Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny faluban élt egy kisfiú, akit Ábelnek hívtak. Ábel nagyon szerette a karácsonyt, és minden évben izgatottan várta, hogy felállítsák a falu legnagyobb karácsonyfáját a főtéren. Ábel családja nem volt gazdag, de mindig próbáltak együtt ünnepelni, és az egyszerű ajándékok is boldoggá tették őket.
Egyik nap, amikor a hó vastagon borította a földet, és a levegő tele volt a friss fenyőillatával, Ábel elhatározta, hogy elmegy a falu határában lévő erdőbe, hogy szedjen néhány tobozt a karácsonyi díszítéshez. Ahogy sétált a hóban, valami különösre lett figyelmes: egy kis, csillogó gömb hevert a hóban, mintha csak odaejtették volna.
– Mi lehet ez? – kérdezte magában Ábel, és óvatosan felvette a gömböt. A gömb aranyszínű volt, és apró hópelyhek forogtak benne, mintha egy kis hóvihar kavarogna odabent.
Amikor Ábel megérintette a gömböt, hirtelen egy meleg érzés járta át a testét, és halk zene csendült fel. A gömbből egy kedves hang szólt:
– Üdvözöllek, Ábel! Én egy varázslatos karácsonyi gömb vagyok. Ha kívánsz valamit, ami a szívedből jön, teljesítem azt neked.
Ábel elámult. Nem tudta, hogy álmodik-e vagy valóban létezik a gömb varázslata. De aztán eszébe jutott, hogy idén nem tudnak ajándékot venni a családjának.
– Kívánom, hogy idén mindenkinek legyen egy kis karácsonyi csoda! – mondta Ábel halkan.
A gömb fénye felerősödött, majd lassan elhalványult. Ábel érezte, hogy valami különös történt, de nem tudta pontosan, mi. Visszaindult a faluba, és kíváncsi volt, vajon mi fog történni.
Amikor megérkezett, a főtéren már felállították a karácsonyfát. A fa azonban különösen ragyogott, mintha csillagok hullottak volna rá. Az emberek összegyűltek a fa körül, és csodálkozva nézték.
– Nézd csak, milyen gyönyörű! – mondta egy idős néni. – Soha nem láttam még ilyen ragyogó fát!
De nem csak a fa volt különleges. A falu minden lakója meglepődött, amikor hazaértek: mindegyik házban egy apró ajándék várta őket az asztalon, egy szép szalaggal átkötve. Mindenki kapott valamit, ami éppen a szívének kedves volt: egy meleg sál, egy finom sütemény, egy szép játék vagy egy kedves levél.
Ábel családja is talált egy ajándékot. Amikor kinyitották, egy gyönyörű fenyőfa dísz volt benne, amely pontosan úgy nézett ki, mint a varázslatos gömb, amit Ábel talált az erdőben.
Ábel elmesélte a családjának, hogyan találta meg a gömböt, és hogyan kívánta azt, hogy mindenkinek jusson egy kis karácsonyi csoda. A családja meghatottan hallgatta, és édesanyja könnyes szemmel ölelte át.
– Ábel, te hoztad el nekünk idén a legnagyobb ajándékot – mondta az édesanyja. – A szereteted és a kedvességed varázslatosabb, mint bármilyen ajándék.
Aznap este a falusiak együtt ünnepeltek a főtéren, énekeltek, nevettek és megosztották egymással az örömüket. A varázslatos gömb pedig, amelyet Ábel visszavitt az erdő szélére, ismét halványan ragyogott, mintha boldog lenne, hogy teljesíthetett egy tiszta, szívből jövő kívánságot.
És attól a naptól kezdve minden karácsonykor egy kis csillag ragyogott az erdő szélén, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a legnagyobb varázslat a szívben lakozik.
