Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A kolbász, a béka és az egér (magyar népmese)

A kolbász, a béka és az egér - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy béka. A béka összetalálkozott az egérrel és a kolbásszal. Hárman kezdtek beszélgetni, s elhatározták, hogy ők örökös barátok lesznek. Az egeret betették sepregetőnek, a békát beszerzőnek és a kolbászt szakácsnak. Így mentek a dolgok egy hónapig. A béka beszerzett, mert ő jól tudott ugrani, hamar tudott menni s jönni, az egér kisepregette a szobát, s hozott be fát meg vizet, a kolbász meg szakácskodott. Hát olyan jó ételeket csinált a kolbász, hogy örökké csak nyalogatták a szájukat. Akármennyit ettek, nem tudtak jóllakni, mert nagyon jó volt az étel. Mikor letelt a hónap, azt mondja a kolbász: – Na, hát a dolog az rendre jár, melyiketek lesz a szakács? – Hát legyen a béka. Megtették a békát szakácsnak. Nekifogott a béka, így is szakácskodott, úgy is szakácskodott, főzött ilyet, főzött olyat, de olyat nem tudott főzni, hogy a többieknek jólessék. Főzött vagy három-négy nap, s akkor felmondtak a szakácsnak. Azt mondták, hogy: – Nem vagy jó szakács. Megszégyellte magát a béka. – Nahát akkor ki főzzön? Azt mondja a kolbász: – Az egeret tesszük oda. Odatették az egeret. Ő is főzött vagy két-három nap, de ő se tudott jól

Tovább a mesére

A büdösbanka fészke (magyar népmese)

A büdösbanka fészke - magyar népmese - Mesélek Neked

(büdösbanka: búbos banka – a szerk.) Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szép tarka madár. Annak a neve volt, de még ma is az: büdösbanka. Amint repdesett jobbra-balra, erre-arra, hát látott egy helyen egy gyönyörű, ügyes fészket. Megnézegette alaposan, s elkezdte kérdezni a többi madártól: – Ez a fészek milyen madáré? Ki csinálta ezt? Milyen ügyesen meg van csinálva! Azt mondta neki a többi madár: – Ez a szarka fészke, ő csinálta ezt, a szarka. Na, hát akkor a büdösbanka addig ment, amíg találkozott a szarkával, s megkérdezte tőle: – Maga csinálta ezt a fészket? Azt mondta rá a szarka: – Én. – Legyen szíves – azt mondja neki a büdösbanka -, segítsen nekem, csináljunk nekem is egy olyan ügyes fészket. Tanítson meg engem is, megfizetem jól. A szarka hajlandó volt. – No – azt mondja -, gyere, menjünk, gyűjtsünk anyagot. Elmentek, s hordtak oda tövist, ágakat, szalmát, s ami kellett, mindenfélét. Mikor mindent összehordtak, akkor keresett egy alkalmas helyet a szarka, ahova a fészket rakja. Azt mondta a büdös bankának: – Na, nézz ide! Elvett egy ágat. – Ezt tedd csak így is s csak úgy is. Akkor azt mondta a büdösbanka: –

Tovább a mesére

Az már nem igaz! (magyar népmese)

Az már nem igaz! - magyar népmese - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény ember; volt annak három fia. Egyszer a király kihirdetteti az egész országban, hogy annak adja a lányát, aki előtte olyant tud mondani, amit ő el nem hisz. Meghallja ezt a szegény ember legidősebb fia, akit Péternek hívtak, kapja-fogja, elmegy a királyhoz; megmondja egy szolgának, hogy ő beszélni akar a királlyal. A király mindjárt gondolta, hogy mit akar a legény, de nem mondta senkinek, csak azt parancsolta, hogy eresszék be tüstént. Pedig akkor már annyi királyfi meg isten tudja, micsoda nagyúr megfordult a király előtt, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, s mindegyik a királykisasszonyt akarta volna elvenni, de egy se tudott olyant mondani, amit a király el ne hitt volna. Bemegy hát Péter a királyhoz, s köszön neki: – Jónapot adjon isten, király uram! – Adjon isten neked is, fiam! Hát mi járatban vagy? – Én bizony házasodni akarok, uram király! – Jól van, fiam, de hát aztán mire vinnéd az asszonyt? – Tudja az isten! Majd csak eltartanám valahogy… Az apámnak van egy háza meg egy kis földje is. – Elhiszem, fiam – mondja a király. – Aztán meg van három darab marhánk is.

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Zöld Péter (magyar népmese)

Zöld Péter - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer hetedhét országon is túl, még azon is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy nagy tanya. Abban a tanyában éldegélt egy család, a szülők meg a két gyerek, egy kisfiú és egy kislány. Ezért amikor az asszony meghalt, az ember megnősült újból, hogy legyen, aki a gyerekeket nevelje. De az új asszony nem állhatta a két gyereket, s mérget tett az ételükbe. Amikor a gyerekek odaültek ebédelni, egy fehér galamb leszállott az ablakra, és azt mondta: – Gyerekek, ne egyetek ebből a levesből, mert méreg van benne, hanem menjetek, amerre láttok a szemetekkel. Akkor a gyerekek sírni kezdtek, és éhen elindultak. Ment Zöld Péter meg a húga, mendegéltek, egyszer csak hallják, hogy valaki kiabál: – Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide! Hát egy halacska kinn maradt a tengerből a szárazon, és már egészen elveszett. – Végy fel, Zöld Péter, vessél a tengerbe, s jótettedért jót várj. A legényke nagyon szívesen megtette. Ment, mendegélt. Hát egyszer megint hallja, hogy valaki kiabál: – Zöld Péter, Zöld Péter, gyere ide! Egy kis madár hívta Zöld Pétert. Elszakadt a többi madártól, könyörgött neki: – Zöld Péter, tégy fel az ágra, hogy reppenjek tovább a többi madárral! Zöld Péter feltette az

Tovább a mesére