Egyszer volt, hol nem volt, egy kisváros szélén élt egy kíváncsi kisfiú, akit Marcikának hívtak. Marci nagyon szerette a Halloweent, mert ilyenkor minden sötét, sejtelmes és izgalmas volt. Az utcákon szellemek, boszorkányok és pókhálók díszítették a házakat, és a levegő tele volt kalanddal.
Halloween estéjén Marci egy különleges kalandra vágyott. Felvette kedvenc vámpírjelmezét, kezébe fogta a kis töklámpását, és elindult a város legöregebb utcája felé, ahol állt egy elhagyatott, öreg ház, amit mindenki kerülni szokott. A ház olyan régi volt, hogy a falak repedezettek, az ablakok porosak, és a kert tele volt száraz falevelekkel és titokzatos árnyakkal.
Ahogy Marci közelebb ért, észrevette, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
– Vajon mi lehet odabent? – gondolta magában, és kíváncsian belesett.
Ahogy belépett, a szél halkan susogni kezdett, és egy halvány, titokzatos fény vezette őt tovább a ház mélyébe. A lépcsők recsegtek a lába alatt, és minden egyes lépésnél az izgalma csak nőtt. Amikor elérte a padlást, egy nagy, régi ládát talált, amelyen különleges faragások díszelegtek: denevérek, pókok és töklámpások.
Marci kinyitotta a ládát, és csodálkozva látta, hogy egy apró boszorkánykalap, egy kis üveg varázsital és egy különös, régi könyv hever benne.
Ekkor egy kedves, halkan suttogó hang szólalt meg mögötte.
– Szervusz, Marci! – szólt a hang. Marci hirtelen megfordult, és egy kis manót látott maga előtt, aki egy kis denevérszárnyas kalapot viselt. – Én vagyok Tiktak, a Halloween manója! Te most beléptél a Halloween titkainak birodalmába.
– Tiktak? A Halloween manója? – kérdezte csodálkozva Marci. – Soha nem hallottam még rólad!
– Bizony! – nevetett Tiktak. – Minden Halloween éjjelén vigyázok a városra, hogy az ünnep igazi varázslat legyen. De ahhoz, hogy te is részese lehess ennek a titoknak, segítened kell nekem!
Marci izgatottan bólogatott.
– És mit kell tennem?
Tiktak elmagyarázta, hogy Halloween éjjelén a város különleges kincseket rejt: egy boszorkányseprűt, egy varázslatos töklámpást és egy apró denevért, amely mind hozzátartozik a Halloween varázsához. Marcinak meg kellett keresnie ezeket a kincseket, hogy Tiktak megőrizhesse az ünnep titkait.
Marci elindult, és hamarosan megtalálta az első kincset, egy varázslatos töklámpást, amely gyönyörű fényben ragyogott. Az utcán sétáló emberek mind megcsodálták, ahogy Marci kezében világított, mintha élne.
Ezután a régi temető felé vette az irányt, ahol a boszorkányseprűt rejtették. Amikor megtalálta, Tiktak ismét felbukkant, és megköszönte neki a segítséget.
Végül a város legöregebb fájánál rátalált az apró denevérre is, amely barátságosan röppent mellé. Most már minden Halloween-kincs nála volt, és Tiktak boldogan elmosolyodott.
– Köszönöm, Marci! – mondta a manó. – Most már a város Halloween varázsa teljes, és minden gyerek számára emlékezetes lesz ez az éjszaka.
Marci boldogan indult haza a különleges élménnyel, és tudta, hogy ettől az estétől kezdve már ő is őrzi a Halloween titkait.