A só (magyar népmese)
„Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót!” – híres mondat egy gyönyörű magyar népmeséből. Ismerd meg a királykisasszony történetét!
„Úgy szeretlek édesapám, mint az emberek a sót!” – híres mondat egy gyönyörű magyar népmeséből. Ismerd meg a királykisasszony történetét!
Volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, volt egy király s egy királyné, azoknak tizenkét gyermeke, mind a tizenkettő fiú…
Volt egyszer egy öreg kecske s annak hét kicsi kecskollója (kecskegidája). Szerette az öreg kecske az ő fiait, hát hogyne szerette volna…
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy szegény ember s annak két fia. Az idősebb ügyibevaló, okos fiú volt, de a másik: féleszű…
Volt egyszer egy szegény favágó. Ennek a favágónak felesége s egy háromesztendős kicsi leánya. Olyan szegény volt ez a favágó, mint a templom egere…
Itt sem volt, ott sem volt, de valahol mégis volt, volt egyszer egy király s ennek három leánya. Szép volt mind a három, de különösen a legkisebb. Ez olyan szép volt, olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem…
Egyszer volt egy szegény ember meg egy szegény asszony, de nem volt egy csepp gyermekük sem. Azt mondja az ember…
Annyi gyermeke volt egy csizmadiának, mint a rosta lyuka, még eggyel több. A szegény ember éjet és napot eggyé tett, úgy dolgozott, hogy ezt a sok gyermeket eltarthassa…
Egyszer volt, hol nem volt, volt az egyik faluban egy olyan asszony, akinek sohase volt gyermeke…
Odakint a tágas pusztán
apró pocok bolyongott.
Nem találja lakát az-ám!
Ki látott ily bolondot?…
A macska nem talált tejet.
Mi az hogy ő most nem ehet?
Elege volt már belőle,
megy inkább a legelőre…
Egyszer volt, hol nem volt,
felnyergeltem a fakót,
kimentem a kerek erdőbe.
Ott volt jó tűz, jó víz,
jót ittam, jót melegedtem…
You cannot copy content of this page