A Napsugár Óvodában minden évben nagy izgalommal várták a farsangi mulatságot. A gyerekek hetek óta tervezgették, milyen jelmezbe bújnak, és az óvó nénik is sürögtek-forogtak, hogy minden tökéletes legyen a nagy napra.
Az óvoda termeit színes lufik és papírdíszek borították, az asztalokon pedig finomabbnál finomabb fánkok és cukorral díszített sütemények sorakoztak. Az udvarról már reggel vidám zsivaj hallatszott: a gyerekek alig várták, hogy megmutathassák jelmezeiket egymásnak.
Peti bátor tűzoltónak öltözött, Lilla csillogó pillangónak, míg Marci egy hatalmas kék dinoszauruszként lépdelt a folyosón. A legviccesebb jelmez talán Misié volt, aki egy hatalmas répa bőrébe bújt, és mindig ugrált egyet, amikor valaki megszólította.
– Nézzétek, én egy igazi repülő szuperhős vagyok! – kiáltotta Dani, miközben karjait széttárva szaladgált a teremben.
– Én pedig varázsló! – büszkélkedett Zsombor, és pálcáját suhintva azt kiáltotta: – Hókuszpókusz! A fánkok legyenek varázslatosan finomak!
Az óvó néni nevetve adta a kezükbe a tálcát, és mindenki megkóstolta a friss, porcukros édességeket.
Amikor mindenki megérkezett, a zene is megszólalt. A terem közepén kört alkottak a gyerekek, és kezdődhetett a farsangi tánc. Volt, aki pörgött-forgott, mások pedig ugrabugráltak, mintha erdei manók lennének.
Egyszer csak belibbent egy titokzatos vendég! Egy óriási macska jelmezben lépett be valaki, és mókás táncmozdulatokat mutatott be.
– Ki lehet ez? – találgatták a gyerekek.
– Talán egy óriás cica, aki szereti a fánkot! – nevetett Lilla.
Az óvó néni ekkor lehúzta a macskamaszkot, és kiderült, hogy ő maga volt az álarcos vendég! Mindenki tapsolt és kacagott, a tánc pedig folytatódott vidáman.
A nap fénypontja a jelmezverseny volt. Az óvó nénik mindenkinek arany csillagot ragasztottak a jelmezére, hiszen mindenki különleges volt.
– Ti vagytok a világ legjobb farsangi csapata! – mondta az óvó néni, és mindenkit megölelt.
A gyerekek jókedvűen majszolták a fánkokat, és már most azt tervezgették, jövőre milyen jelmezbe bújnak majd. De egy dolog biztos volt: a farsangi bál mindig a legvidámabb nap az óvodában!
