Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

A tűzoltóautó és a tűzijáték (Mesetányér)

Szerző: Mesélek Neked

Oszd meg ezt a mesét!

Nagy ünnepségre készült a város. Mindenki sürgött, forgott, hogy az esemény a lehető legjobban sikerüljön.

A rendőrautó körbekerítette a helyszínt, a mentőautó pedig ellenőrizte, hogy minden biztonságos legyen. Még egy sátrat is állítottak fel, ahová baj vagy baleset esetén az ünneplők segítséget kaphatnak.

– Körbejártad a környéket? Nem találtál semmit, ami tűzveszélyes lehet? – kérdezte a mentőautó a tűzoltóautót, mikor összetalálkoztak.

– Még nem. Segítettem feltenni a lámpákat, szükség volt a létrámra. Aztán meglocsoltam a virágokat, amik a színpadot díszítik. Igazán sok dolgom volt! És még az ugrálóvárakat is fel kell állítani.

– Jó, jó, csak aztán ne feledd, hogy mi a legfontosabb feladatod! – figyelmeztette a rendőrautó.

– Nem felejtem! – mondta a tűzoltóautó, és gyorsabb arrébb gurult. Megnézte a színpadot, a virágokat, a sátrakat és közben gondolkozott.

– Mégis mi lenne az a fontos dolog?

Rémlett neki, hogy az eligazításon, amikor az ünnepséget szervezni kezdték, elmondták, hogy mi lesz a feladata, de akkor éppen színes lufikról, vidám zenéről ábrándozott és nevető gyerekekről, akik a létrájára másznak.

Most pedig hiába törte a fejét, sehogy sem jutott eszébe, hogy mit kellene tennie.
Megkérdezhette volna ugyan a rendőrautót, vagy a mentőautót, de nem merte bevallani, hogy nem figyelt, amikor kellett volna. Szégyellte magát, no.

Inkább körbejárta még egyszer a helyszínt, hátha meglát valamit, amiről majd eszébe jut valami.
A színpad mögött, egészen a park szélén aztán nagy fadobozokat talált.

– Vajon mi lehet ezekben? – morfondírozott. Már éppen felnyitotta volna őket, mikor arra gurult a rendőrautó.

– Örülök, hogy itt talállak! – mondta neki. – Hoztam még egy kerítést, felállítom, nehogy valaki idetévedjen. Mégiscsak ez lesz a legveszélyesebb terület az ünnepség alatt.

– Így van, így van! Nem véletlenül vagyok én is itt! – vágta rá a tűzoltóautó és bizony örült neki, hogy pirosra van festve, mert egyébként biztosan észrevette volna a rendőrautó, hogy belepirul a füllentésbe.

No, de most már tudta, hogy jó nyomon halad és itt lesz az a fontos dolog, amit el kell végeznie.
Elővette a tömlőjét és alaposan fellocsolta a területet. Meglocsolta a füvet, a bokrokat, de még a titokzatos faládákat is. Csak úgy csöpögött belőlük a víz.

– Itt aztán ma semmi sem fog felgyulladni! – nézett körül büszkén, majd visszasietett a többiekhez.

Hamarosan el is kezdődött a mulatság. A színpadra táncosok, énekesek álltak, a sátrakban mindenféle finomságokat kínáltak az árusok. Vidám bohócok lufikat hajtogattak, mutatványosok karikákat dobáltak, az emberek bizony jól mulattak.

Mikor aztán besötétedett, a mentőautó a színpad elé állt és bejelentette, hogy most következik a legnagyobb meglepetést, amit az ünneplőknek tartogattak. Mindenki elcsendesett és várt. Vártak, vártak, hogy mi következik. De bizony semmi sem történt.

A mentőautó kétségbeesetten sietett a színpad mögé.

– Mi történt? Mi a baj? Miért nem indul a tűzijáték? – kérdezte.

A rendőrautó szomorúan mutatta:

– Elázott az összes doboz, az összes rakéta! Így nem lehet meggyújtani, nem lehet fellőni őket az égbe!

Ekkor ért oda a tűzoltóautó is, és rögtön rájött, hogy mekkora galibát okozott!

Azzal, hogy lelocsolta a ládákat tönkretette a meglepetést!

– Bárcsak figyeltem volna, amikor elmondták, hogy mi lesz a feladatom! Bárcsak megkérdeztem volna valakit! – pityergett.

– Kár most már a kiömlött tejbe belesírni. – mondta a mentőautó.

– Ez meg mit jelent? – szipogott a tűzoltó.

– Azt, hogy kár pityeregni, amikor már úgyis minden csurom víz! – mosolygott a rendőrautó.

De a tűzoltóautó vigasztalhatatlan maradt. Ledobta hátáról a létrát, oldaláról a locsolótömlőt és világgá akart menni bánatában. Hanem, ahogy a tömlő éppen egy lámpa elé esett, a fény keresztülment a csövön és a felhős égre vetett egy kis kört.

A várakozó tömeg tapsolni kezdett, mikor meglátta.

Felcsillant erre a három autó szeme. Bekapcsolták villogóikat és a tömlő csövén keresztül az égre vetítették a színeket. Kéket, sárgát, pirosat.

A tűzoltóautó olyan gyönyörű képeket festett a fényekből, hogy elámultak az ünneplő emberek.

Autókat, kamionokat, buszokat, markolót, de még egy betonkeverőt is rajzolt. A városban a mai napig emlegetik, hogy milyen csudás volt!

Így volt, mese volt.

Hanem, hogy a tűzoltóautó többé nem figyelt volna, olyan többé sose volt.

Ha szeretnél egy tűzoltós tányért vagy bögrét, nézz szét a Mesetányér oldalán!

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page