A fenyőfa (Hans Christian Andersen)
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte…
A karácsonyi mesék olyan varázslatos történetek, amelyek nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is képesek elvarázsolni.
Ebben a különleges időszakban, amikor a téli esték hosszabbak, és a karácsonyi fények kivilágítják az utcákat, a mesék hídul szolgálnak a valóság és a képzelet között. Megidézve a karácsony lényegét, ezek a történetek az ünnepi hangulatot, a szeretetet, a családi összetartást és a meghittséget hozzák közelebb hozzánk.
Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa. Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte…
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb…
Biztosan te is hallottál már a Mikulásról. Hát, persze, hogy igen! Ő az, aki minden évben figyeli, hogy jól viselkedsz-e, és jutalmul csodás ajándékokat rejt a megtisztított csizmádba. Gondolkodtál már azon, mi történne akkor, ha a Mikulás egyszer elveszítene egy ajándékot? Képzeld, egyszer megesett vele. Kíváncsi vagy, mi történt? Elmesélem. Réges-régen, mikor még lovaskocsival és
A panelban évek óta egyforma volt a karácsony. A sematikus forgatókönyv szerint, elővették az ágyneműtartóból az összehajtogatott, ezüstszínű műfenyőt, ráaggatták a színes üveggömböket…
Patrícia és Peti – családon beül csak Pat és Pet – tízéves ikrek, akik az elmúlt években rendszeresen az erdei rönkházban, hegyekben lévő „nyaralójukban” töltötték a téli iskolai szünetet.
Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől…
Végre itt a téli iskolai szünet! Nincs több lecke, nem kell izgulni a tanórák miatt, készülhetek a karácsonyra – örvendezett Jutka…
A dimbes-dombos tájat véget nem érő, örökzöld mohatakaróként borította a fenyves. Betakarta, elfedte a föld testén sebként csúfoskodó hasadékokat, éles peremű sziklakinövéseket…
Alkonyodott. Az utca a szegényes, málló vakolatú házfalak miatt volt szürke, az ég pedig a dunyha vastagságú hófelhőktől…
Volt egyszer egy kis falu, melynek minden lakója már nagyon várta a karácsonyt. Ez az ünnep mindenki számára mást jelentett, de nem lehetett találni olyan embert, aki ne lett volna boldog, ha végre elérkezett. Ebben a kis faluban élt Karcsi, aki évről évre egyre jobban megértette a karácsony jelentőségét. Imádta a fényeket, a rengeteg díszt,
Egy hideg téli éjszakán a hópelyhek sűrűn hullottak az égből. Eközben a kis falu lakói a meleg otthonukban a karácsonyra készülődtek. Az ünnepi fények villogtak az ablakokban, a karácsony meghitt hangulata áthatotta az egész falut. Csak egy valaki volt, aki nem érezte igazán a karácsony szellemét. Egy öregember, aki már évek óta egyedül élt. Felesége
Karácsony este volt. Csillogó hó borította tájat. A kis falu összes háza gyönyörű díszekben pompázott. A falu közepén állt egy takaros kis ház. Itt élt egy család, akinek a kedvenc ünnepe a karácsony volt. A kandallóban ropogott a tűz, a karácsonyfa alatt pedig rengeteg ajándék várta, hogy gazdájuk kibontsa őket. A puha bársonnyal borított fotel
You cannot copy content of this page