Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Lámi új takarója (Mesetányér)

Szerző: Mesetányér

Oszd meg ezt a mesét!

Egyszer volt, hol nem volt, a hatalmas Andok hegyein túl, a bolíviai hegyek vonulatai közepette élt Kálmi, a kis láma, békésen egy hegyi kisfalu legszélén, egy kedves, takaros házikó udvarán, szerető gazdáival, Pippó bácsival és Amada nénivel. Kálmi gazdái már nagyon idősek voltak, így egyetlen állatkájuk bizony sokat lófrált az utcán, hogy elüsse az időt.

Hogy milyenek is a lámák? Biztos találkoztál már velük te is valamelyik állatkertben. Tudod: teveféle, növényevő, kedves állat, hosszú nyakkal és lábbal, vicces lábujjakkal. Minden láma nagyszerű teherhordó állat.

Persze ez nem azt jelenti, hogy elkísérhetnek a játékboltba, és hazacipelhetik a rengeteg játékot, amit kapsz, de a dél-amerikai pampákon szívesen használják ezeket az okos és erős állatokat teherhordásra. A lámák annyira okosak, hogy felismerik, mekkora terhet bírnak el. Ha megpróbálsz túl sok és nehéz dolgot tenni egy lámára, akkor el sem indul. Egyszerűen lefekszik, vagy csak egyhelyben áll.

Így viselkedik minden láma a valóságban. Nem így Kálmi, aki bizony sosem tudott nemet mondani a gyerekeknek. Kálminak a környéken lakó összes kisgyermek a barátja volt, így mindig hagyta, hogy rápakolják az iskolatáskájukat, és a szűk ösvényeken, girbe-gurba utcácskákon, meredek dombokon át kísérte haza a lurkókat.

Így ment ez éveken keresztül, miközben a kis lámacsikóból már fiatal felnőtt lett, aki továbbra is nagy kedvvel hordta a gyermekek táskáit. Néha az is előfordult, hogy a táskák mellé felkerült egy-egy nehezebb bevásárlókosár is, szőnyeg, és minden olyan tárgy, melyek hazacipelésével az idősebb falulakók nem tudtak megbirkózni.

Kálmi nagy lelkesedéssel segített mindenkinek, miközben boldogan szívta magába az iskolás gyerekektől hallott tudást. Amíg cipelte a táskájukat, a tőlük hallott mondókákat, verseket ismételgette, dalolászott. Nagyon boldog volt az élete. 

Így teltek az évek. Kálmi egyre nagyobb lett, egyre több táskát bírt el a hátán, a gyermekek legnagyobb örömére, akik szívesen cipeltették iskolai felszerelésüket a fiatal lámával. Azonban ahogy Kálmi növekedett, a cipelnivaló súly is egyre nagyobb lett, és Kálmi gyakran érezte, hogy elfáradt.

Szegény lámánk így egyre többet pihent, volt, amikor egy álló hétig ki sem akart bújni a házikójából. Keresték a gyerekek, kutatták, kiabáltak utána a falucska utcáin, de sehol nem találták. Nem csak azért kutatták hollétét, mert nem volt, aki cipelje a táskájukat, de azért is, mert nagyon megszerették Kálmit. 

Elmentek hát az idős házaspár házához, és kérték őket, hogy engedjék be őket a lámához, mert szeretnék meglátogatni. Több sem kellett Pippónak és Amadának, szépen hátrakísérték a gyerekeket a pihenő állathoz. 

– Kálmi, Kálmi. Hova tűntél? Miért nem jöttél az iskolához? Annyira hiányoztál! – ölelték át a pihenő lámát a gyerekek, aki a hirtelen rááramló szeretetáradattól boldogsággal teli szívvel tápászkodott fel fekvőhelyéről.  

– Kálmi, mi történt? Miért tűntél el? – kérdezték kedvesen a gyerekek a lámát.   

– Nem akartam nektek szólni, de a sok csomag és a táskák cipelésében kicsit elfáradtam – mondta Kálmi a gyerekeknek. 

A megdöbbent lurkók annyira szerették Kálmit, hogy azon nyomban összedugták a fejüket, hátha rájönnek,  mivel tudnak segíteni jóbarátjuknak, azon kívül, hogy ezentúl kevesebb holmit tesznek rá. Törték-törték a fejüket, amikor is Pablonak egy nagyszerű ötlet jutott az eszébe: mi lenne, ha hálából, amiért eddig segített nekünk, Lucia nénivel készíttetnének Kálminak egy díszes takarót? 

– Hozza el holnapra mindenki a kedvenc sálját, és megkérjük Lucia nénit, készítsen belőle egy csodálatos takarót lámabarátunknak.

Így is lett. Másnap a gyerekek elmentek Lucia néni házához, akinek átadták egyesével a hozott anyagokat, amiből a néni mesés takarót készített Kálmi számára. A láma nagyon örült a színpompás ajándéknak, főleg amikor felfedezte, hogy Lucia néni puha belsővel látta el, hogy még kényelmesebb legyen a viselete. 

Így lett Kálminak színes takarója, a gyerekek pedig így kapták vissza kedvenc lámájukat, akit innentől kezdve nem terheltek meg nagyon, hiszen rájöttek, hogy a barátjuk egészsége fontosabb, mint a saját kényelmük, elbírják ők is a saját táskájukat.

Ha szeretnél egy lámás kistányért, nézz szét a Mesetányér oldalán!

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page