Az Északi-sarkon, a Télapó műhelye mindig nyüzsgő és vidám hely volt, különösen karácsony előtt. A manók sürögtek-forogtak, játékokat készítettek, és csomagokat csomagoltak. Köztük volt egy aprócska manó, akit mindenki csak Pöttömnek hívott, mert ő volt a legkisebb a csapatban. Bár Pöttöm lelkes volt, és mindig segíteni akart, gyakran kicsit ügyetlenkedett, így nem mindig bíztak rá fontos feladatokat.
Egy havas reggelen azonban váratlan dolog történt. A Télapó kedvenc rénszarvasa, Csillag, eltűnt! Senki sem tudta, hová mehetett, de a Télapó nélkülük nem indulhatott el az ajándékokkal. Az egész műhely pánikba esett.
Pöttöm azonban eltökélte, hogy bebizonyítja, ő is képes nagy dolgokra. Elhatározta, hogy megkeresi Csillagot, bárhová is ment. Egy meleg sálat és egy termosz forró csokit vitt magával, majd nekivágott a hóval borított tájnak.
Ahogy ment, nyomokat keresett a hóban, és végül egy titokzatos, fényes ösvényt talált. Az ösvény a hegyek közé vezetett, ahol egy elvarázsolt jégbarlang rejtőzött. Pöttöm belépett a barlangba, és megpillantotta Csillagot, aki egy hatalmas jégcsap alatt rekedt. A rénszarvas szomorúan bámult rá, de amikor meglátta Pöttömöt, remény csillant a szemében.
– Ne aggódj, Csillag, kiszabadítalak! – mondta a kis manó, és nekilátott, hogy letörje a jégcsapokat. Bár kicsi volt, az elszántsága hatalmas.
Nem sokkal később sikerült kiszabadítania Csillagot, aki hálásan dörgölte orrát Pöttöm kabátjához. Együtt tértek vissza a műhelybe, ahol a többi manó és a Télapó kitörő örömmel fogadta őket.
– Pöttöm, ma igazi hőssé váltál! – mondta a Télapó, és a kis manó végre érezte, hogy ő is fontos része a csapatnak.
Attól az éjszakától kezdve Pöttöm mindig ott volt a szán mellett, és büszkén segített a karácsony varázslatának megteremtésében.
