Egyszer volt, hol nem volt, az erdő mélyén, ahol a fák lombjai meséket suttogtak a szélnek, egy különleges eseményre készültek az állatok. A tél lassan búcsúzott, és ez csak egyet jelenthetett: eljött a farsangi bál ideje.
Mindenki izgatottan készítette a jelmezét. A róka, aki mindig szerette a tréfát, elhatározta, hogy báránybőrbe bújik. Ahogy próbálgatta a fehér gyapjút, elégedetten somolygott.
– Hihi, kíváncsi vagyok, mit szól majd a farkas, amikor meglát egy „bárányt”, aki okosabb nála! – kuncogott magában.
A medve méhecske akart lenni, és ügyesen kanyarította magára a fekete-sárga csíkos kendőt. A nyúl viszont egy kicsit túl komolyan vette a tréfát: teknősnek öltözött. Egy hatalmas levelet kötözött a hátára, és lassan totyogott a tisztáson.
Amikor a mókus meglátta, alig bírta abbahagyni a nevetést.
– Nyuszi! Mi történt veled? Elaludtál a fűben, és megpáncélozott a természet? – csiklandozta meg a vállát.
– Én vagyok a tökéletes nyúl – felelte a nyúl komolyan. – Nem kell szaladgálnom, mert a róka úgysem ismer rám!
A farkas éppen akkor lépett oda, pókjelmezben. Hosszú, faágakból készült lábakat kötözött a derekára, és ijesztően mozgatta őket.
– Micsoda bátor nyúl! – vigyorgott ravaszul. – De vajon elég gyors vagy így is?
– Ma farsang van, farkas komám – szólt közbe a szarvas, aki a bál házigazdája volt. – Itt ma csak nevetni lehet, ijesztgetni nem!
A farkas elmosolyodott, és játékosan meglökte a nyulat.
– Na jó, akkor mutassuk meg, ki a legviccesebb!
Az állatok szépen felsorakoztak a jelmezversenyre. A bagoly, aki zsűritag volt, kíváncsian nézett végig rajtuk.
– Nos, nos! Lássuk csak, kik a legötletesebbek!
A farkas pókként rémisztgetett, a róka bárányként bájolgott, a medve zümmögött, mint egy igazi méhecske, de a nyúl vitte el a pálmát a teknős jelmezével.
– A győztes nem más, mint… a csigalassúságú nyúl! – jelentette ki a bagoly, mire mindenki tapsban és nevetésben tört ki.
Az állatok finom falatokat kaptak jutalmul: mézes fánkot, mogyorós süteményt és bogyós gyümölcsöket.
– Ez volt a legjobb farsang! – rikkantotta a mókus, miközben egy maréknyi diókonfettit szórt a levegőbe.
Így aztán hajnalig tartott a mulatság, és még sokáig emlegették ezt az éjszakát az erdőben. Hiszen, ha farsang van, akkor nincs más dolgunk, mint nevetni, táncolni és egy kicsit bolondozni.
