Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas, hóval borított erdőben élt egy kis mackó, akit Mócinak hívtak. Móci a legkíváncsibb medvebocs volt az egész erdőben, mindig új kalandokra vágyott. Amikor eljött a tél, és a medvecsalád összegyűlt az odúban, hogy felkészüljön a hosszú téli álomra, Móci morcosan kuporgott a sarokban.
– Miért kell aludnunk, amikor a világ odakint olyan gyönyörű? – kérdezte a mamájától. – Nézd, a hó fehér, a fák csillognak, és ki tudja, milyen izgalmas dolgok történnek!
Az anyukája mosolyogva válaszolt:
– A téli álom segít, hogy erőre kapjunk a tavaszra. Ha most nem pihenünk, nem leszünk elég erősek a hosszú hónapok után.
De Móci nem hagyta magát meggyőzni. Elhatározta, hogy idén nem alszik téli álmot. Amikor a család mélyen aludt, óvatosan kikúszott az odúból, és nekivágott az erdőnek.
Eleinte minden csodálatos volt. A hó ropogott a talpa alatt, a hold fénye megvilágította az utat, és az erdő olyan csendes volt, hogy Móci szinte hallotta a saját szívdobogását. Ám ahogy teltek az órák, a hideg egyre erősebb lett, és Móci kezdett fáradni.
– Talán anyának igaza volt – gondolta magában, miközben egy szikla mögé húzódott a szél elől.
Ahogy ott gubbasztott, egyszer csak egy róka bukkant fel.
– Mit keresel itt, kis mackó? – kérdezte a róka.
– Nem akartam téli álmot aludni, mert kíváncsi voltam a télre – felelte Móci. – De most már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt.
A róka elmosolyodott.
– A tél szép, de hideg és kemény is. Ezért az állatok pihennek, hogy amikor a tavasz eljön, újra tele legyenek energiával. De gyere, segítek visszajutni az odúdba.
A róka és Móci együtt vágtak neki az útnak, míg végül visszaértek a medvecsalád meleg otthonába. Az anyja már aggódva várta, de amikor meglátta Mócit, szeretettel átölelte.
– Most már értem, miért fontos a téli álom – mondta Móci, miközben bekuporodott a családja közé. – Ígérem, hogy a tavaszig nem megyek sehová.
Attól az éjszakától kezdve Móci békésen aludt, és álmában a legcsodálatosabb kalandokat élte át, melyeket tavasszal újra felfedezhetett.
Tanulság
Mindennek megvan a maga ideje és helye. Néha a pihenés a legjobb módja annak, hogy felkészüljünk az élet következő nagy kalandjaira.