A karácsonyi mesék olyan varázslatos történetek, amelyek nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is képesek elvarázsolni.
Ebben a különleges időszakban, amikor a téli esték hosszabbak, és a karácsonyi fények kivilágítják az utcákat, a mesék hídul szolgálnak a valóság és a képzelet között. Megidézve a karácsony lényegét, ezek a történetek az ünnepi hangulatot, a szeretetet, a családi összetartást és a meghittséget hozzák közelebb hozzánk.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, ahol a házakat vastagon belepte a hó, és a fenyőfák mind ünnepi díszben pompáztak, közeledett a karácsony. Az emberek sürögtek-forogtak, mindenki készülődött a nagy ünnepre. De egy valami különleges volt ebben a faluban: minden évben megrendezték a Szeretet Ünnepét. A Szeretet Ünnepe nem a szokásos ajándékokról és
Egyszer volt, hol nem volt, a Mikulás műhelyében élt egy kis manó, akit Okoskának hívtak. Okoska különleges manó volt: ő volt az, aki mindig figyelt a részletekre, ellenőrizte a játékokat, csomagolta az ajándékokat, és gondoskodott arról, hogy a Mikulás szánja tökéletesen készen álljon a nagy éjszakára. Egy decemberi reggelen a Mikulás odahívta magához Okoskát, és
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban élt egy kisfiú, akit Ábelnek hívtak. Ábel nagyon szerette a karácsonyt, és minden évben izgatottan várta, hogy felállítsák a falu legnagyobb karácsonyfáját a főtéren. Ábel családja nem volt gazdag, de mindig próbáltak együtt ünnepelni, és az egyszerű ajándékok is boldoggá tették őket. Egyik nap, amikor a hó
Egyszer volt, hol nem volt, a Mikulás műhelyében, a világ legészakibb részén, élt egy különleges csapat rénszarvas, akik a Mikulás szánját húzták minden karácsonykor. Ők voltak a leggyorsabb, legerősebb és legkedvesebb rénszarvasok az egész világon, és mindenki tudta a nevüket: Táncos, Pompás, Üstökös, Csillag, Ügyes, Villám, Íjas és Ágas. De volt még egy különleges rénszarvas
Egyszer volt, hol nem volt, egy hideg decemberi estén, a Mikulás műhelye már készen állt az év legnagyobb kalandjára. Az összes játék be volt csomagolva, a rénszarvasok a szán előtt sorakoztak, és a manók izgatottan készülődtek. Mindenki tudta, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a Mikulás elindul a világ körüli útjára, hogy elvigye az ajándékokat
Egyszer volt, hol nem volt, egy havas téli napon a gyerekek a falu főterén építettek egy vidám hóembert, akit Hóbucinak neveztek el. Hóbuci nagy, kerek pocakkal, répaorral és egy régi, fekete kalappal büszkélkedett, amit az egyik kisfiú, Peti adott neki. Mindenki mosolygott, amikor elkészült, mert Hóbuci igazán barátságosnak tűnt. Ahogy leszállt az este, és a
Egyszer volt, hol nem volt, a havas hegyek között élt egy kedves és szorgalmas kis manó, akit Okoskának hívtak. Okoska különleges manó volt, hiszen ő felelt a Mikulás műhelyében minden apró részletért: segített csomagolni az ajándékokat, ellenőrizte, hogy minden játék működik-e, és gondoskodott róla, hogy a szán készen álljon a nagy útra. Egy decemberi napon,
Egyszer volt, hol nem volt, messze fent a hegyekben, ahol az örök tél uralkodott, élt egy gyönyörű és titokzatos királynő, akit mindenki csak Hókirálynőnek hívott. A Hókirálynő birodalmában sosem olvadt el a hó, a jégcsapok egész évben csillogtak, és a világ tele volt varázslatos fénnyel, amely a hold sugaraitól ragyogott. Az erdő állatai és a
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kis erdő szélén, ahol a tél még vastag hóval borította a tájat, élt egy aprócska virág, aki nagyon szeretett volna kibújni a földből. Ő volt Hópihe, a kis hóvirág, aki már nagyon várta a tavaszt. Minden nap figyelte a körülötte lévő havat, és egyre jobban vágyott a napsütésre.
Egyszer volt, hol nem volt, egy hideg téli napon, amikor az ég vastag felhőkkel volt borítva, egy apró kis hópehely, akit Pihének hívtak, megszületett egy hatalmas hófelhő mélyén. Pihe nagyon izgatott volt, hiszen sosem látott még hópelyheket, csak annyit tudott, hogy mindegyik egyedi, és mindenkinek saját kalandja vár a földön. Amikor Pihe készen állt, egy
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy vörös orrú rénszarvas, Rudolf, aki Télapó segítője volt. Rudolf különleges volt – ő volt az egyetlen rénszarvas az Északi-sarkon, akinek az orra világított, mint egy karácsonyi fényfüzér! Bár kezdetben mindenki furcsállta, hamar kiderült, hogy ez a különleges orr milyen hasznos lehet. Egy szép téli estén, éppen december
Egy szer volt, hol nem volt, a messzi hegyek között egy kis falu, ahol minden évben, december 1-jén különös dolog történt. A falu lakói ezt a napot A téli varázslat napjának nevezték…
You cannot copy content of this page