A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
A tavaszi szellő lágyan borzolta a rét zöldellő fűszálait, a fák friss rügyeket bontottak, és az első virágok is kinyíltak a mezőn. A hosszú, hideg tél után végre felcsendült egy régen várt dal – a pacsirta éneke. A madarak, akik egész télen a fák kopár ágain gubbasztottak, csodálkozva néztek fel az égre. A pacsirta szárnyai
Egyszer volt, hol nem volt, a tavasz küszöbén, amikor a hófoltok még itt-ott fehérlettek a mezőkön, a Nap sugara és az északi szél találkozott az égen. A Nap boldogan küldte meleg sugarait a földre, hogy felébressze az alvó természetet, de a szél nem akarta engedni a változást. – Mit művelsz, Nap sugara? – süvöltötte a
A nagy téli erdő lassan ébredezett. A fák csupaszon álltak, ágaikon még jégcsapok lógtak, és a talajt hófoltok tarkították. Egy apró, pihés cinege üldögélt az egyik ágon, fázósan összébb húzva magát. Ez volt az első tele, és még sosem érezte a tavasz érkezését – csak a többiektől hallotta, hogy egyszer eljön a nap, amikor a
Egyszer volt, hol nem volt, egy hatalmas erdő szélén, ahol a fák még fagyott ágaikat ringatták a hideg szélben, egy kis hóvirág szunnyadt a föld mélyén. A tél hosszú volt és kemény, a hó vastagon borította a földet, és a fák között még a madarak sem daloltak. A hóvirág azonban érezte, hogy valami megváltozott. A
Kíváncsi lett pöttöm Panka,
hogyan sül meg a piskóta.
Porró! Porró! ismételte,
F helyett mind P-ket ejtve.
Jaj, Istenem! Ég a szalma!
Vizet ide! Rajta! Rajta!
Öntsetek rá jó sokat,
hogy eloltsa a lángokat.
Íze nincsen, színe sincsen,
illatát sem érzi senki.
Két kezeddel, ha megfognád,
nem maradna benne semmi.
A Tölgyerdő lakói minden évben izgatottan készültek a tavaszi farsangi bálra. Az erdei tisztáson ilyenkor tarka lampionok világítottak, és az állatok vidám jelmezekbe bújtak. A mókusok bohócnak öltöztek, a sünök apró koronát viseltek, és még a bagoly is színes palástot terített a vállára. De az idei bál veszélybe került…
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy bohóc, akit mindenki csak Bohóc Bercinek hívott. Berci híres volt arról, hogy mindig hatalmas piros orrot viselt, csíkos nadrágot hordott, és olyan cipője volt, amiben minden lépése után egy halk nyikorgó hang hallatszott.
Manóföldjén minden évben hatalmas farsangi mulatságot rendeztek, ahol a manók beöltöztek, tréfálkoztak, és finomabbnál finomabb süteményeket majszoltak. A legnagyobb izgalom azonban mindig a jelmezverseny körül forgott, mert a győztes jutalma egy egész évre szóló aranycsillogás-díj volt, amivel bármikor ragyogóvá varázsolhatta a cipőjét, sapkáját vagy akár az orrát is.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szélén állt egy takaros házikó, ahol egy Peti nevű kisfiú élt. Peti rajongott a lovagokért és a bátor királyfikért, akik legyőzik a sárkányokat és megmentik a birodalmat. Éppen ezért, amikor az óvodában bejelentették a farsangi mulatságot, egyetlen kívánsága volt: királyfinak öltözni.
A farsang napján az iskola tornaterme igazi varázslatos hely lett. Lufik, papírszalagok és színes lampionok lógtak mindenhol, a büfében pedig annyi fánk sorakozott, hogy egy kisebb falu is jóllakhatott volna vele. A gyerekek mindenféle jelmezben sürögtek-forogtak, de a legnagyobb meglepetés az volt, hogy az osztályból öten is boszorkánynak öltöztek.