A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Tivadar a szkarabeuszúgy látta hogy megjött a busz.Éppen arra járt egy teveúgy, gondolta elmegy vele. Peckeskedik hosszú útjánpúpúteve poros púpján.Nem számít a homokvihar.Kacagott fel Nagy Tivadar. Látom innen fentről nézvemenekül sivatag népe,úgy kell nekik menjenekviharban csak teve mehet. Én meg úgy-e tevén ülökmég viharban sem szédülök,nem számít sem por, sem viharén vagyok a Nagy Tivadar.
Zöld Lomb Iskola 2. rész Telt-múlt az idő, már október második hetét mutatta a naptár. A Zöld Lomb Iskola harmadik osztályában Zike néni minden hétfőn új oldalra lapozott, a gyerekek pedig elgyönyörködtek a szépséges képben, amely a hét napjai mellett díszelgett. Igaz, nem hatott rájuk az újdonság erejével, hiszen szünetekben gyakran belekukkantottak a következő oldalakba.
Bűntény történt, szörnyű dolog,búzát lopott a kis pocok.Látva, hogy az ajtó tárva,belopódzott a magtárba. Hegyekben állt ott a búza,biztonsági őr a gólya.Segít neki hosszú lába,magasból néz a magtárra. De a pocok fürge állat,nem látta az őrszolgálat.Gyorsan megtömte táskáját,el is vitte a prédáját. Ám másnap volt a számadás,meg is számolták a búzát,jelentést is tett a gólya,hiányzik
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, de még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr – volt egyszer egy szamár. Ez a szamár elindult, hogy lásson országot-világot. Amint megy, mendegél, találkozik egy oroszlánnal. Megnézi az oroszlán erősen a szamarat, mert még ilyen nagy fülű állatot nem látott
Volt egyszer réges-régen egy kis madárka, s annak volt két szép fia. Hiába építette ez a madárka a fészkét egy magas cserfára (tölgyféle fa, amelynek fája hamar korhad, mégis az egyik legjobb tűzifa – a szerk.), a gonosz róka észrevette, s rögtön a fa alá telepedett. Felkiáltott a madárkának: – Hallod-e, madárka, dobd le nekem
Az égbolton egy csillag úszott közelebb a Holdhoz. – Mondd csak, Hold, szeretnek minket az emberek odalenn? – Hm. Hogy szeretnek-e? Azt nem tudom, de gyönyörködnek bennünk – válaszolta. – Azt nem szeretetből teszik? – Hogy érted? – Úgy értem, ha valamit gyönyörűnek találsz, az azért van, mert szereted, nem igaz? – kérdezte reménykedve a
Zöld Lomb Iskola 1. rész Beköszöntött az ősz, megkezdődött az új tanév az erdei Zöld Lomb Iskolában. Nagy volt az izgalom a harmadik osztályosok körében, hiszen tudták, hogy idén új tanító néni érkezik. Fejüket összedugva találgatták, milyen lehet: kedves, szigorú? Esetleg olyan, mint Cinca néni, akitől már harminc éve rettegnek a diákok? Pedig aprócska termetű,
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint egyet fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú: – Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam! – Az ám,
Három szabólegények, mek-mek-mek,elindultak szegények, mek-mek-mek.Hárman ültek egy kecskére,úgy vágtattak el Bicskére, mek-mek-mek. Amint Bicskére értek, mek-mek-mek,egy kocsmába betértek, mek-mek-mek.Hárman ittak egy deci bort,hogy lemossák az úti port, mek-mek-mek. Ahogy a bort megitták, mek-mek-mek,kifizetni nem tudták, mek-mek-mek.Az ablakhoz somfordáltak,rajta szépen kiugráltak, mek-mek-mek. Az ablaknál a kecske, mek-mek-mek,őket már rég ott leste, mek-mek-mek.Gyorsan rája felugráltak,s még gyorsabban
Bál van ma az erdőben,répák sülnek a sütőben.Lesz itt sok finom falat,annyi van hogy meg is marad. Szegény egér lesántulta lába nagyon megfájdult,találjunk ki valamithogy felejtse bajait. Mit tehetnénk most akkor?Ő ráfázott már sokadszor.Nem mehet gyógytornárameghívták hát vacsorára. Mondja bagoly : – Nem jó így,van itt egy doktor meggyógyít.Gyertek a rendelőmbeoda fel a dombtetőre. Gondolták
Föld alatti otthonábantöprengett a kis vakond.Mi lenne, ha elköltöznék?Nem bámulnám a plafont. Odafent az eget látnám,nem nyárfának gyökerét,többre hivatott vagyok én,hát nekem ez nem elég. Batyut kötött gyorsan összeEduárd, mert így hívták,kimászott hát a felszínrevárta őt a nagyvilág. Akkor éppen éjszaka volt,kiköszönt, hogy itt vagyok.Gyenge szemét vakítottákégen járó csillagok. Pislogott is kis Eduárdbántotta az éles
Volt egy csizmadia, akit Györgynek hívtak. Ennek a csizmadiának volt egy disznója, amelyik a csordába járt. Amikor a csordából jött haza, mindig azt mondta: – Gyuriii… Gyuriii… Gyuriii!… A csizmadia ezt sehogy sem szenvedhette, s mondta a feleségének: ő meg fogja tanítani a disznót, hogy az ő becsületes neve György. Megbújik egy este a kapu