A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szép, napsütötte tó, amely körül zöldellő fű és virágok nyíltak. A tóban élt egy vidám és játékos kacsa, Domi, akinek sárga tollai a napfényben csillogtak. Domi mindig is szerette a vizet, és különösen élvezte, amikor a barátaival vízicsatákat rendezett. Egy forró nyári napon, amikor a nap úgy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis egércsalád, akik a zöldellő rétek szélén laktak egy elhagyatott vályogvetőben. Anyóka, az édesanyjuk, igazi mesterszakács volt, mindig finom falatokkal örvendeztette meg gyermekeit: Móricot, Gizellát és Petikét. Egy gyönyörű napsütéses reggelen úgy döntöttek, hogy piknikezni mennek a közeli fák alá, ahol az árnyék és a puha fű
A nyár legmelegebb napján, mikor a napfény aranyló sugarai táncoltak a leveleken, Cili, a kis cica, izgatottan lépett ki otthonából. Ma a faluban hatalmas vásárt rendeztek, tele színes sátrakkal, csilingelő játékokkal és illatos finomságokkal. Cili szőre csillogott, ahogyan a város felé indult, és a lába alatt szinte érződött a nyári fű zöld puhasága. – Milyen
Bársonyos délután volt, a nap aranyszínű sugarai átszűrődtek a fák lombjain. Samu, a kis sün, a fűben ücsörögve figyelte a szomszéd gyerekeket, akik éppen fagyit majszolva nevetgéltek. A malac kék fagyija, a nyúl rózsaszín eperfagylaltja és a kiskacsa sárga vaníliája mind-mind csodásnak tűntek Samu számára, és szívét olyan vágy fűtötte, hogy ő is szeretne egy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Bori, aki imádta a természetet és a méheket. Minden reggel, amikor felkelt, a kertjének mesés virágai között sétálgatott, figyelve, ahogy a méhek szorgosan gyűjtögetnek nektárt. Egyszer csak eszébe jutott, hogy micsoda csodálatos dolgot hozhatna létre, ha egy méhhotelt építene a kert végében, hogy segítse ezeket a
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis teknős, akit Teki-nek hívtak. Teki a Zöldmezőn élt, ahol a fák között mindig zöldellő fűben szaladtak a kis állatok. Teki azonban vágyott arra, hogy felfedezze a világot, és megszerezze azt az élményt, amit csak a tengernél találhat meg. Egy nap, amikor a napfény ragyogóan csillant meg
Miki, a kis mókus, mindig is szeretett volna repülni. Minden reggel, amikor felkelt a nap, a fák ágai között izgő-mozgó madarak szálltak el mellette, és Miki szíve mélyén vágyott arra, hogy ő is közöttük legyen. Minden egyes szárnycsapásuknál izgatottan pillantott fel, és elképzelte, milyen lehet az égen szárnyalni. Egyszer, amikor a fák alatt ült, és
Panna egy nap, miközben a közeli erdőben sétált, egy keskeny ösvénybe botlott, amit sosem látott korábban. Várakozással telve indult el rajta, lábai alatt a levelek susogtak, mintha titkokat suttognának. Az ösvény végén egy csodálatos látvány tárult elé: egy hatalmas, kristálytiszta medence, amelynek partján zöldellő fű és virágok pompáztak. A víz felszínén fátyolszerű köd lebegett, mintha
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki minden nyáron a tengerparton töltötte a szünidőt. Az ő neve Sára volt, és imádta a homokvárakat. Minden nap, amikor a nap felkelt, Sára izgatottan rohan a tengerhez, kezében kis vödrökkel, lapátokkal és mindenféle szerszámmal, amikkel csodás várakat építhetett. Ám Sára különbözött a többi gyerektől; ő
A napfény áttört a felhők közt, és aranysávokat rajzolt a víz tükörsimaságára. A strandon mindenki izgatottan várta a nyári kalandokat. De senki sem volt annyira kíváncsi, mint Fürge Frici, a strandpatkány, aki a homokdűnék közt bujkált, remélve, hogy izgalmas felfedezésekre bukkanhat. Frici apró, kíváncsi szemei csillogtak, ahogy a vízhez közeledett. „Ma végre felfedezek valami igazán
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyönyörű falucska, ahol a napfény vidáman ölelte a házakat, és a virágok színes takaróként borították be a réteket. A falucskában élt egy kisfiú, Levente, akinek a szíve tele volt kíváncsisággal és kalandvággyal. Minden nap új felfedezésekre indult, de egy rejtély különösen megragadta a figyelmét. A faluban híres volt egy
Az őszi napsugarak csendesen átszűrődtek a nyárfák sűrű lombkoronáján, mindent aranyszínű fénybe öltöztetve. Egy kislány, aki Míra névre hallgatott, a fák árnyékában feküdt, színes takaróba burkolózva. Álmosan nézett a zöld levelek felfelé, és a szelíd szellő zúgását hallgatta, ami lágyan ringatta az ágakat. – Képzelj el egy mesét, Míra! – súgta magának, miközben egy pillanatra