A karácsonyi mesék olyan varázslatos történetek, amelyek nemcsak a gyerekeket, de a felnőtteket is képesek elvarázsolni.
Ebben a különleges időszakban, amikor a téli esték hosszabbak, és a karácsonyi fények kivilágítják az utcákat, a mesék hídul szolgálnak a valóság és a képzelet között. Megidézve a karácsony lényegét, ezek a történetek az ünnepi hangulatot, a szeretetet, a családi összetartást és a meghittséget hozzák közelebb hozzánk.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, ahol a karácsony mindig különleges volt, élt egy testvérpár: Emma és Péter. A két gyerek imádta az ünnepeket, különösen a karácsonyi énekeket. Minden évben végigjárták a falu utcáit, és minden háznál énekeltek, hogy az emberek szívébe melegséget vigyenek. De idén valami más volt. Az emberek a faluban
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, ahol a tél mindig gyönyörű volt, élt egy kislány, akit Hannának hívtak. Hanna imádta a havat – a hópelyhek csillogását, ahogy leérkeztek az égből, a puha takarót, amit a földre terítettek, és azt az apró ropogást, amit a hó adott, amikor rálépett. Mégis, Hanna legnagyobb vágya az
Egyszer volt, hol nem volt, a Hargita hegy lábánál, egy kis székely faluban, élt egy család: Áron bácsi, a felesége, Éva néni, és kisfiuk, Marci. A székelyek híresek voltak a szívből jövő vendégszeretetükről és szorgalmukról, de ebben az évben nehéz idők jártak a falura. A hó korán leesett, a termés nem volt bőséges, és sok
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban élt egy kisfiú, akit Tominak hívtak. Tomi szerette a karácsonyt, de idén valami nem volt rendben. A szülei sokat dolgoztak, és úgy tűnt, hogy senkinek sincs ideje az ünnepekre készülni. Nem volt karácsonyfa, nem volt süteményillat, és ajándékokról sem esett szó. Egyik este Tomi a nagymamájával ült
Manóországban nagy most a nyüzsgés. Sürögnek-forognak a kis manók, fiatalok és idősebbek egyaránt. Fülükbe jutott a hír, hogy a nagyvilágában ünnepre készülődnek az emberek. De mit ünnepelnek ebben a dermesztő téli hidegben? Talán a téli napforduló ünnepét? Mások egy gyermek születéséről regéltek. Vajon mi lehet az igazság? Miért csapnak olyan nagy csinnadrattát a földi világban
A fenyő csak állt ott az erdei csendben méltósággal várta benn a rengetegben mikor lesz már újra
Kandallóban fa parázslik,körötte senki sem fázik.Lekerülhet kabát, sapka,nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek,meleg fénnyel megigéznek.Apró lángok táncot ropnak,míg a gyertyák el nem fogynak. Szikrázó fa nagyot roppan,újabb gyertya lángja lobban.Fényük mindenkit beragyog,együtt legyőzzük a fagyot
Élt egyszer egy kedves, de nagyon kíváncsi manó, akit Okoskának hívtak. Ő volt Télapó műhelyének legkisebb, de legeszesebb segítője. Míg a többi manó szorgosan dolgozott, Okoska állandóan kérdezgetett. Szeretett minden titkot tudni, és Télapó műhelyének minden kis részletét kiismerni. Egy szép téli estén, amikor éppen hullott a hó, Okoska rájött, hogy valami egészen különleges dolog
Egyszer volt, hol nem volt, egy apró faluban, ahol a tél hópelyhekkel takarta be a házakat, élt egy kisfiú, akit Andrisnak hívtak. Karácsony közeledett, és az egész falu izgatottan várta az ünnepet. A falusi házak ablakai tele voltak gyertyákkal és csillogó díszekkel, mindenki készült az ünnepre, amely a szeretet és összetartozás ünnepe volt. Andris családja
Az erdő mélyén, ahol a hó puha takaróként borította a földet, minden állat izgatottan készült a karácsonyra. A fák ágai roskadoztak a friss hótól, és a holdfény ezüstös csillogással vonta be a tájat. A fenyőfák között egy apró tisztáson állt az erdő legszebb fája, amelyet az állatok választottak karácsonyfának. Mindenki hozott valamit, hogy feldíszítsék a
