A kis postakocsi újoncként indult útnak a kijelölt címek felé, ahová a csomagokat és a leveleket el kellett vinnie. Nagyon izgatott volt, mivel ez volt az első napja és félt , hogy el ne rontson valamit.
Elindult útjára, de hamar rá kellett döbbennie, hogy ez nem az a vidék, ahová érkeznie kellett volna, mivel nem találta a címeket, ahová vinnie kellett volna a küldeményeket. A helymeghatározó szolgáltatás helyett a manuális úthoz folyamodott és egy térkép alapján próbált tájékozódni. Meg is határozta magának az útvonalat.
El is indult rajta, de először egy patak zárta el az útját, nem tudta mi tévő legyen úgy gondolta átvág rajta. A patak közepén azonban erős volt a sodrás. A kis postakocsi gyorsan nagyobb fokozatba kapcsolt és kerekeit erőre bírva átjutott a patakon. Nagyon bátran viselkedett.
Ezután egy erdőbe ért, ahol megint majdnem eltévedt, de mivel megtalálta a fákon a jeleket, amik útba igazították, kijutott az erdőből. Tudta, hogy az eszét kell használnia. Ezután egy hegy állta az útját, nem tudta elég erős-e, hogy feljusson a tetejére. Sok erőt gyűjtött, majd felugratott a hegy tetejére, így elég erősnek bizonyult, hogy sikerrel vegye az akadályt.
Vígan haladt tovább, mire egy csorda tehén került elé, már csak őket kellett beterelnie a karámba és már el is jutott a kézbesítési címekre. Sikeresen kivitte a küldeményeket. Nagyon boldog és elégedett volt, hogy első napján így sikerült minden.
