A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
„Hétfő. Ma megint senki sem ült mellém. Ez jó, mert legalább kényelmesen elfért a farkam. Egyáltalán nem voltam szomorú.” Morzsa sokáig nézte az utolsó mondatot, aztán olyan erősen nyomta rá a ceruzáját a pontra, hogy kiszakadt a papír. A naplót egy odvas tölgy gyökerei között találta. Mohazöld borítója volt, rézcsatja és száz üres lapja. Morzsa
– Brekeke-bumm! – kiáltotta Bendegúz, és akkorát ütött a tavirózsalevélből készült dobra, hogy három harmatcsepp a mennyezetig pattant. A tóparti békaóvodában mindenki elhallgatott. Még Cincogó néni, a tücsök karmester is levette az orráról a pálcika szemüvegét. – Bendegúz, ez egy altatódal – mondta szelíden. – Tudom – felelte a kisbéka. – Csak azt szeretném, hogy
– Ne csengess még! – cincogta Misu, és mind a tíz ujjával belekapaszkodott az iskola kapujába. Odabent Csilingelő tanító néni éppen a falióra alatti rézcsengő felé nyúlt. Misu tudta, hogy ha megrázza, elkezdődik az első tanítási nap. Azt is tudta, hogy egy becsületes kisegér nem kapaszkodhat örökké egy kapurácsba. A baj csak az volt, hogy
A kis Mókus éhes gyomra
korgot, morgott szüntelen.
Bekukkantott kamrájába,
nem volt biz ott semmi sem.
– Bendegúz, a napnak nem lehet füle! – nevetett Cincogi, amikor meglátta a macibocs rajzát. – Ennek lehet – felelte Bendegúz, és óvatosan elfedte mancsával a papírt. Az erdei iskola aznapi rajzóráján mindenki az őszi napsütést próbálta megörökíteni. Cincogi egérke aranyszínű sugarakat húzott, Villő őzike fénylő faleveleket festett, Bendegúz rajzán azonban a nap két lompos
– Kapd el azt a mondatot! – kiáltotta Boróka, miközben egy piros betűkből álló sor átszaladt a rókalyuk mennyezetén, kiugrott az ablakon, és eltűnt a páfrányok között. Zsömle, a rókakölyök, kelletlenül felpattant. – Én ugyan nem kergetek mondatokat. Még a végén el kell olvasnom őket. Boróka néni sóhajtott. Aznap reggel hozta a különös olvasókönyvet az
– Félre az útból, pocsolyák! Megérkezett a legpirosabb gumicsizma! Palkó kiskacsa úgy lépett be az iskola udvarára, mintha legalábbis ő vezényelné az esőt. Új csizmája fényes volt, akár két frissen fényezett paradicsom, és minden lépésnél vidáman cuppogott. A többiek köréje gyűltek. – De szép! – ámuldozott Sári liba. – Biztosan jó mély pocsolyába is bele
– Eltűnt! Szőrén-szálán eltűnt! – kiáltotta Tüsi, és úgy belebújt a hátizsákjába, hogy csak a hátsó lába látszott ki belőle. A Makkocska Óvoda csoportszobájában egyszerre elhallgatott mindenki. Nyuszi abbahagyta a répaépítő torony rakását, Mókus letette a piros zsírkrétát, Borz pedig még a mézes bödön kupakját is visszacsavarta. – Mi tűnt el? – kérdezte Bagoly óvó
– Senki se mozduljon! – kiáltotta Ábel bagoly, mire az osztályban egyszerre megdermedt tizenkét kis erdei állat. A mennyezetről éppen egy toboz zuhant lefelé. A süntanulók behúzták a nyakukat, a mókusok a farkuk mögé bújtak, Panna pele pedig ijedtében beleharapott a radírjába. A toboz koppant egyet Ábel tanító úr asztalán, majd szétpattant. A pikkelyei közül
– Ezt biztosan nem én rajzoltam – suttogta Makk Marci, és döbbenten nézte a füzetét. A lap közepén egy apró, hegyet mászó mókus állt. A kép alatt girbegurba betűk sorakoztak: „Nem kell egyszerre felérned. Elég, ha megteszed az első ugrást.” Marci körülnézett az üres tanteremben. Csak a falióra kattogott, odakint pedig dióhéjakat görgetett a szél
– Megérkeztem! – kiáltotta Szundorka nyuszi, és úgy rontott be a Makkvirág Óvoda ajtaján, hogy a hátizsákjából kipattant egy sárgarépa, végiggurult a folyosón, majd éppen belepottyant Boróka néni teásbögréjébe. A csoportszobában már mindenki a reggeli tornát végezte. A mókusok farkukkal köröztek, a sünik óvatosan hajlongtak, Pöttyös őzike pedig fél lábon egyensúlyozott. – Szép jó reggelt,
– Ne engedd el a kezem! – suttogta Marci, amikor megálltak az iskola hatalmas, barna kapuja előtt. Anya tenyere meleg volt, odabent azonban csengő rikoltott, cipők kopogtak, ismeretlen gyerekek nevettek. Marci gyomrában úgy bukfencezett a reggeli kakaó, mintha menekülni szeretne. – Csak az osztályteremig kísérlek – mondta anya. – Utána vár rád valami új. –