Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Fentről nézve (Baktai-Varga Csilla)

Oszd meg ezt a mesét!

Az égbolton egy csillag úszott közelebb a Holdhoz.

– Mondd csak, Hold, szeretnek minket az emberek odalenn?

– Hm. Hogy szeretnek-e? Azt nem tudom, de gyönyörködnek bennünk – válaszolta.

– Azt nem szeretetből teszik?

– Hogy érted?

– Úgy értem, ha valamit gyönyörűnek találsz, az azért van, mert szereted, nem igaz? – kérdezte reménykedve a csillag.

A Hold hosszasan elgondolkodott.

– Tudod, lehet valami szép anélkül is, hogy szeretnéd.

– Hogyan?

– Úgy, hogy nem a szíveddel látod szépnek, csak a szemeddel. Csak úgy önmagáért, mert szép.

– És honnan lehet tudni azt, hogy valaki miért lát szépnek? – faggatta tovább a csillag.

– Nehéz kérdés. Ezen még sosem gondolkodtam.

– De mégis. Én nagyon szeretném tudni.

– Azt hiszem, aki szeret, az adni akar. Aki pedig szeretet nélkül gyönyörködik benned, az csak magának akarja ezt a jó érzést.

– Ó… – szomorodott el a csillag.

– Miért kérdezel ilyeneket?

– Én csak… nem is tudom. Az a sok-sok ember odalenn, éjszakánként felnéz ránk. És ilyenkor látom, hogy álmodoznak. Nem mindig látszanak boldognak, de mintha mondani akarnának valamit. Egy titkot. Sokszor próbáltam már megfejteni, de nem értem.

– Igen, így van. Van, amire csak akkor gondolnak az emberek, amikor minket figyelnek. Mi kellünk hozzá. Érted ezt?

– Igen, értem – felelte a csillag. – Mind egy-egy néma kívánság. Olyan, mintha imádkoznának hozzánk.

– Pontosan. Ehhez kellünk mi.

– Hiszen ha kellünk nekik, akkor ők kérnek tőlünk, és nem adnak, igaz?

– Igaz – ismert be a Hold is.

– Ezzel nincs mit tenni. Hiszen éppen ő mondta az előbb, hogy ez a lényeg.

A csillag nem szólt, csak a Földet bámulta szomorúan.

– Tudod – szólalt meg a Hold – , létezik olyan szeretet is, amikor csak kérsz, elvársz, de nem adsz.

– Ezt nem értem.

– Nem azért, mert nem akarsz adni semmit – magyarázta a Hold -, hanem azért, mert pontosan tudod, hogy akit szeretsz, olyan magasan ragyog fölötted, hogy már nem adhatsz neki semmit, csak azt, hogy tudja, te őbenne gyönyörködsz.

És a csillag boldogan úszott vissza az égboltnak arra a pontjára, ahol az emberek őbenne gyönyörködhetnek.

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page