Falánk farkas az akolba,
Farsang farkán betekint.
– Adjon isten, jó juhaim,
Szép idő van odakint.
Arany idő, süt a nap,
Tavaszodik maholnap.
Zöld a fű már a mezőn, –
Vén kos,
Öreg kos!
Mért ültök bent éhezőn?
Lett odabenn zúgás-búgás, –
Vén kos
Ám okos!
Igy szól: Nálunk ez a szokás:
Jobban, mint az üres hastól,
Jobban félünk a farkastól,
Pedig nincsen még nekünk
Szerződéses jó ebünk,
Ki tereljen sáron, vizen,
Bútól,
Búbajtól,
Farkasfogtól megőrizzen.
– Ugyan, ugyan! Hallja, hallja!
A vén
Mire kén,
Ha nem búra, másnak bajra!
Azt sem tudja jó após,
Farkas azért harapós,
Azért dühös a juhra,
Mert a kutya az ura?
‘Sz farkas meg juh, juh meg farkas!
Két jó testvér, összepászol!
Ha a kutya, a gaz kutya
Össze nem veszítné százszor!
Ki mondja, hogy ez nem igaz?
Hát nem mindig uszít a gaz?
Csak egyszer is, hát valóba
Csak egyszer is voltunk jóba?
Juhok! Itt a béke utja,
El ne állja cudar kutya!…
– Eddig ha egy lépést tettünk,
Ha egy toppot közeledtünk,
Nem ugatott? Nem üldözött?
Élt-e a farkas juhok között?
Félti a gaz kenyerét,
Összeveszít minket elébb!
Juhot, farkast, jó barátot,
És úgy disputálja rátok:
Ő tőle függ a juh-élet!
Juhok! A pokolba vélek!
… De ha ellenség is volnék,
Hát hisz rendén nem az vón’ rég,
Hogy épen kedvemre tesztek,
Kibékítni igyekeztek!?
S ez valami!
Épen azzal bosszantani,
Amiért haragszom rátok, –
Hát kutyaőrt fogadnátok?
Nos, tegyetek ahogy tetszik.
Bár ellenség voltam eddig,
Már ma itt van a tenyerem,
Csapjatok fel, nosza velem.
Éljen a hon, itt az óra,
Hadd forduljon minden jóra!
Éljen a hon, a haza!
Végre
A béke
Szilárd legyen, ne laza!
No a juhok felcsapának.
Vén kos
Habókos,
Dünnyög-bünnyög ő magának.
De a farkas törvényt üle, –
Szavaztak, mint ő fütyüle:
A szövetség erős legyen,
Vén kos a kés alá megyen!
– Szó se szólal ellene…
Hiszen csak az kellene!…
Szól a farkas: A nagy égre!
Drága vérem
Megigérem:
Véremmé lesztek ti végre!
Drága fajtám,
Mint ohajtám
Farkas-juh közt szent a béke!
