A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Messze-messze a tengeren túl van egy csodálatos ország, ahol mindig forrón tűz a nap és sohasem esik az eső. Mindig nyár van itt és az emberek nem ismerik a zord, havas telet. A fák roskadoznak a csodaszép gyümölcsök terhétől, itt virágzik az aranynarancs különös fája is és itt él egy nagy folyóban a hegyesfogú krokodilus,
Egy városban élt egy szegény szabólegény, aki éjt-napot eggyétéve mindegyre csak rótta öltéseit a tűvel a finom szöveteken, egyre-másra csak készítgette a ruhákat. Tűjével olyan finoman és olyan aprókat tudott öltögetni, hogy híre elterjedt az egész városban, mindenki tudott a szegény szabólegény ügyességéről. Egy szép napon egy gazdag és előkelő úr kereste fel a szabólegényt;
(Megjegyzés: A mai kornak megfelelő helyesírástól eltér néhány szó a mesében. Ennek oka, hogy ragaszkodtam az eredeti megjelenés szerinti publikáláshoz.) Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, de még az Óperenciás-tengeren is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, élt egy nagyon öreg ember, akinek három fia volt. Mikor ez a nagyon öreg ember
A szegényember hajnalban fölkelt már és kapáját a válláravetve elindult a kukoricaföld felé. Tarisznyájában semmi más nem volt, mint kevés szalonna, meg egy darab kemény kenyér. Mire a nap fölkelt az égen, a szegényember nekilátott a kukorica megkapálásának. Szorgalmasan kapálgatott egészen délig, amikor a nap fejebúbjára sütött már. A szegényember nagyon elfáradt a kapálásban, melege
Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás-tengeren egy sánta arasszal túl: volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek nem volt az égvilágán semmije, csak egy fia, s azt is Gyurkának hívták. No hiszen, volt a nevével baja szegény legénykének. A pajtásai mindig csúfolódtak vele: „Gyurka, kell-e
Hol volt, hol nem, nyulárnyékán,Itt vagy amott, tudod hékám!Minálunk, vagy tinálatok,Szent, hogy igazat hazudok:Egy ember nagy csudát ért,Mig köhögött, mindig élt… – Csizmadia, György a neve,Egy malacra ki szert teve.A gazda is olyan gyim-gyom,Malaca is szinte lim-lom. Esteledik az idő,Hogy a malac a kondával haza jő.A gazdája kinn pipázik,A mikor bekarikázik.Bekarikáz s nagy éhesen csak
Volt egyszer egy gazdag ember,Annyi juha, mint a tenger,Mint az árviz, ujjuju!Számlálhatlan sok a juh. Gazdag ember gondol egyet:Pénzmagra szert hogyan tegyek?Hej számadó, szóm van kenddel,Annyi juhom mint a tenger,Mint az árviz ujjuju,Számlálhatlan sok a juh, –Gondoltam én mostan egyet,Pénzmagra szert hogyan tegyek?Kell nekem a juhok ára,Hajtsa kend el a vásárra. A vásárra juhász hajtja,Előttük
Száll a, száll a, száll a sas,Nézi, nézi a farkas. – Jó vadászni, – mondja, mondja, –Jobb nem élni búba-gondba.Mert jó a csinyt elkövetni,Jobb a gondját el is vetni,Mert hát mit ér, hej, mit ér,A büntetés utólér.Hej, jó neked te sasmadár,Ha elrepülsz, rád ki talál?Szánj meg, szívem, szánj meg, szentem,Tanits meg repülni engem. Saskeselyü száll,
Olyan követséget se mindennap látni, mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elől Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az éhes. – Tessék helyet foglalni – ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza, Pannácska mindjárt az ölemben termett, Vilmácska a Pannácska
A disznó egyszer kapott valami kutyabőrös írást, szabadságlevelet. Őrizte, mint a szeme fényét, éjjel-nappal magával hordta; egyszer azonban el kellett neki menni messzi útra, nem vihette el a szabadságlevelet. Gondolkozott rajta, mit csináljon vele, utoljára is arra határozta, hogy odaadja legjobb komájának, a kutyának, majd megőrzi az, míg ő oda jár. Őrizte is a kutya
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, a Szent Gellért hegyén innen volt, volt a világon egy nagy város, abban lakott egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak nem volt az isten szabad ege alatt egyebe, mint egy rossz háza meg egy sovány tehene. Volt neki egy félig bolondforma fia, akit az egész város
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak volt egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt, hogy senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a szájasságban. Akárkivel akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen a nagy nyelvességen a király, kivált ha látta, hogy
You cannot copy content of this page