Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye (Cseh-Dálnoky Zsófia)
Ez a történet egy aprócska nyúlról szól, aki bátorságával és arany szívével legyőzte önmagát! Hogy hogyan? Azt elmesélem nektek gyerekek! Lássuk csak, hol is kezdjem?! Talán az elején, kezdjük ott, hogy … Első fejezet Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas öreg fenyő tövében lévő otthonában élt egy aprócska kis nyúl, Tappancs. Világosbarna meleg, selymes kabátkája volt, hosszú-mindenre odafigyelő hegyes fülei és hatalmasat ugró lábacskái voltak. A kicsi nyúl az erdő minden kis lakójával örök barátságban, békességben és boldogságban élt. Jóízűen szeretett beszélgetni a nagy Brumi úrral, a medvével, akitől mindig aranyló mézet kapott a reggeli kenyerére; tüskés kabátkájú Tüsivel, a sünnel, aki meg mindig ősszel sok mosolygós-piros almával ajándékozta meg. Igen jó barátságban volt még Mogyival, a kis világosbarna kabátkájú mókussal, aki mindig tréfás és jókedvű volt és Uhuval, a bölcs-és öreg bagollyal. Csupa élet és vidámság volt az erdőben. Húsvétkor Tappancsnak igen fontos feladata a tojásfestés volt, ősszel meg Tüsi vezetésével az almaszedés; a mogyoró-és dió szedése Mogyi irányításával történt. Ilyenkor sokat táncoltak, daloltak a jó barátok. Egy szép napon Uhunak óriási ötlete támadt: – Mi lenne, ha futóversenyt rendeznénk az erdőben?- tűnődött magában a bölcs
