Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Fedezd fel és találd meg a legmegfelelőbb esti mesét, amely elvarázsol és kellemes álmokhoz segít!

Rövid esti mese gyerekeknek

A Mesélek Neked oldalon egy gazdag válogatást kínálunk rövid esti mesékből, melyek között mindenki megtalálja a számára legkedvesebbet. Akár egy gyors esti mese előtt az ágyban, akár egy hosszabb mesélésre vágyva, nálunk mindenki rátalál a tökéletes történetre.

Oli, a náthás kiselefánt (Cseh-Dálnoky Zsófia)

Oli a nathas kiselefant Cseh Dalnoky Zsofia Meselek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas nagy szavanna, ahol rengeteg állat élt együtt örök barátságban, békességben és boldogságban Lio, az oroszlánkirály uralma alatt. Mindenki boldog volt, mert Lio jó királyuk volt. Itt élt Zara, a hosszú nyakú zsiráf; Zira, a viziló, aki nagyon szeretett fürdeni; Kundo, a csíkos zebra és Oli, a nagy fülű kiselefánt édesanyjával, Lia mamával. Zara, Zira, Kundo és Oli nagyon jó barátok voltak. Sokat játszott, viccelődött egymással a négy jó barát. Nagyon tisztelték és szerették jó uralkodójukat Liot. Történt egyszer, hogy Olival egy szép napon rettenetes dolog történt: Képzeljétek el gyerekek, egyik reggel arra ébredt, hogy elkezdett folyni a hosszú orra, náthás lett! Egész nap mást sem tett csak fújta, csak fújta a hosszú orrát. Aztán a következő nap is csak fújta, csak fújta az orrát. Ez így ment napokig és Oli minden nappal egyre szomorúbb lett, míg három nap után elkezdett keservesen sírni, hogy bizony ő már soha, de soha többé nem lesz egészséges. Lia mama hiába próbálta megnyugtatni kicsinyét, Oli nem hagyta abba a sírást. – Hüp, hüp. Jaj, Mama folyik, folyik! Nagyon piros és fáj már az orrom a sok náthától-sírt panaszosan a kiselefánt. – Ne félj, kicsikém! Elmegyünk Doktor

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Tappancs, a kicsi nyúl futóversenye (Cseh-Dálnoky Zsófia)

Tappancs a kicsi nyul futoversenye Csah Dalnoky Zsofia Meselek Neked

Ez a történet egy aprócska nyúlról szól, aki bátorságával és arany szívével legyőzte önmagát! Hogy hogyan? Azt elmesélem nektek gyerekek! Lássuk csak, hol is kezdjem?! Talán az elején, kezdjük ott, hogy … Első fejezet Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy mesebeli kerek erdő. Ennek közepén, egy hatalmas öreg fenyő tövében lévő otthonában élt egy aprócska kis nyúl, Tappancs. Világosbarna meleg, selymes kabátkája volt, hosszú-mindenre odafigyelő hegyes fülei és hatalmasat  ugró lábacskái voltak. A kicsi nyúl az erdő minden kis lakójával örök barátságban, békességben és boldogságban élt. Jóízűen szeretett beszélgetni a nagy Brumi úrral, a medvével, akitől mindig aranyló mézet kapott a reggeli kenyerére; tüskés kabátkájú Tüsivel, a sünnel, aki meg mindig ősszel sok mosolygós-piros almával ajándékozta meg. Igen jó barátságban volt még Mogyival, a kis világosbarna kabátkájú mókussal, aki mindig tréfás és jókedvű volt és Uhuval, a bölcs-és öreg bagollyal. Csupa élet és vidámság volt az erdőben. Húsvétkor Tappancsnak igen fontos feladata a tojásfestés volt, ősszel meg Tüsi vezetésével az almaszedés; a mogyoró-és dió szedése Mogyi irányításával történt. Ilyenkor sokat táncoltak, daloltak a jó barátok. Egy szép napon Uhunak óriási ötlete támadt: – Mi lenne, ha futóversenyt rendeznénk az erdőben?- tűnődött magában a bölcs

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

T. Fiser Ildikó: Pettyes, a bátor őzgida

Pettyes, a bátor őzgida

Ragyogó nyári reggel volt. A napsugár meleg fénnyel hatolt át a zöld erdő lombkoronái között. A fákról az erdei madarak dallamos csivitelése hallatszott. Az apró, színpompás virágok körül gyönyörű pillangók lebegtek.

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Miért van fehér folt a róka farkán? (Mesetányér)

Miért van fehér folt a róka farkán? - Mesetányér - Mesélek Neked

Hol volt, hol nem volt, réges régen volt egy kedves erdő. Ebben az erdőben élt a róka és a medve, nagy barátságban.  Akkoriban a rókák még mind vörösek voltak, a fülük csücskétől a farkuk hegyéig, a medvék kedvenc csemegéje pedig a mazsolás kalács volt…

Tovább a mesére

Hirdetés
Folytasd az olvasást

Az árvácska (török népmese)

Az árvácska - török népmese - Mesélek Neked

Volt egyszer egy ember, senki egyebe nem volt, mint egy árvácska leánya. Megúnta az ember az özvegységet és egy özvegy asszonyt vesz el egy nap feleségül.

Tovább a mesére

A tölgytestvérek

A tölgytestvérek - Mesélek Neked

Volt egyszer egy távoli erdőben, egy csodálatos és varázslatos világ, ahol a fák beszéltek és éreztek, mint az emberek. Az erdőben minden fa egyedi volt, és saját történetet mesélt el az életéről…

Tovább a mesére

A kismalac és az almafa (Mészáros Andrea)

A kismalac és az almafa - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, pontosan ott volt, ahol a kurta farkú malac túr, egy kis almafa. Ez nem ám akármilyen almafa volt, hanem Röfi malac kedvenc fája. Röfi imádta az almát, és nagyon boldog volt, hogy isteni finomakat lakmározhatott. Azonban az egyik nap arra lett figyelmes, hogy nem éri el az almát. A fa ugyanis akkorára nőtt, ha Röfinek az már túl magas volt. A kismalac keseservesen sírt, mikor az öreg Tibi Teknős bácsi éppen arra ment. – Hát neked meg, mi bajod, Röfi? – kérdezte a teknős. – Nem tudok többé almát enni. Nem érem már el – siránkozott a malac. Tibi bácsi leült Röfi mellé, és mélyen elmerült a gondolataiban. Egyszer csak így szólt: – Egyet se búsulj, megoldjuk a problémád! – De hogyan? – kérdezte Röfi. – Nagyon egyszerűen. Te ráállsz a hátamra, úgy magasabb leszel, és hátha eléred – felelt Tibi bácsi. A vén teknős odaballagott a legszebb alma alá, Röfi pedig ráállt. De így sem érte el az almát. Arra jött Karcsi kakas, és meglátta, hogy mi történik a fa alatt. – Hát, ti meg miben settenkedtek itt? – kérdezte kíváncsian. – Röfi nem éri el az almát, neki segítek – felelte a teknős.

Tovább a mesére

A tavasztündér

A tavasztündér - Mesélek Neked - 2

Egyszer volt, hol nem volt, itt is volt, ott is volt, igazából mindenhol volt, mivel tavasz mindenhol van. Ki is? A tavasztündér. Ez a mese róla szól. Képzeld el, még nagyon hideg volt. Megcsillant egy kis hó a fák és a bokrok tövében, de a madarak már találtak egy kis zöldet itt-ott. A hóvirág is kinyílott, gyönyörűen tündöklöttek az erdőben és a házak kis kertjében. A gyerekek boldogan szedték. Tudod, hogy mitől voltak hóvirágok? Mert a tavasztündér elkezdett dolgozni. Ugyanis a tél utolsó napján -ami február 28-ára vagy 29-ére esik, a téltündér átadja a feladatokat a tavasztündér számára, aki elsőként elkezdi felébreszteni a téli álmot alvó állatokat és növényeket. A fák is elkezdenek éledezni, a fű is kizöldül és a hóvirágok is kinyílnak. A tavasztündér olyan gyorsan munkának lát, hogy a természet nagyon hamar feléled. Kinyílik az gyönyörűszép, illatos, lila ibolya, a nyuszikák boldogan ugrándoznak a friss, zöld füvön, és a napocska is már kedvesen mosolyog.  A nap együtt dolgozik a tavasztündérrel, dolgozik, és sugaraival felmelegíti a földet. A vizekről sem feledkezik meg, hogy a halacskák is tudjanak lubickolni. Ahogy egyre melegebb lesz, kinyílnak a virágok: a tulipán, a jácint, a krókusz és sok más tavaszi virág. Tavasszal sok eső

Tovább a mesére

A kiscsikó és a darázs

A kiscsikó és a darázs - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás tengeren is túl volt egy különleges erdő. Nem akármilyen erdőről mesélek most neked, hanem egy varázserdőről, ahol a fák lombja egész évben a szivárvány színeiben pompázott, az állatok pedig beszélni tudtak. Nem is lakott ott ember. Hogyan is lakhatott volna, hiszen akkor nem lehetett volna ilyen béke és nyugalom abban az erdőben. Itt élt Kacaj, a kiscsikó. Azt azért még elárulom neked, hogy ő is rendkívüli volt. Különböző színekben pompázó sörényét olyan selymesen lengette a szél, hogy mindenki a csodájára járt. Kecses, de határozott járását pedig a többi fiú csikó könnyen megirigyelhette. Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen ő egy valódi unikornis volt! Azonban egyvalaki mindig bosszantotta: Dárda, a darázs. Hú, ő rettentő idegesítő tudott lenni! Képes volt egész nap a többi állat körül legyeskedni, és mást sem csinált, csak zümmögött és a harapásával ijesztgetett. Igen, ő volt az, aki a varázserdő nyugalmát és békéjét rendre megtörte. Kacaj, a kiscsikó egy szikrázó napsütéses napon gondolt egyet, és így szólt hozzá: – Dárda, van kedved játszani? A darázs nagyon meglepődött. „Őt játszani hívják? Miért? Hiszen soha nem akar vele senki játszani.” Így válaszolt: – Miért kérdezed ezt tőlem? Züm-züm. Talán fogócskázni

Tovább a mesére

Melyik a legfinomabb méz?

Melyik a legfinomabb méz? - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű szép királyság. A király már nagyon idős volt, és mindenképpen szerette volna, ha egy szem lányát elveszi egy olyan királyfi, aki igazán megérdemli. De nem tudta, hogyan is döntse el, kit fogadjon el a lánya kérőjének. A királykisasszony csodálatosan szép volt: fenékig érő haja szinte szikrázott a napsütésben, lábai kecsesen vékonyak voltak, magas volt és minden ruha jól állt neki. Nem is csoda, hogy a király féltette a kérőktől. Egyik reggel arra ébredt a király, hogy megkívánta a mézet. A szolgák tüstént hozták is neki. Hiába kóstolgatta, melyiket egye, valahogy egyik sem ízlett neki igazán – pedig tudni kell róla, hogy ez volt a kedvenc étele. Eszébe jutott a megoldás: az a királyfi veheti el az ő lányát, aki a legfinomabb mézet hozza a színe elé. Kihirdették hetedhét országon is túl, hogy a király férjet keres a lányának, és az nyeri el a kezét, aki a legfinomabb mézzel járul a színe elé. Jöttek is a kérők sorra százával, ezrével. A király rájött, hogy nem is olyan egyszerű igazságot tenni. Hogyan kóstoljon meg ennyi mézet?  Ha mindegyikbe csak belenyal, akkor sem tudja megenni, akkora mennyiségről van szó, hiszen több ezer kérő jött

Tovább a mesére

A szegény ember királysága (magyar népmese)

A szegény ember királysága - magyar népmese - Mesélek Neked

Volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl egy szegény ember. Ennek a szegény embernek erősen jó szíve volt, s ha nem volt vendége, kiment az utcára, ott fogott, s ahogy telt, úgy telt a kamarából, megtraktálta. Hogy, hogy nem, egyszer a király bevetődött a szegény emberhez, megtraktálta azt is, pedig nem is tudta, hogy kit tisztel azt asztalnál. Amíg ettek, eddegéltek, sok mindenről beszéltek, s többek közt azt találta mondani a szegény ember, hogy: hej, ha én király lehetnék! A király semmit sem szólt erre, csak mosolygott magában, aztán megköszönte a vacsorát, elbúcsúzott, hazament, és ott egyszeriben megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek el a szegény emberért, s mikor alszik, hozzák el a palotába, fektessék az ő ágyába. El is hozzák a szegény embert a katonák, belefektetik a király selyemágyába. Hej, édes Jézusom, bezzeg ámult-bámult a szegény ember reggel, mikor felébredt a selyemágyban, melynek a fája is színarany volt! Gondolkozott, tűnődött magában, ugyan hogy került ide; hol lehet, talán bizony a fényes mennyországban? Na, nem sokáig töprenkedett, mert egyszerre csak bejöttek az inasok. S addig mondták, addig esküdöztek az inasok, földig hajoltak előtte, s kérdezték nagy alázatosan: – Mit parancsol, felséges királyom? De még csak most ámult-bámult igazán a szegény

Tovább a mesére

Az anyák napi csillag

Az anyák napi csillag - Mesélek Neked

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, ahol minden ház ablakát gyönyörű cserepes virágokkal díszítették. Ebben a faluban élt egy kisfiú, Máté, aki nagyon szerette az édesanyját. Anyák napja közeledtével Máté elhatározta, hogy idén valami különlegeset ad ajándékba. – Anya, Anya! – kiáltott egy reggel izgatottan, miközben a konyhába szaladt. – Mit szólnál, ha csillagot hoznék neked az égről anyák napjára? Édesanyja leültette Mátét az asztalhoz, és kedvesen rámosolygott. – Ó, Máté, ez nagyon szép gondolat, de tudod, a csillagok olyan magasan vannak. Hogyan érnéd el őket? Máté gondolkodóba esett, aztán nagy elhatározással megszólalt: – Majd találok egy módot! – és mosolyogva sietett ki a házból. Máté elment Bence bácsihoz, aki a falu öreg bölcsének számított, és mindig voltak furcsa, de működő ötletei. – Bence bácsi, segítenél nekem csillagot szerezni édesanyámnak? – kérdezte Máté. – Hm, csillagot, ugye? – dörmögte Bence, miközben szakállát vakargatta. – Tudok egy módszert. De ehhez ki kell tekintened az ablakon pontban éjfélkor, és amikor a Hold a legfényesebb, akkor kívánj szívből egy csillagot. Máté bólintott, és alig várta az aznap estét. Éjfélkor Máté a nyitott ablakban állt, éppen szemben a fénylő Holddal. Felnézett az égre, és teljes szívéből kívánta, hogy az édesanyja

Tovább a mesére