A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
A falu szélén, ahol a poros út lassan beleolvadt a dombok zöld hullámzásába, állt egy öreg cseresznyefa. Törzse vastag volt és repedezett, ágai tavasszal mégis olyan könnyedén hajladoztak a szélben, mintha nem ismernék az idő súlyát. Minden évben, amikor a tél utolsó sóhaja elhalt, a fa hófehér virágokba öltözött, s úgy ragyogott a napfényben, mintha
A patak partján, ahol a víz ezüstszalagként kanyargott a zöldellő rét ölelésében, különös béke honolt. A víztükör reggelenként rózsaszínben derengett, délben csillagokat szórt vissza a napfényből, este pedig altatódalt csobogott a part menti fűszálaknak. A nádas tövében élt Breki, a zöld levelibéka, aki úgy érezte, nála boldogabb teremtmény nincs is a világon. Egy nyári délelőttön
A tavasz már ott motoszkált a rét szélén. A napfény puha aranyszálakkal simogatta a füvet, a virágok pedig lassan, álmosan nyitogatták szirmaikat. A kis méhecske, Zümi, először repült ki a kaptárból azon a reggelen. Körözött egyet a levegőben, majd csodálkozva nézett körül. — Milyen hatalmas a világ! — zümmögte. Alatta a rét virágai suttogva beszélgettek.
Egy napsütéses tavaszi reggelen, amikor a harmatcseppek még gyöngyként csillogtak a fűszálak hegyén, egy apró, hétpettyes katicabogár ébredezett egy pipacs piros szirmain. A neve Panka volt, és bár még alig látott valamit a világból, szíve tele volt kíváncsisággal. Panka óvatosan megmozgatta apró lábait, majd kitárta fényes szárnyfedőit. – Milyen szép napunk lesz ma! – sóhajtotta
A tavasz első igazán meleg reggelén Lili az ablakban könyökölt, és az eresz alatti kis zugot figyelte. A napfény aranyszínű csíkokat rajzolt a falra, a kertben pedig orgonaillat úszott a levegőben. Egyszer csak egy apró, barna madár suhant el az ablaka előtt, csőrében egy vékonyka szalmaszállal. – Anya! – suttogta izgatottan. – Nézd, mit csinál!
Az erdőszélén, ahol a harmatcseppek reggelenként gyöngysorként csillogtak a fűszálakon, élt egy apró, kíváncsi sün. Gömbölyded teste tele volt tüskékkel, de a szíve puha volt és nyitott a világ csodáira. Minden nap hosszú sétákat tett a réten, miközben orrocskájával megszimatolta a szél üzeneteit. Egy tavaszi hajnalon különös dologra lett figyelmes. Ahogy a nap első sugarai
A falu szélén, ahol az utolsó házak után már csak a ringatózó rét terült el, élt egy kíváncsi kisfiú, akit Marcinak hívtak. Marci szeretett egyedül kóborolni a magas fűben, figyelni a bogarakat, és hanyatt fekve nézni, hogyan úsznak a felhők az égen. Úgy érezte, a rét valami titkot rejteget, amit csak az találhat meg, aki
Amikor a tavasz első langyos szele végigsuhant a réteken, és a hóvirágok fehér kis harangjai megkondultak a napsütésben, a fecskék is visszatértek hosszú útjukról. A falu fölött cikáztak, vidáman rajzoltak íveket a kék égbolt vásznára, s közben mindegyik a maga tiszta, csilingelő dalát énekelte. Csak egyetlen fiatal fecske nem talált a helyére a dallamok között.
A kert a domboldalban feküdt, ahol tavasszal a napfény úgy ömlött végig a virágágyásokon, mintha aranyporral hintené be a földet. A hóvirágok már elbúcsúztak, a nárciszok büszkén ringatták sárga fejüket, és a tulipánok is teljes pompájukban nyíltak. Volt köztük halvány rózsaszín, napsárga, hófehér és csíkos is. A kert közepén azonban állt egy tulipán, aki annyira
A kis kukac lassan haladt.
„De jól esne már egy falat!”
Akkorát kordult a gyomra,
mint a templom harangtornya.
Az erdő még álmosan nyújtózkodott a hosszú tél után. A fák ágai csupaszon rajzolódtak az ég halványkék vásznára, a patak jegének utolsó darabjai halkan csilingelve úsztak tova, és a föld mélyén valami titkos, zöld erő készült kibújni a napfényre. Egy apró, pihés tollú madár üldögélt a legöregebb tölgy egyik alsó ágán. Még soha nem énekelt
A tél már fáradtan üldögélt az erdő szélén, bundájáról lassan lecsöpögtek az utolsó dércsillagok. A fák ágai között még itt-ott megbújt egy-egy hófolt, de a nap sugarai egyre bátrabban simogatták a földet. A föld mélyén, a sötét és csöndes rejtekben, apró magocskák és hagymácskák szuszogtak türelmetlenül. Egy pici hóvirág is ott lapult a barna rögök