A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.
Az év leghosszabb éjszakáján történt, amikor a fák már jéghártyás köpenyt viseltek, és a világ csendesen lélegzett a hópaplan alatt. Az égen milliárdnyi csillag pislogott, de volt köztük egy, amelyik fényesebben ragyogott az összes többinél. Nem volt sem túl nagy, sem különösebben különc – de valami volt benne, amitől még a Hold is mélyebbre húzódott
Egy különösen csillagfényes télen, amikor a Hókupac-hegy csúcsa is gyöngyörű mázba burkolózott, és a Jégcsillám-fenyves minden tűlevele apró kristályként csilingelt a szélben, a Mikulás odabenn üldögélt a műhelyében. A kandalló halk ropogással ontotta a meleget, a manók szorgosan csomagolták az ajándékokat, és mindenhol fahéj és csokoládé illata szállt. A Mikulás azonban nem volt most nyugodt.
A Mikulás műhelye messze északon bújik meg a havas fenyvesek közepén, ahol a szél örök éneket dúdol, és az ég sosem felejti el megszórni csillogó hópelyhekkel a világot. A műhely belülről épp olyan varázslatos, mint ahogy azt minden régi mesekönyv ígéri: faoszlopok díszítik, mennyezetéről üvegcsillagok lógnak, mindegyik más-más színben világít, s a polcokon játékok sorakoznak
Az északi égbolt ezüst csillagai alatt, ahol a fagyott éj csendje úgy pihen a tájon, akár egy puha takaró, a Mikulás épp induláshoz készülődött. A szán már a rénszarvasokkal teli udvaron állt, a sarkköri fenyők között. A zsákja roskadozott a gondosan csomagolt ajándékoktól, és a szánkó alján egy kis harang csendült, amikor elindult a rét
A Hófátyol felett, a messzi Északi-sarkon, ahol a csillagok is melegebben ragyognak december táján, áll egy öreg, mégis erős fa gerendákból épült ház. Ott lakik a Mikulás, barátságos nagy szakállával, hímzett köpenyében, s mellette hűséges barátai: a rénszarvasok, akik minden télen a világ gyermekeinek viszik az ajándékokat. Mikulásnak nemcsak a játékok becsomagolása a szívügye, hanem
A sarkvidék fehér csendjében, ahol a jégkristályok úgy szikráznak, mintha maguk is csillagfényből lennének, épp nagy volt a sürgés-forgás. A Mikulás műhelyében a manók minden évben ilyenkor dolgoztak a legszorgosabban: szaladtak, csomagoltak, kacagtak, suttogva latolgatták a gyerekek kívánságait, s újabb játékötleteken törték a fejüket. Ám azon az éjjelen valami más történt. Ahogy a Mikulás odalépett
A messzi északon, ahol a hó sosem olvad el, és a fenyőfák örökké zöldellnek, lakik a jó öreg Télapó a csendes, hófedte műhelyében. Ott sürögnek-forognak apró, fürge manói, építik a játékokat, csomagolják az ajándékokat, és gondosan felírják a gyerekek neveit a jók és a rosszak listájára. De amit kevesen tudnak, az az, hogy a Télapó
A Mikulás otthonában, az Északi-sark meghitt, hóval takart kis faházában minden év decemberének elején megkezdődött a sürgés-forgás. A manók végtelen buzgalommal csomagoltak játékokat, cukorkát, könyveket, plüssállatokat. Az egyik sarokban egy hatalmas fa íróasztal tornyosult, melyen halmokban álltak a levelek: kívánságlisták keresték gazdájukat, Mikulás szemét és jó szívét. Egyik délután azonban különös dolog történt. Az északi
A nap már alászállt az Északi-sark fölött, de a Mikulás műhelyében még javában folyt a készülődés. A manók szorgosan csomagolták az ajándékokat, Szikra, a legfiatalabb rénszarvas büszkén próbálgatta az új hámját, és minden sarkon valami fahéjas, mézeskalácsos illat keringett. Ám ezen az estén valami különös történt. Amikor a Mikulás elővezette a szánt a szánváról, és
Havas reggel volt az Északi-sarkon, a Mikulás műhelye körül zúzmarás fenyők nesztelenül álldogáltak, mintha ők is várták volna a csoda első hangját. A főmanók már kora hajnalban talpon voltak, pergamentekercsek zsibongtak az asztalokon, míg a csomagolóműhelyből halk zümmögés kúszott elő — mintha kis zeneszerző bogarak próbálnának egy titkos kórust összehangolni. Kreszpó, a legkisebbik csomagolómankó, új
A fenyőerdő fölött még csak pislákoltak a csillagok, amikor Mikulás odabenn, vastag takarója alatt megmozdult. Egy halk ciccenés jelezte, hogy a jeges szél odakint végigsimított a kunyhó ablakán, mintha csak az ünnepek hírét hozta volna. Mikulás lassan kinyitotta a szemét, megdörzsölte hosszú, fehér szakállát, és mosolyogva sóhajtott egyet. – Kezdődik, drága hajnal – mormolta, és
Gyurkó új csizmát kapott, és nagyon büszke volt rá, hogy Mikulás napján új és szép csizmát rakhat ki az ablakba. Reggel, amikor ment az óvodába, szépen kifényesítette a csizmát, ami csak úgy sugárzott a szépségtől. Gyurkó időben meg is érkezett az óvodába, és gondosan eltette a csizmát a szekrényébe. Amikor azonban ki kellett menni az