Mátyás király és az öreg szántóvető (Mátyás király mese, magyar népmese)
Egyszer Mátyás király, mikor szerteszéjjel járt az országban, hadd lássa: milyen dolga van a szegény népnek, egy falu mellett kiment a mezőre, s ott szóba állott egy öreg szántó-vető emberrel. Vele volt a kísérete is. Hatalmas nagyurak. A király megismerte az öreg szántóvetőt, aki neki hajdanában katonája volt. Ezzel a szóval köszöntötte az öreget: – Tisztességgel, öreg! Felelte a szántóvető: – Köszönöm az asszonynak! Azt kérdi aztán a király: – Hány pénzért dolgozik kend? – Én bizony, felséges királyom, hatért. – S hányból él kend? – Kettőből – mondja az öreg. – Hát négyet hová tesz kend? Felelte az öreg: – Azt a sárba dobom. Tovább kérdez a király: – Hát öreg, hány még a harminckettő? – A bizony, felséges királyom, már csak tizenkettő. – Hát a bakkecskét meg tudná-e fejni? – kérdezi a király. – Meg biz’ én, felséges királyom. Azt mondja a király: – Na, öreg, az isten áldjon meg, az én kérdéseimnek magyarázatját addig senkinek meg ne mondd, míg a képemet meg nem látod. Továbbmegy a király, otthagyják az öreget, s azt mondja az uraknak: – Na, urak, aki meg tudja magyarázni az én kérdéseimet, annak egy uradalmat adok. Bezzeg szerették volna az urak kitalálni, de hiába
