeretlen és misztikus területek kezdődtek.

Az Óperenciás tengeren túli országokban mindenféle csodák és varázslatos dolgok történhetnek, és ezek az országok gyakran a mesék céljául szolgálnak.

A kurta farkú malac

A kurta farkú malac a magyar népmesékben gyakran szerepel, és fontos szerepet játszik a mesékben. Az állatok jelentőségét a mesékben nehezen lehet elkerülni, és a malac kifejezetten fontos állat volt a magyar paraszti kultúrában, hiszen a malachús fontos élelmiszerforrást jelentett.

A hetes szám

A hetes szám a magyar népmesékben gyakran előforduló motívum, és nagy jelentőséggel bír. Bár gyakran a gonosz jut róla eszünkben, nem minden esetben szimbolizálja azt.

A hetes számnak fontos szerepe van a mágikus számok között is, különleges erőt tulajdonítanak neki.

A hármas szám

A hármas szám szintén egy gyakran visszatérő motívum a magyar népmesékben.

Rengeteg mesében három testvér szerepel, legyen szó királylányról, királyfiról vagy szegény legényről. Gyakran állítja a mese a főszereplőt három próbatétel elé.

A legkisebb szerencséje

A magyar népmesékben általában a legkisebb testvér a legszebb, illetve ő jár szerencsével. Annak ellenére, hogy az ilyen helyzetek kimenetelét általában előre meg tudjuk jósolni, a mesék mindig izgalmas fordulatokat tartalmaznak.

A boszorkány

A boszorkány a magyar népmesékben a gonosz karakterek egyike. A boszorkányok a hagyományos népi szellemvilágnak is részei, és a mesékben gyakran kísérteties vagy rémisztő módon jelennek meg.

A boszorkányoknak különleges varázslataik vannak, melyek a mesékben fontos szerepet játszanak.

Az arany

Az aranyalma a mesékben általában egy varázslatos gyümölcs, amelynek birtokában az ember bölcsességre tehet szert vagy akár örök életet is kaphat.

De gyakran találkozunk aranytojást tojó tyúkkal, mely gazdagságot hoz a szegény embereknek. Ugyanígy megjelenik az aranyszőrű állat is, leginkább birka formájában.

A véletlen segítsége

A magyar népmesékben gyakran előfordul, hogy a hős véletlenül találja meg az útjába kerülő tárgyakat vagy személyeket, akik segítenek neki a kalandjában.

Ezek a véletlenszerű segítségek sokszor a mesékben a kulcsfontosságú fordulópontokhoz vezetnek, és segítenek a hősnek átvészelni a nehézségeket.

A varázserő

A varázserő a magyar népmesékben szinte mindig jelen van, és a mesékben a varázslatok segítenek a hősnek megbirkózni az ellenfelekkel vagy a nehézségekkel.

A varázslatok általában egyediek és különlegesek, és segítenek a mesékben a fantasztikus elemek megragadásában és megjelenítésében.

A magyar népmesegyűjtők

A magyar népmesék a magyar kultúra és folklór fontos részét képezik, és az évszázadok során számos gyűjtő és kutató dolgozott azon, hogy ezeket a meséket dokumentálja és megőrizze.

A magyar népmesék gyűjtése és kutatása a XVIII. század végén kezdődött, de a XIX. és a XX. században indult el igazán, és azóta számos nagy hatású kutató, író és irodalmár dolgozott ezen a területen.

A leghíresebb magyar népmesegyűjtők közé tartozik például Arany László és Benedek Elek.

You cannot copy content of this page