Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban, élt egy kíváncsi kisfiú, akit Petinek hívtak. Peti minden este arról álmodozott, hogy egyszer egy varázslatos vonaton utazik, amely elviszi a világ legcsodálatosabb helyeire. Minden egyes nap, amikor a falu határánál lévő vasútvonal mellett játszott, elképzelte, hogy a vonatok messzire, varázslatos tájakra vezetnek.
Egy este, amikor Peti éppen aludni készült, különös dolog történt. Ahogy lehunyta a szemét, halk zúgást hallott kintről. Kíváncsian kinézett az ablakon, és legnagyobb meglepetésére egy csillogó, színes vonat állt meg az udvaron! A vonat tetejéről arany fények szálltak az ég felé, és az ajtaja lassan kinyílt.
Peti nem hitt a szemének, de a kíváncsisága győzött, és gyorsan felöltözött, majd kiszaladt az udvarra.
– Szervusz, Peti! – köszöntötte egy kedves hang a vonatból. Egy mosolygós mozdonyvezető integetett neki. – Ez itt a Varázslatos Vonat, és csak azoknak jelenik meg, akik nagyot álmodnak. Szeretnél eljönni egy kalandra?
Peti izgatottan bólintott, és felugrott a vonatra. Ahogy belépett, a vonat belseje tele volt színes fényekkel, puha párnákkal és vidám gyerekekkel, akik már készen álltak az utazásra. A vonat ablakai mellett csillagok szikráztak, mintha a vonat az égbolton száguldana.
– Hová megyünk? – kérdezte Peti izgatottan.
– Bárhová, ahová csak szeretnél! – mondta a mozdonyvezető. – Csak mondd ki az álmodat, és a vonat odarepít!
Peti elgondolkodott, majd így szólt:
– Szeretném látni a legszínesebb virágokkal teli rétet, ahol tündérek és pillangók élnek!
A vonat azonnal elindult, és a kerekek kattogása közben varázslatos zene csendült fel. Peti az ablakon át látta, hogy a vonat átrepül a hegyek fölött, át a folyók felett, és hamarosan megérkeztek egy gyönyörű rétre. A rét tele volt színes virágokkal, és a levegőben pillangók táncoltak. Peti boldogan nézte, ahogy tündérek libbennek a virágok között, és egyre közelebb hívják őt.
De a kaland nem ért véget itt.
– És most? – kérdezte a mozdonyvezető, amikor Peti visszaült a vonatra. – Melyik álmodat szeretnéd még valóra váltani?
Peti mosolygott.
– Szeretnék a világ legmagasabb hegyére felmenni, ahol a hópelyhek táncolnak, és a felhők közt sárkányok repülnek!
A vonat újra elindult, és hamarosan egy hatalmas, hóborította hegy lábánál találták magukat. A hegycsúcs ragyogott a holdfényben, és a hópelyhek táncolva hullottak a vonatra. Peti örömében kacagott, amikor meglátta, hogy a felhők közt barátságos sárkányok repkednek, akik integettek neki.
A vonat végül visszatért a faluhoz, és Peti boldogan szállt le.
– Köszönöm a varázslatos utat! – mondta mosolyogva a mozdonyvezetőnek.
– Mindig visszajöhetsz, Peti, ha újra álmodni szeretnél – válaszolta a mozdonyvezető.
Aznap este Peti boldogan tért vissza az ágyába, és tudta, hogy a varázslatos vonat mindig ott vár rá, ha valami csodálatosat szeretne látni.