Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Prézli (Gani Zsuzsa)

Szerző: Gani Zsuzsa

Oszd meg ezt a mesét!

– Vaúúú-vaúúúú, valami kippent- koppant a fejemen. Valaki jöjjön értem, vigyen haza! Segítsen rajtam, mert ázok-fázok!

Hirdetés
Folytasd az olvasást

A kuka mellett egy dobozban, icike-picike zsemleszínű kiskutya nyüszített. Talán nyolchetes lehetett. Addig- addig izgett-mozgott jobbra-balra, mígnem megbillent a doboz és kigurult belőle az icike-picike szőrmók gombolyag.

– Vaúúú-vaúúúú, hol vagyok? – nézett körül csodálkozva. – Jé, már nem csitteg- csattog az a valami ott fent! De mi ez a locs-pocs alattam? Sebaj, ugrabugrálok benne egy kicsit! – így is tett.

Amikor már csupa latyak, meg sár volt, abbahagyta. Úgy nézett ki, mint egy kismalac. Aztán elszomorodott.

– Itt vagyok egyedül. Köröttem az a sok-sok égig érő, jószagú valami az orrom csiklandozza: hapci, hapci, hapci… – a nagy tüsszentéstől gurulni kezdett az icike-picike szőrmók gombolyag az erdő szélén.

Gurult, gurult egyenest neki egy farönknek. Az megállította. Feje fölött aprócska csillagok keringtek. Amikor magához tért újra szomorkodni kezdett.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Vaúúú-vaúúúú, mi történhetett? Hol vagyok? Hol van az anyukám? Hol vannak a testvéreim? Hol van a családom? Vaúúú-vaúúúú!

Ekkor szinte a semmiből két aprócska gyermek jelent meg mellette.

– De aranyos kutyus! – kiáltott fel a kisfiú.

– Hogy kerülhetett ide? – csodálkozott a kislány.

– Szegény, biztosan fázik! – jelentette ki a fiúcska.

– Lehet, hogy fél! – közölte a leányka.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Vigyük haza! Itt nem maradhat! – mondta a kisfiú.

– Vajon szabad? Megengedik a szüleink? – kérdezte a kislány.

– Igen, mert pont a minap említették, hogy jó lenne még egy kölyökkutya. – felelte a fiú.

– A kertünk is nagy, van hely benne bőven! – csacsogta a lány.

A kisfiú ölbe kapta icike-picike zsemleszínű kiskutyát.

– Hazavisszük! – jelentette ki.

– Jó! – kiáltott fel a kislány mosolyogva.

– Mit szólnál hozzá, ha Prézli lenne a neve? Végül is, olyan a színe! – kacagott fel a fiú.

Pillanatok alatt hazaértek az új jövevénnyel. Érdeklődve szaladt feléjük hat négylábú. Körbe szaglászták őket farkcsóválva.

– Édesanya! Édesapa! Hoztunk valamit! – kiabálták.

Kíváncsian siettek elébük a szülők.

– Mi van nálatok? – kérdezte az édesanyjuk.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Ó, egy icike-picike zsemleszínű kiskutya! – kiáltott fel csodálkozva az édesapjuk.

– Az erdő szélén találtuk, egyedül volt. Félt, fázott és nagyon sírt, ezért hazahoztuk. Ugye nem baj? – tette fel a kérdést a kisfiú.

 – Nem baj, dehogy baj! Ahol elfér hat kutyus, ott elfér a hetedik is – jelentette ki az édesapjuk vidáman.

– De jó! Köszönjük szépen! Róla is ugyanúgy fogunk gondoskodni, mint a többiről! – fogadkozott a kislány!

– Vele is sokat fogunk játszani, foglalkozni! – mondta a kisfiú.

 – Rendszeresen adunk neki enni és inni! – csicseregte a lányka.

– Vigyázni fogunk rá és nagyon fogjuk szeretni, ugyanúgy, mint a többit! – mondta mindkét kicsi és sorra simogatta meg az összes kutyát, akik lelkesen, szeretettel fogadták be az icike-picike zsemleszínű kiskutyát. Prézli ettől kezdve nagyon boldog volt.

Olyan családba került, ahol vigyázták, szerették és megbecsülték.

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page

×