A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Egy hideg téli éjszakán a hópelyhek sűrűn hullottak az égből. Eközben a kis falu lakói a meleg otthonukban a karácsonyra készülődtek. Az ünnepi fények villogtak az ablakokban, a karácsony meghitt hangulata áthatotta az egész falut. Csak egy valaki volt, aki nem érezte igazán a karácsony szellemét. Egy öregember, aki már évek óta egyedül élt. Felesége
Karácsony este volt. Csillogó hó borította tájat. A kis falu összes háza gyönyörű díszekben pompázott. A falu közepén állt egy takaros kis ház. Itt élt egy család, akinek a kedvenc ünnepe a karácsony volt. A kandallóban ropogott a tűz, a karácsonyfa alatt pedig rengeteg ajándék várta, hogy gazdájuk kibontsa őket. A puha bársonnyal borított fotel
Egyszer volt, hol nem volt, egy hegyek övezte kis falu, melynek minden lakosa boldogan élt. A falu közepén állt egy apró bolt, ahol – mérete ellenére – a lakók mindent megtalálták, amire csak szükségük volt. Mellette pedig egy kis templom állt, ahol egy pap minden vasárnap misét tartott. Ebben a faluban élt Feri bácsi, akit
Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, s azoknak volt három gyermekük meg egy kecskéjük. Azt a kecskét el kellett vinni legeltetni. Az öregember elküldte a legnagyobb gyermeket – Feri volt a neve -, hogy legeltesse meg a kecskét. A gyermek meglegeltette, hazavitte. Az öregember kérdezte: – Ettél-e, kecske, ittál-e? A kecske azt mondta: –
Volt egyszer egy kecskecsalád: egy bakkecske, három kiskecske meg egy anyakecske. Elindultak az erdőre friss rügyeket szedni. Mikor az első ment, meglátta egy farkas. – Hova mész, te kiskecske? (vastag hangon) – Megyek az ágra. (vékony hangon) – Hát nem félsz, hogy megeszlek? (vastag hangon) – Jaj, félek! (vékony hangon) – Hát mért beszélsz olyan
Egyszer volt a világon egy varga (aki bőrből készít cipőket – a szerk.), egy szikra és egy bab, ezek mind a hárman elmentek utazni. Útközben egy víz mellé értek, de nem tudtak rajta átmenni, mert csak egy szalmaszálból volt a híd. Tanakodtak egy darabig, egyszer azt mondja a bab: – Eredj, te varga, próbáld meg,
(Megjegyzés: Mikor a gyerekek nagyon ráesnek valakire, hogy meséljen, s annak éppen kedve van tréfálni velük, efféle mesékkel csalja meg a kezdettől kíváncsivá tett és sokat váró gyerekeket.) Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, a Szent-Gellért hegyén innen volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak lenni, volt a
Elszökött a kemence,teli pogácsával,utána ment a bíró,üres tarisznyával. Befutott a kemence,feneketlen tóba,utána ment a bíró,ott is van azóta. (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)
Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar menjen valaki a boltba! De ki menjen? A kutya nem hagyhatta ott
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyulacska. Ennek a nyulacskának volt egy szépen szóló harangocskája. Egyszer a nyulacska elment az erdő szélére, lefeküdt egy bokor tövébe, és a bokorra felakasztotta a harangocskáját. Reggel, mikor felébredt, a bokrot sehol sem látta, hanem egy nagy fát látott helyette. Felnézett reá, és látta, hogy a harangocskája
Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették. A róka és a farkas találta meg. Azt mondja a róka: – Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom! Azután a közepén kezdte kétfelé rágni. Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy
A gazdasszony és a bárány felelget:– Hol voltál, báránykám?– Kertek alatt, asszonykám!– Mit ettél, báránykám?– Zöld füvecskét, asszonykám!– Mit ittál, báránykám?– Friss vizecskét, asszonykám!– Ki bántott, báránykám?– Szomszéd fia, asszonykám!– Ríttál-e, báránykám?– Ríttam bizony, asszonykám!– Hogy ríttál, báránykám?– Me-e, me-e, asszonykám! (Kovács Ágnes: Népmesék óvodásoknak)