A csattok, mint parányi csillagszemek
az égen, vidáman felém kacsintanak,
ragyognak színezüst fénnyel a sötétben,
halk kitt-kattanásuk az éjben, mint álom-harang.
Hirdetés
Folytasd az olvasást
A pántok hívogatón felém intenek
elválaszthatatlanok, mint két barát,
feszülnek büszkén, mindig tettre készen,
hogy rám simuljanak, mint kényelmes kabát.
A könyvek összebújva pihennek odabenn
csendesen várják, hogy feltárják titkukat.
A füzetek tisztasággal nyílva köszöntenek,
hogy végtelen-tudással töltsem meg lapjukat.
Betűk, számok, jelek, csupa ákombákom,
számtalan csoda, ahogy őket összerakva látom
Nem csupán álom szülöttei kitalált képzeletnek,
a tanulás maga a titok, az ősi örök bölcseletnek.
