A kis tündér húsvéti csodája
Volt egyszer egy aprócska tündér, akit úgy hívtak: Hópehely. Nevét azért kapta, mert télen született, amikor a világot még hólepel borította, és minden fehérbe öltözött.
Volt egyszer egy aprócska tündér, akit úgy hívtak: Hópehely. Nevét azért kapta, mert télen született, amikor a világot még hólepel borította, és minden fehérbe öltözött.
A patak partján, ahol a tavaszi napsugarak már ébredeztették a természetet, egy kis barkaág szendergett a fűzfa egyik hajlékony ágán. Apró, puha barkái még álmosan simultak az ághoz, de valami különös izgalom töltötte meg a levegőt. Egy reggelen a szél halkan megsúgta neki:– Kelj fel, kis barka, nagy nap közeleg! A faluban mindenki húsvétra készül!
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő közepén élt egy kis nyuszi, akit Nyafoginak hívtak. Nyafogi nagyon kíváncsi természetű volt, és szeretett új helyeket felfedezni az erdőben. Egy szép, napfényes reggelen úgy döntött, hogy körülnéz, és megnézi, milyen állatok élnek a fák mélyén, a bokrok alatt és a patak partján. Ahogy Nyafogi ugrándozott az
Húsvét hétfő reggel volt, amikor a Húsvéti Nyúl ablakán beszűrődött a napfény. A Nap szelíden mosolygott, a méhek pedig már el is kezdték gyűjteni a nektárt a harmatos virágokról…
Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével…
Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának: – Anyám, süss nekem egy kalácsot! Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak…
Kelj fel kis csacsi fiam – szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban. Kiviszlek ma a mezőre…
Volt egyszer réges-régen egy kis nyuszi, aki Húsvéti Nyúlnak hívták. Ő volt felelős azért, hogy minden évben a Húsvéti ünnep alkalmával szépen kiossza a tojásokat és édességeket a gyerekeknek…
Nyúl Kata éppen tojásokat festett, amikor odalépett hozzá a barátja, Füles.
– Szia Kata! Mit csinálsz? – kérdezte Füles érdeklődve.
– Szia Füles! Tojásokat festek a húsvétra…