Egyszer régen, egy hóval borított hegy tetején élt egy hidegszívű óriás, akit Jégszívnek hívtak. Jégszív messziről figyelte az embereket a faluban, de soha nem csatlakozott hozzájuk. Nem szerette a nevetést, az ünneplést, és különösen utálta az újévi vidámságot, ami minden évben megtöltötte a völgyet.
Egy évben, amikor az újévi tűzijátékok előkészületei elkezdődtek, Jégszív úgy döntött, hogy véget vet az ünneplésnek.
– Ha a tűzijátékokat elviszem, nem lesz újévi buli! – morogta Jégszív, miközben lefelé sétált a hegyoldalon.
Éjjel, amikor mindenki aludt, az óriás a faluba lopakodott, és ellopta az összes tűzijátékot, amit a főtéren tároltak. Felvitte őket a hegyére, és eldugta egy hatalmas jégládába.
Reggel, amikor a falusiak felfedezték, hogy eltűntek a tűzijátékok, nagy riadalom támadt.
– Hogyan ünnepeljük az újévet? – kérdezte egy kisfiú, Dávid, szomorúan. – Ez a legjobb része az ünnepnek!
Dávid elhatározta, hogy visszaszerzi a tűzijátékokat. Felöltözött vastag kabátba, és elindult a hegyre. Útközben találkozott a barátaival, akik megpróbálták lebeszélni.
– Ne menj, Dávid! Jégszív óriás félelmetes és hidegszívű! – figyelmeztették.
De Dávid nem hagyta magát eltántorítani. Tudta, hogy az ünneplés mindenkinek fontos, és hitt abban, hogy valahogyan sikerülhet.
Amikor Dávid felért a hegy tetejére, Jégszív éppen a jégládát őrizte. Az óriás meglepődött, amikor meglátta a kisfiút.
– Mit keresel itt, gyerek? – dörögte.
– Azért jöttem, hogy visszakapjam a tűzijátékokat – válaszolta Dávid bátran. – Az emberek boldogok akarnak lenni, és te ezt elvetted tőlük.
Jégszív nevetett. – A boldogság nem létezik. Én mindig egyedül voltam, és senki sem törődött velem. Miért érdemelnének mások örömöt?
Dávid elgondolkodott. – Azért, mert a boldogságot megosztjuk egymással. Ha megengeded, hogy barátod legyek, megmutatom, milyen érzés.
Dávid beszélgetett Jégszívvel az újévi hagyományokról, a tűzijátékokról, és arról, hogy a szeretet és a barátság milyen különleges dolog. Ahogy beszélt, az óriás szíve lassan olvadni kezdett. Az addig hideg, kemény jégszív helyén melegség támadt, amit Jégszív sosem érzett korábban.
– Lehet, hogy igazad van – mondta az óriás halkan. – Ha visszaviszem a tűzijátékokat, te tényleg a barátom leszel?
– Már most is az vagy! – válaszolta Dávid mosolyogva.
Jégszív segített Dávidnak visszavinni a tűzijátékokat a faluba. Amikor az emberek meglátták az óriást, először megijedtek, de Dávid elmagyarázta, hogy Jégszív most már barátjuk.
Aznap este a tűzijátékok az égboltot ragyogták be, és a falusiak együtt ünnepelték az újévet Jégszívvel. Az óriás szíve soha többé nem vált hideggé, mert megtanulta, hogy a szeretet és a barátság melege erősebb, mint a legnagyobb fagy.
