Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

Cakó, a mi gólyánk (Gani Zsuzsa)

Szerző: Gani Zsuzsa

Oszd meg ezt a mesét!

Milyen üres az a fészek! – mutatott oda búsan a kicsi édesanyjának.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Igen. Nyár végén délre vonult a mi gólyánk Cakó, úgy ahogy majdnem minden vonuló madár. Ahogy változik az időjárás évről-évre, úgy változik az is, hogy mikor indulnak útra.

Hallgatta figyelmesen a kicsi édesanyja szavait.

– Miért vonulnak el? Nem jó itt nekik?

– Dehogynem, nagyon jó itt nekik! Viszont elsősorban a rovarokkal táplálkozók kénytelenek máshol áttelelni, mert télen itt nincs számukra elegendő eleség.

– Értem! – tűnődött el a kicsi.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Nézd, kibújt a földből ez a virág!

– Mi a neve?

– Ez a hóvirág, a tavasz hírnöke!

– Olyan szépen mutat a kertben, jó nézni!

– Bizony! A kedvünk is szemlátomást jobb tőle! – kacagott fel az édesanyja. – Észrevetted, hogy hamarabb van világos, később van sötét és egyre több a fény?

– Igen, észrevettem.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Érzed, hogy milyen friss a levegő?

– Igen, érzem és nincs is olyan hideg, mert sálat se kellett felvennem. – felelte a kicsi.

– Úgyhogy szerintem hamarosan visszajönnek az elvonult madaraink.

– Lehet, hogy már a mi gólyánk is úton van?

– Hát az nagyon is elképzelhető.

– Lehetséges, hogy a következő alvás után már ott lesz a fészekben?

– Igen, az is előfordulhat, hogy holnapra megérkezik. – felelte a kicsi édesanyja.

Eljött a nagy nap, ismét felszállt a messzi délről a vonuló madársereg. Egy kis időre eltakarták a Napot, oly sokan voltak. Gibraltáron vagy a Boszporuszon haladtak át.

Éjszakákon és nappalokon át, számtalan veszélynek kitéve repültek szeretett hazájuk felé ezek a kedves madarak. Útjuk során, árbocon, sziklaszirten, zátonyon pihentek meg, aztán tovább hasították a levegőt.

Alig várták már, hogy visszatérhessenek a régi fészkükbe. Már gondolatban a jövőt tervezték, de lelkükben még ott motoszkáltak a félelmek. Amit nem is csodálok!

Néhányat közülük lesben álló orvvadászok lőttek le, néhányan elhulltak, mert nem bírták a hosszú utat. Többségük március közepére érkezett meg. Bizony nagyon el voltak fáradva, de szerencsére épségben visszataláltak fészkelőhelyükre, ahogy Cakó is.

– De jó! Hazaértem! Itt a fészkem! Hm… kicsit viseltes, de sebaj, holnap megjavítom – mosolyodott el. Pihenés közben eltűnődött.

Hirdetés
Folytasd az olvasást

– Szegény Muri! Ő már nem jön vissza többé. Lelőtte egy orvvadász. Csurival meg valami vegyszer végzett – közben kibuggyant egy könnycsepp a szeméből. – Pedig milyen sokat beszélgettünk. Milyen jókat ettünk a szeméttelepeken, pedig egy cseppet sem volt veszélytelen. Furival áramütés végzett – buggyant ki még egy könnycsepp a szeméből. – Bubinak megvágta a lábát egy odadobott konzerves doboz. Hurinak meg egy nylon zacskó akadt a lábára. Nehezen tudtuk lecsipkedni róla. Úgyhogy másnap reggel el is jöttünk onnan. Elváltunk egymástól, és repültünk tovább, mindenki a hazája felé. Nekem is elég kalandos volt az utam, de végül szerencsésen hazaértem. Úgy körözgetem hosszú-hosszú ideig a levegőben, hogy szinte alig billentettem meg a szárnyamat. Amikor nagyon magasan, majdnem a felhők közelében szálltam, a légáramlat segítségével könnyedén tudtam repülni. Azonban amikor lehűlt a levegő, akkor nagyon nehezen ment, nem csak nekem, a társaimnak is. A kiszáradt gyepen bőségesen találtam sáskát, így jóllakottan folytattam az utam. Aztán egyszer csak megérkeztem. Most nagyon boldog vagyok, mert itt vagyok szeretett hazámban, a békés fészkemben.

Egyszer csak az öreg Hold álomport szórt Cakó megfáradt szemére és édes álomba szenderült. Arra ébredt fel, hogy valaki hangoskodik a közelében. A kicsi gyerek ujjongva, lelkesen ugrabugrált.

– Nézd, édesanya, hazaért a mi gólyánk!

Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!

Szólj hozzá!

You cannot copy content of this page

×